Srácok... na meg én! 1. fejezet, 11. rész

-Hát ez egyértelmű. – mondtam még a dal hatása alatt. – Kriszre. – aztán a szám elé kaptam a kezem. Feleszméltem, hogy mit mondtam. Elpirultam, aztán rohantam le a színpadról. Ahogy leértem, elsírtam magam. Rohantam, de nem jutottam messzire, mert egyenesen a karjaiba rohantam.

- Neeee, engedj el légyszi. Most nem jó.
- Nézz fel!
- Miért? Talán a szemembe akarsz röhögni? Nyugodtan. Nem számít. – sírtam a mellkasába.
- Nem. – hát felnéztem. – Csak egyet akarok mondani már régóta, de még sose mertem. És nem tudtam, hogy mit reagálnál.
- Hajrá! Itt az alkalom! – szólt Erik is.
- Szavakkal nehéz, úgyhogy... – és megcsókolt. Ettől még jobban sírtam, de már örömömben. Szorosabban öleltük egymást.
- Na, ne sírj már! Hallod? – puszilta meg a homlokomat és ránk nem is figyeltek szerencsére.
- Szerintem léceljünk le, mielőtt hármunkon kívül más is megtudja. Még nem akarok a pletyka tárgya lenni. Elég lesz hétfőn.  – mondta Krisz. Felvettem a kabátját és indultunk is. A bátyám még utánunk futott, és belesúgott valamit a fülébe.
- Rendben.
- Akkor sziasztok.
- Szia. – mikor kicsit távolabb értünk, elkezdtünk beszélgetni.
- Mégis mióta tetszek neked? – kérdezte.
- Mégis mióta akartál mondani nekem „valamit”? – apró szünet, majd egyszerre folytattuk.
- A sulibuli óta. – majd elnevettük magunkat.
- Szeretem a csoki. – mondtam.
- Én meg szeretem a Farkas Tifanit. – és megcsókolt.
- Én is szeretlek. Mostmár választ kaptam arra, hogy miért lógtál folyton velem és miért kacsintottál mindig rám.
- Van egy kis meglepim.
- Micsoda?
- Néztél már a szivecskébe?
- Nem. Miért?
- Hát... beleraktam a te és az én képemet.
-Jujj, de ari vaaagy! Köszönöm. – ekkor egy gyanús csapat közeledett felénk...

This is us

This is us!!! One direction film :)) szeretni fogjuk 5-én jelent meg... :))

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 10. rész

El nem tudtam találni, hogy milyen ötlete van. De máris a bátyámhoz fordult és dumálni kezdtek.

- Szóval, lehetne egy kérdésem?
- Öhmm, letennél? – elég furi volt a helyzet, csak le kéne tennie és máris jobb lenne.
- Jah persze. Figy, menj be, majd a büfében találkozunk. – hát indultam be, de ennyit még hallottam:
- Szóval megtennéd nekem, hogy kérsz egy...
- Pszt, még  itt van. – szakította félbe a bátyám. Fogalmam sincs, hogy miről beszéltek. Nah bementem. Megvártam a büfében.
- A kövi számot Tifaninak küldi egy srác. – mondta be a DJ. És elindított egy lassú számot.
- Táncolunk, Tiff? – jött oda megint Krisz.
- Ez volt a jobb ötlet? – néztem rá csillogó szemmel.
- Miért, mit gondoltál? – kacsintott rám. Ez kezd folytonossá válni. Majd rákérdezek a bátyámnál.
Már a lassú szám óta a harmadik számra táncoltunk, amikor lekért a bátyám.
- Szokták még ezt így mondani?
- Mit? Hogy?
- Hát hogy „lekérhetem”? Max. lassúzásnál, nem?
- Nem tudom. De most négyszemközt akartam lenni veled. Túl sokat vagy Krisszel.
- Talán mert jól érzem magam vele?!? De jó! Megjegyzem ;) – oké, tőlem.
- Figyelem! Egy néni van itt és szót kér! – szólt hirtelen a DJ.
- Szervusztok gyerekek! – ezt „nemvagyunkgyerekek!” felkiáltás követte. – Boldog szülinapot Tifani! – üdvrivalgás. Hmm... de híres lettem hirtelen... – Szóval arról lenne szó, hogy az unokám jövőhét szombaton jön haza a szünetre a kollégiumból . Meglepetéspartyt szervezünk neki és hallottam, hogy szerettek bulizni, ezért szeretnélek titeket meghívni. 2-kor kezdődik ugyanitt.
- SZUPERNAGYI! SZUPERNAGYI! – hangzott az ováció. – Mielőtt még elindítom az utolsó mixet, hadd jelentsem be, hogy ezután KARAOKE lesz. Szóval gyertek, jelentkezzetek! Tifani, téged is várunk! – újraindította a zenét. Közben 3 erős kézpár emelt föl és adott előre a színpadra. Ezek szerint én leszek az első.
Hát elkezdtem énekelni.
- Kire gondoltál, miközben énekeltél? Nagyon beleélted magad. – mondta a DJ.

A Szent Johanna Gimi

" Az élet: 5/1 - hivatalosan is igazságtalannak minősítem. Pont."

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 9. rész

- Hogy mit gondolok rólad? Ezt hogy érted? Külső vagy belső?

- Külső, de utána elmondhatod a belsőt is.
- Hát elég magas vagy, de nem túlságosan, ami nálam jó pont.
- 186 vagyok...
- Nem az a lényeg, csak én kicsi vagyok és általában ezt a magas és az alacsony fiúk nem szeretik.
- Miért mennyi vagy?
- 162.
- Az nekem pont bejön. - ?? összezavarodtam. – Nah igen, folytatod? – terelte tovább a szót.
- Hát télleg helyes vagy és széles a vállad.
- És a belső?
- Nálam az valamivel fontosabb, viszont egy helyes fiú is zavarba tud hozni. Ngayon jófej vagy, megértő, ha kell, cuki és ari... :)
- Najó, ne folytasd, mert elpirulok...
- Cuki ahogy elpirulsz. Nekem tetszik :)
- Szóval van 2 jó pontom nálad?
- Asszem. Nem megyünk vissza? Keresni fognak.
- Van ott cuccod?
- Ööööö... van.
- Nem baj, majd a bátyád elhozza.
- Mi???
- Megszöktetlek.
- De nem kértem.
- Nem baj. De vicces lenne :)
- Hát akkor kapj el, ha tudsz! – röhögtem el magam, és nevetve futni kezdtem a sátor felé.
- Úgyis elkaplak. – futott utánam szintén nevetve.
- Nee, áhh, haha, nemár :D – sikítottam, mikor elkapott és  megpörgetett.
- Jól van. Mondtam, hogy úgyis elkaplak.
- Ha már úgyis fölkaptál, nem vinnél inkább a hátadon? Így a sötétben úgy nézhetek ki mint egy hulla, vagy mintha friss házasok lennénk. – gondoltam itt arra, hogy a két karján visz.
- Nem mindegy már ezen a 20 méteren? – ekkor jött ki a bátyám a sátorból.
- Hát ti hol jártatok? – kiáltott ide. Krisszel egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
- Nah meséljetek csak el mindent!
- Hát asszem mesélnünk kell.- fordultam Kriszhez.
- Van jobb ötletem is! – kacsintott.

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 8. rész

Hát igen. Ez teljesen kiment a fejemből. Ma van a szülinapom és eszembe se jutott. És kiderült az igazi oka, hogy miért nem beszéltek velem a többiek. Meglepetésbulit szervezett a bátyám, és ezt az osztálytársaim is csak tegnap tudták meg. Egy nagy partisátrat állítottak föl a tó partján. Nagyon jó parti lett. És megtudtam, hogy Szilárdnak van egy bandája. Nagyon jól játszanak. Mindenki jól érzi magát, hozzáteszem, még én is. Mindig is szerettem volna egy ilyet. És ezt a bátyám megjegyezte. Ennél jobb buliban még nem voltam. Egyszer csak teljesen sötét lett.

- Mi történt? – kérdeztem a bátyámat, aki éppen rohant ki a sátorból.
- Mindjárt megtudod! – és már hozták is be a tortámat. Gyönyörű volt. Krémszinű alap és fekete minta: indák és virágok. És egy apró csokilapon ez állt: Boldog 15. szülinapot Tiffani!
- Ö...ö... nem jutok szóhoz. Ez nagyon szép. – Nem tudok mit mondani, nagyon jó. :)
- Hát akkor boldog szülinapot hugi! :) – cupp-cupp... Ezután buliztunk tovább. Táncoltam a lányokkal, hogy körben álltunk, táncoltam a fiúkkal is. Aztán kimentem kicsit levegőzni. Leültem a tóparton a fűbe. Olyan nyugis idekint.
- Hey Tiff! Valami baj van? – kérdezte Krisz. Észre se vettem, hogy kijött.
- Nem, csak kicsit pihenek és kijöttem, mert melegem volt odabent. Nagyon jó a buli. Mindig erre vágytam és ez életem legjobb partija.
- Akkor jó. Nem fázol?
- Kicsit. – és rám terítette a bőrdzsekijét.
- Én még nem adtam oda az ajándékot. – Egy kisebb, hosszúkás dobozt vett elő. Szépen be volt csomagolva. Nem tudtam, hogy mi van benne. Hát kibontottam. A dobozban egy zacskó volt. Belenéztem. Abban volt valami papírba csomagolva.
- Most szórakozol velem? – kédeztem nevetve.
- Nem. Nézz bele a papírba! – hát belenéztem.
- Azta. Ez nagyon szép. És a betűkből a nevemet lehet kiolvasni :) Köszönöm. – és adtam egy puszit.
- És azt a kis szivecskét ki is lehet nyitni és rakhatsz bele képet is! :) - Egy láncszemekből álló karkötőn betűk lógnak és egy ki szétnyitható szív. Nagyon tetszik.
- Felrakhatom rád?
- Persze. Köszönöm :)
- Sétálunk egyet?
- Ahham. Nagyon szép ez a környék. Megnyugtató itt lenni.
- Tudom és jó itt sétálgatni. Néha ha egyedül szeretnék lenni, kijövök ide. Itt maximum sutyorognak a lányok és nem lerohannak. De ezt sem értem. Mindenki azt hiszi, hogy én ezt annyira könnyen veszem és nekem könnyen megy a csajozás. Egy frászt. Mindenkitől hallom, hogy milyen helyes vagyok, de amikor belenézek a tükörbe, csak egy átlagos srácot látok. Szerinted milyen vagyok?

A Szent Johanna Gimi

"Ha a gyerek örül, a szülő aggódik."

Ti is érintettek vagytok abban, hogy megkezdődött a suli. Hát nekem is. Nagyon sok órám van, ezért nem lesz annyi időm írni, úgyhogy nem biztos, hogy minden nap tudok felrakni új részt. Amíg tudok, addig megpróbálok fölrakni új részt, de nem biztos, hogy ez sokáig menni fog. De továbbra is nézzétek az oldalt, mást is fogok fölrakni, és ha lesz fönt új rész, látni fogjátok.

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 7. rész

Ezt nem hiszem el! Emma megcsókolta a bátyámat. Szegény Erik meglepetésében nem tudott mit tenni ellene. Nem érdekelt, hogy becsengettek már, odamentem és felpofoztam. Szerintetek gáz, ha ott maradt az ujjam nyoma?!? Aztán rohantam vissza a terembe. Épphogy beestem a tanár előtt. Levágódtam Lili mellé. Tök jó, hogy Líí meg én vagyunk  a legjobb matekosok az osztályban és a mai anyagból már múlt órán feleltünk, meg a következő óraiból is, szóval van két „szabad” óránk. Ilyenkor dumálni szoktunk, de most nem szólt hozzám.

- Hey Líí!
- Mondjad.
- Mi a baj?
- Semmi. – csönd és 2 percig semmi más. (!mértem az időt!)
- Tiff, lenne egy kérdésem. – szólalt meg újra.
- Mondd!
- Tényleg jársz Krisszel?
- Nem. De miért nem szóltok hozzám?
- Hát félünk, hogy Emma rajtunk tölti ki  a dühét, amiért jártok.
- Akkor nyugodjatok meg. És ha bántani merészel titeket, szóljatok nekem, mert van segítségem... ;) – amikor már mindent tudott, elmondta a többieknek és mindenki szóba állt már velem. Így, hogy nyugodt voltam, hamar elteltek az órák. Ebédszünetben mindenki elment a különórás csoportjához, vagy klubjához.Egyedül maradtam...
... volna, ha nem jut eszembe, hogy Erikéknek is most van kaja. Elindultam, majd egy hangra metorpantam.
- Tifani!
- Igen? – pördültem meg a tengelyem körül.
- Hová mész? – szólt újra az osztályfőnököm.
-Ööööö... pont magát keresem.
- Ohh, pedig azt gondoltam, hogy egy bizonyos osztályba sietsz úgy nagyon...
- Átmehetnék a bátyámhoz tanár úr? Ebédszünet után úgyis megyünk haz! Kérem! – néztem rá bociszemekkel.
- Miért érvelsz? Azt hiszed nem engedlek el? Az egyik legjobb tanulómat? Megbízok benned, csak nem kivételezek senkivel, így muszály lesz mindig megkérdezned. Az igazgató parancsa...
- Köszönöm tanár úr! – és már rohantam is, mielőtt még egy fél órát papol itt nekem.
- Sziasztok! – köszöntem, majd sorban megöleltem őket.
- Elkéreckedtél??? – Viccelődött Tomi.
- Hát te se a normálisságodról vagy híres. – Lökte oldalba Szilárd. (Hogy ez hogy jött ide??)
- Balhéztatok Emmával? – ülte le Erik mellé.
- Ja, annyira nem... – mondta kissé ironikusan.
- Azóta is a lány WC-ben bőg. – segített ki infoval végül Krisz.
- Ohh, mi volt? Mondj el mindent!
- Hát először is, ugye felpofoztad. Nem tudta, hogy piros a kezed nyoma, de attól még sírva közlekedett a folyosón, aztán órán balhéztunk és ennyi. Az tette be neki a lécet, amikor az egyik exe a folyosón közölte vele, hogy nem szereti sírva látni, csak bőgve...
- Nah indulhatunk? – kérdezte Szilárd.
- Hová mentek?
- Miért te nem jössz? – mosolyodott el Krisz. Azon nyomban bekötötték a szemem, valaki felkapott a hátára és már vittek is valahová...

Step up 4

Step up 4 a forraddalom

Emily profi táncos szeretne lenni. Miamiba költözik. Itt beleszeret Seanba. Ő a Banda vezetője. A banda szeretné a hangját hallatni, ezt őrült flash mobokkal érik el.Végül már nem a verseny megnyeréséért, hanem az otthonukért küzdenek. Nagyon jó film. Én szeretem. Ha gondoljátok és még nem láttátok nézzétek meg. Itt a link:

http://www.youtube.com/watch?v=I4bAWt5rHww

SzJG Vladár

"- Úgy tűnik, van egy igen meggyőző őrangyalod..."

bocsi a helyesírási hibákért, de siettem a begépeléssel. Mostmár sietnem kéne az írással is... :))

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 6. rész

Beléptem a terembe, leültem a helyemre, de óráig Víín kívül senki nem állt velem szóba. Vajon miért? Itt valami bűzlik. Hát ez később ki is derült, ugyanis ofő. óránk volt az első.

- Farkas Tifani! Álljon fel!
- Igenis tanár úr.
- Mit keresett ott tegnap a tizenegyedikesek sulibuliján?
- A bátyámmal voltam.
- Igazán? Akkor miért láttak téged Molnár Krisztiánnal sétálgatni a folyosón?
- Mert hazakisért.
- Húúúúú... – ordították kórusban.
- Csöndet kérek! Ezt többször meg ne halljam, hogy a tizenegyedikeseknél bulizol engedély nélkül!
- Nem fogja! – egy unalmas 40 perc után ki is csengettek. Mindenki sutyorogni kezdett. Megnyugodva léptem ki a teremből, mert megszabadultam a fürkésző tekintetektől. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi minden belefér 10 percbe. Séta közben kibe botlottam a folyosón?
- Hey braty! Pont téged kereslek!
- Szia, én is.
- Képzeld, legközelebb engedélyt kell kérnem of.-tól, hogy veletek lóghassak...
- Hát ez télleg szükséges...
- Mi?
- Csak hülyülök. :D
- Jah. hát kösz... :S
- Szóval tudok mindent a tegnapról. Hogy érezted magad?
- Köszi a kérdést. Jól éreztem magam :)) De honnan tu... Ja hát persze, Krisz! – csaptam a homlokomra, mire a hátam mögül megszólalt.
- Igen?
- Ohh te jó ég, te is itt vagy?!?
- Öhm, igen.
- Szép napunk van ma, nemde? – kérdezte hirtelen Emma.
- Már csak ez kellett ide. – morogtuk egyszerre Krisszel.
- Mit keresel itt? – szólalt meg braty.
- Hát nem rátok számítottam... Puffanihoz jöttem. Van némi beszélgetnivalónk a tegnapról...
- Ne hívd így! – szólt Erik.
- Mondhatod nyugodtan előttük is.
- NÉGYSZEMKÖZT! MOST!
- Jólvanna, nem kell bekapni! Amúgy meg nemtán félsz, hogy kiabálsz??
- Fogd már be! Csak gyere! – karomnál fogva húzott magával. Hát mit ne mondjak volt külömbség az ő és a Krisz fogása között... :/
- Mit akarsz?- kérdeztem miután megálltunk.
- Csitu van, most én kérdezek! Miért lógsz rajta folyton?
- Kin?
- Tudod te azt jól! És ő az enyém! Felfogtad?
- Öhm, pont tegnap közölte veled, hogy nem a tiéd!
- Pontosan. – lépett mögém Krisz.
- Muszály neked folyamatosan a hátam mögül beledumálni a beszélgetésbe? Ez kicsikét kezd ijesztő lenni... – szegeztem neki a kérdést, de mintha észre se vette volna...
- Húzz el drágám! Téged nem kérdezett senki!
- Megyek már, de mondtam tegnap valamit!! – rám kacsintott és elmet. Tudtam jól, hogy jó ötlet a folyosó végén megállni, mert így tudnak hallgatózni a fiú WC-ből. Hogy mennyi esze sincs Emmának!
- És hogy gondoltad azt, hogy megcsókolod?
- Mi??
- Jól hallottad!
- Nem csókolóztunk!
- Hát akkor mit láttam?
- Megmutassam?
- Rajtam ugyan ne!
- Akkor várj egy kicsit! – bekopogtam a fiú WC-be és a gondolt személy lépett ki rjata.
- Braty! Pont te kellesz! Ki van még bent?
- A haverok: Krisz, Tom, Szilárd. Miért?
- Mindegy. Majd megtudod. Gyertek! – odacsődítettem a csapatot. – Nah arról van szó, hogy Emmának meg kellene mutatnom valamit. Azért gondoltam, hogy a bátyámat is hozom, mert vele nem szoktam csak úgy  hébe-hóba csókolózni, mint ahogy egyesek teszik az osztály összes pasijával. – néztem itt Emmára. – Szóval kivel kezdjem?
- Nem mindegy? Csak csináld már!
- Gyere Tom! Veled kezdem. – és megpusziltam. Aztán Szilárddal ugyanígy.
- Ezt most miért csinálod? – súgta a fülembe Krisz, aztán viszonozta a puszimat.
- Mert egy hülye liba. – súgtam vissza.
- Gyere braty! :D
- Gyere hugi! :D – kicsit hülye fejjel megöleltük egymást aztán megpusziltam és ő is engem.
- De, de, de... én pontosan láttam, hogy megcsókoltad és utána kézen fogva sétáltatok.
- Hát akkor vak vagy és hiszel a pletykáknak. De tudod mit? – és akkor a szájára tettem és megpusziltam a kezemet... Itt nagyon ideges lett, sarkon fordult és gyors léptekkel távozott. MI meg telitorokból röhögtünk. Eszembe jutott valami és utána szóltam.
- Hey, Emma! Elfelejtettem valamit! Fontos! Kérlek gyere vissza!- szipogva visszajött..
- Mi van?
- Hát, hogy legyen egy kis igazság is a fejedbenn, ... – odamentem Kriszhez. – csak egy szájrapuszi lesz, nem lesz benne semmi, oké? – súgtam a fülébee.
- Oké. – súgta vissza. Ekkor szájonpusziltam, megfogtam a kezét és elsétáltam vele a termünkig. Ebben a pillanatban viszont furcsa dolog történt....

SzJG Dave

"Egy alma akkor szép, ha bele van harapva."

SzJG Cortez

"- Mit vársz, mit csináljak? Álljak ki az ablakba, és közöljem mindenkivel, hogy a barátnőm vagy? - kérdezte röhögve, mire én is felnevettem."

Tegnap elmaradt az SzJG idézet, szóval ma kettőre számítsatok :))

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 5. rész

Amúgy Víí az egyik legjobb barátnőm az osztályban. Még jó, hogy jött. Elkezdtünk beszélgetni és a termünkig dumáltunk...

~Eközben Eriknél~

- Szia Erik! Beszélhetnénk?
- Persze Krisz! Mondd!
- Ööööö... négyszemközt. Fontos.
- Oké. Pill. Csak lerakom a táskám.
- Jó. Az ajtó előtt megvárlak.
- Itt vagyok. Nagy baj van?
- Talán nem akkora. Figyelj, pls. ne haragudj rám! Nem tudok mit tenni ellene. Tudom, hogy azt mondtad, hogy hagyjuk őt, de...
- Bökd már ki! – vágott közbe.
- Eddig csak tetszett, de tegnap este egyenesen ööööö, hogyismondjam... a hugod a legjobb csaj a szememben. – hajtotta le a fejét. – Tegnap este először lassúztam vele, aztán ittunk egy narancslevet aztán megint táncoltunk és utána megint beszélgettünk. Fogtam a kezét, mintha elfelejtettem volna elengedni. És annyira szép volt, amikor a vállamra hajtotta a fejét. Aztán hazakísértem. Azért került téged, mert megkértem, hogy ne mondja el, hogy velem volt, mert azt akartam, hogy erről tudj először. Hát ennyi. Elmondtam. De kérlek, ne mond el neki!
- Ez volt az? Azt hittem nagyobb baj van. Én amúgy azt mondtam, hogy ne bántsátok. Szóval nincs baj, addig amíg nekem nincs benne részem. Pl.: balhéztok, megbántod... Oké?
- Akkor nincs baj?
- Amíg nincs baj, addig ez sem az!
- Köszi Erik!
- És akkor most én jövök. Lehet, hogy kicsit csajosnak fogok tűnni, de ugye nem voltál olyan béna, hogy nem fogtad meg a kezét?
- Na látom érdekelt is téged, amit mondtam. Mert azt is mondtam, hogy el sem engedtem.
- És megcsókoltad?
- Hülye vagy? Nem mindent egyszerre! De puszit kapott és én is szóval haladok :))
- Ügyes vagy, tesó! Csak így tovább!
- Léceljünk, mert jön a tanár!