In Hungary fox says: "Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp hopp, jön Vuk..."
But the people in the other countries don't know what does the fox say...
But the people in the other countries don't know what does the fox say...
bloggerkép
2013. október 9., szerda
2013. október 7., hétfő
Srácok... na meg én! 2. fejezet, 8. rész
- Hey, add vissza! Lécci! Kérlek szépen.
- Nyugi, csak játszogatok vele egy kicsit.
- Nah, mostmár visszaadod? – álltam mellé nyújtózkodva a játék után, mire megfogta az egyik kezével az enyémeket és magához szorított.
- Biztos, hogy kéred? Olyan csúnya szegény, nem való egy lányhoz.- alkudozott.
- Elnézést! Nem ez a játszótér, hogy veszekedjenek. Már ha értik hogy értem. – mosolygott az egyik takarító. – Ezt a főnök üzente. De szerintem jó látni boldog embereket. – nézett ránk kedvesen.
- Már megyünk is. – engedett el Tibi, és elkeztük összeszedni a szemetet és a maradékot. Majd amikor készen lettünk, elindultunk. Elmentünk a tópartra és ott leültünk egy padra.
- Olyan jó ilyen emberekkel megismerkedni, akiket nem zavar a „betegségem”. – mondta lehajtott fejjel.
- Jó olyan emberrel találkozni, aki elfogadja a saját hiányosságait és tud vele élni. Aki megérti azt, ha valakit kiközösítenek. – közöltem a cipőm orrát pásztázva.
- Szép ez a hely, igaz? – kérdezte kis idő múlva.
- Krisz ugyanezt kérdezte. Igen nagyon is szép. Nagyon szeretem.
- Gondolom sok tanulnivalód van, úgyhogy, szerintem most induljunk. – állt föl a padról, zsebre dugott kézzel. – Olyan jó idő van. Érződik, hogy mindjárt itt a szünet. Tényleg, szünetben elmehetnénk strandra. Bátyád, Krisz, te meg én.
- Ez jó ötlet. Majd megkérdezem a többieket. Egyenlőre még várjuk ki, hogy legyen szünet. – nevettem el magamat. – Jajj ne. Holnap két év végi dolgozatot is írunk.
- Hát az nem jó.
- Nem idegesít, hogy minden lány bámul téged és összesúgnak a hátad mögött, pirulnak és vannak vagy ezren, akik utánad jönnek?
- Már megszoktam. A hallókészülék átka.
- Szerintem nem. Szép szemed van, jól áll a hajad, jó alkatod van. És a tetejébe még helyes is vagy. Csak akkor látják meg a hallókészüléked, ha nagyon közelről néznek, vagy valami ilyesmi. Messziről tök olyan , mint egy headset.
- Ó. Hát köszi. Ez jól esett. Én azt hittem, hogy a hallókészülék vonzza a „látogatókat”.
- Hát akkor most elárultam az igazságot.
- De te sem panaszkodhatsz. Nézz balra! Az a srác mindjárt neki megy az oszlopnak, mert téged néz. Krisz nem szokott féltékeny lenni?
- Nem tudom. – egyből lefagyott a mosoly az arcomról.
- Mi a baj?
- Egész nap nem láttam, erről eszembe jutott, hogy még Erikhez is bement és most mind a ketten hiányoznak.
- Hát remélem hamarosan találkoztok. Addig se légy szomorú! Apropó, köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nem leszek. Én köszönöm, hogy meghívtál a mekibe kajálni, meg dumálhattunk egy jót. – búcsúzkodtam.- ÁÁÁÁÁÁÁÁ, tegyél le! – kiabáltam, mert felkapott. Mi ez? Amikor összejöttem Krisszel, kémkedett utánam?!? Ezt ki kell derítenem. Már van is egy ötletem...
- Nyugi, csak játszogatok vele egy kicsit.
- Nah, mostmár visszaadod? – álltam mellé nyújtózkodva a játék után, mire megfogta az egyik kezével az enyémeket és magához szorított.
- Biztos, hogy kéred? Olyan csúnya szegény, nem való egy lányhoz.- alkudozott.
- Elnézést! Nem ez a játszótér, hogy veszekedjenek. Már ha értik hogy értem. – mosolygott az egyik takarító. – Ezt a főnök üzente. De szerintem jó látni boldog embereket. – nézett ránk kedvesen.
- Már megyünk is. – engedett el Tibi, és elkeztük összeszedni a szemetet és a maradékot. Majd amikor készen lettünk, elindultunk. Elmentünk a tópartra és ott leültünk egy padra.
- Olyan jó ilyen emberekkel megismerkedni, akiket nem zavar a „betegségem”. – mondta lehajtott fejjel.
- Jó olyan emberrel találkozni, aki elfogadja a saját hiányosságait és tud vele élni. Aki megérti azt, ha valakit kiközösítenek. – közöltem a cipőm orrát pásztázva.
- Szép ez a hely, igaz? – kérdezte kis idő múlva.
- Krisz ugyanezt kérdezte. Igen nagyon is szép. Nagyon szeretem.
- Gondolom sok tanulnivalód van, úgyhogy, szerintem most induljunk. – állt föl a padról, zsebre dugott kézzel. – Olyan jó idő van. Érződik, hogy mindjárt itt a szünet. Tényleg, szünetben elmehetnénk strandra. Bátyád, Krisz, te meg én.
- Ez jó ötlet. Majd megkérdezem a többieket. Egyenlőre még várjuk ki, hogy legyen szünet. – nevettem el magamat. – Jajj ne. Holnap két év végi dolgozatot is írunk.
- Hát az nem jó.
- Nem idegesít, hogy minden lány bámul téged és összesúgnak a hátad mögött, pirulnak és vannak vagy ezren, akik utánad jönnek?
- Már megszoktam. A hallókészülék átka.
- Szerintem nem. Szép szemed van, jól áll a hajad, jó alkatod van. És a tetejébe még helyes is vagy. Csak akkor látják meg a hallókészüléked, ha nagyon közelről néznek, vagy valami ilyesmi. Messziről tök olyan , mint egy headset.
- Ó. Hát köszi. Ez jól esett. Én azt hittem, hogy a hallókészülék vonzza a „látogatókat”.
- Hát akkor most elárultam az igazságot.
- De te sem panaszkodhatsz. Nézz balra! Az a srác mindjárt neki megy az oszlopnak, mert téged néz. Krisz nem szokott féltékeny lenni?
- Nem tudom. – egyből lefagyott a mosoly az arcomról.
- Mi a baj?
- Egész nap nem láttam, erről eszembe jutott, hogy még Erikhez is bement és most mind a ketten hiányoznak.
- Hát remélem hamarosan találkoztok. Addig se légy szomorú! Apropó, köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nem leszek. Én köszönöm, hogy meghívtál a mekibe kajálni, meg dumálhattunk egy jót. – búcsúzkodtam.- ÁÁÁÁÁÁÁÁ, tegyél le! – kiabáltam, mert felkapott. Mi ez? Amikor összejöttem Krisszel, kémkedett utánam?!? Ezt ki kell derítenem. Már van is egy ötletem...
2013. október 6., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)