Közös reggeli

Amikor megláttam, hogy Mon kivel jön, enyhe pír öntötte el az arcomat. Nem tudom, lehet csak a nap melegétől vagy attól, hogy jól érzem magamat Szeb közelében, de még egy kicsit a szégyenlősségemnek köszönhetően zavarban voltam előtte... De ez most nem is volt fontos. Amikor odaértek, Sise egy félmosollyal és két puszival köszöntött, Mon pedig jó szorosan megölelt. De annyira, hogy alig jött ki a torkomon hang, de végül sikerült kipréselnem magamból a kérdést:

- Hát te? - szegeztem a tekintetemet Szebre és próbáltam meglepettségemet leplezni egy barátságos mosollyal.

- Peti nincs már otthon, mert valamit intéznie kell, Mon pedig felajánlotta, hogy eljöhetek vele, ha már ott voltam.... Ugye nem baj?

- Dehogy baj! - mondtam őszintén. Azzal elindultunk a garázs felé. Általában ott szoktam reggelizni, mert egy csomószor nincsenek már reggel otthon anyáék és nem szeretek egyedül enni. Amikor odaértünk, ránéztem Sisére, hogy vajon engedi-e, hogy a babzsákba üljek  vagy megint összeveszünk rajta.... Hát... Ismét az utóbbi érvényesült. Mon pedig jót nevetett rajtunk... Úgy látszik, ma is jól kezdődik a napom. Elővettem a szendvicsemet, kicsomagoltam, amíg Mon ugyanígy tett a joghurtjával. Sise csak figyelt, hogy mit csinálunk.

- Kérsz? - nyújtottam felé.

- Nem, kösz, már reggeliztem. - mosolygott, majd mikor a következő falatom után eltartottam a számtól a kaját, amíg rágtam és Mont figyeltem. Bambulásomból egy harapás rántott ki.

- Hé! Majdnem leharaptad az ujjam! - kiáltottam oldalra.

- Bocsi - nézett rám bociszemekkel.

- Olyan vagy, mint egy nagyra nőtt óvodás. - mondtam neki, mire meglökött, és pedig nevetve terültem el a földön. De ő sem tudta megtartani az egyensúlyát és a lámpa után kapott, hogy megtartsa magát, de a lámpa dőlt vele együtt.

- ÁÁÁ Szeb! Nehéz vagy! - próbáltam eltolni magamtól, mert rám esett. A lámpa is ránk dőlt és csak egy ismerős hangot hallottunk, mire a kuncogó Mon felé néztünk. 

- Neee! Nehogy felrakd valahová! - kiáltottuk egyszerre, amikor rájöttünk, hogy le lettünk fényképezve.

- Jól van, de szerintem indulni kéne, ha nem akarunk elkésni. - szólt vissza az uncsim.

- Okés. - löktem le a félig rajtam fekvő Sisét és feltápászkodtam.

- Nekem nincs első órám... - mondta Szeb valamire célozva, miközben állt fel.

- De jó valakinek! - löktem vissza a földre, mire megfogta a lábamat, de én rántottam magammal szegény Mont is.

- Na jó! Elég legyen. Induljunk most már tényleg! Te maradhatsz. - nézett először rám, majd Szebre. Ő bólintott, majd egy kis gondolkodás után megszólalt: ...

Izgatottság?! Boldogság?! Vagy inkább valami (vagy valaki) más?!

Feloldottam a képernyőmet és megnéztem, kik írtak/üzentek. 1 új üzenet Mon-tól és 2 egy ismeretlen számról. Az egyik egy nem fogadott hívás volt. Az üzenetekben pedig ez állt:

Üzenet feladója: MON :)

                           Szia :) Remelem nem baj, h megadtam a szamod Sisenek. Puszi <3

A másik üzi:

                          Szia :) Ha nem te vagy Flo, akkor bocsi ezt is és a Vibert is ... :$

Ez utóbbin jót derültem... Na mindegy. Elmentettem a számát. Később még jól jöhet. Leültem a párnák közé és elindítottam a Beavatott-at. Fogtam egy villát (valamiért tartok a szobámban McDonald's-os evőeszköt ?!?), hogy elkezdjek enni, amikor apa bekopogott a szobámba.

- Szia! - suttogta mosolyogva.

- Szia apa! - mondtam hangtalanul, a filmre koncentrálva. Csöndesen bejött, amikor intettem neki a fejemmel. Lekuporodott mellém a földre és megkérdezte, hogy mit nézek, illetve, hogy kérek-e valamit a filmhez.

- Na jó. Majd holnap elmondod akkor, hogy milyen volt a próba. -közölte halkan, majd kiment az ajtón és jó éjt kívánt.

Amikor vége lett a filmnek, kikapcsoltam a laptopomat és egy kis helyezkedés után elaludtam.

Reggel amikor felébredtem, késztetést éreztem arra, hogy gyorsan keljek fel és szépen szedjem rendbe magam. Nem tudom, miért, de úgy éreztem, hogy ma jobban kell és jobban is fogok kinézni, mint tegnap. Besiettem a fürdőszobába, bekapcsoltam a rádiót és mosakodás, fogmosás közben figyelmesen hallgattam, hátha mondja az időjárás jelentést. Hála a jó égnek pár perc múlva már mondta is, mint ahogy azt már a beszűrődő napfényből is gondoltam, melegebb lesz, mint tegnap volt. Hát igen. Valahogy reméltem, hogy már érezni is lehet, hogy beköszönt a február... nem csak látni a naptárban. Hát igen... Február elsején már mindenki reméli, hogy mindjárt itt a március és így tovább... De még sajnos csak egy kis enyhülés jött, viszont ez a hőmérséklet elég ahhoz, hogy egy vastagabb harisnyát, szoknyát és egy hosszú ujjú csinos felsőt varázsoljak magamra. A hajamat elegáns kontyba kötöttem és a csizmámat húztam fel hozzá.... Valahogy ma reggel úgy éreztem, hogy korrektorból sem kellett sok és ébresztgetésből/noszogatásból sem... Jó kedvem van?! Valószínű... A reggelimet gyorsan bedobtam a táskámba, körbetekertem a nyakamon a sálamat, felvettem a kabátomat és még csak késésben sem voltam... Most az egyszer én értem hamarabb a kisbolthoz, de Mon nem egyedül érkezett... és nem is Petivel...