Közérdekű közlemény

Juuuuuujjj, túl vagyunk a 2000 megtekintésen :))) Köszönöm szépen :)) Köszi, hogy nézitek, és olvassátok, és örülök, hogy tetszik, azt sem bánom ha valakinek nem. Ízlések és pofonok. Szóval köszönöööööm :))

Puszipuszipuszi: Bogyóca

Srácok... na meg én! "a színfalak mögött"

Eredetileg ez a történet nem blogra indult. Elkezdtem írni, mert jött egy gondolat, és írhatnékom volt. Amikor kész lettem az elsővel, jött a második és írtam és írtam, jött a harmadik. Akkor megálltam. Az első három rész kész volt. De mit kezdjek vele?? Nézegessem? Legalább a best friendemnek megmutathatnám. Erre ő, hogy ha nem mutatom meg másnak, akkor... (najó, azért nem fejeztem be, mert nem emlékszem :DD) SZóval kiraktam egy csopiban, kiraktam máshol, és akkor valaki nekem szegezte a kérdést: Miért nem csinálsz blogot?? Hát jó, akkor csináljunk blogot. Ekkor már 8 rész készen volt. Mi legyen a blog neve? Mi legyen az én nevem? Milyen képet rakjak be? Biztos, hogy akarom én ezt, de akkor már megszületett a következő, a következő és sorban a többi rész, de még csak a fejemben. És ezt hogy írjam le? Ha nincs még éppen következő rész, mit tegyek ki? Hát ez is megoldódott. Nem gondoltam volna, hogy ennyien elolvassák majd, és tetszeni is fog valakinek. És mégis. És ha valaki ugyanígy van vele, mint én voltam, akkor azt mondom neki: egy próbát megér! Ha pedig a sokból hirtelen lecsökken kevesebb mint feleannyira az olvasóid száma? Ne add fel! Never give up!
Azóta már láthatjátok, hogy mennyi mindent raktam ki, hány rész készen van már (annyi amennyi fent van). Nem könnyű, mert a fejemben megvan az alapsztori. Mit rakjak még bele? Hupsz ez lehet, hogy mégsem ide illik? Sebaj. Nem kell pánikba esni, ezt eltolom későbbre. Már megfogalmazódott bennem az utolsó mondat. Hát felírtam. Lehet, hogy mégsem így lesz. De ez nem baj, mert az én történetem, az én fejemben születik és változtathatok rajta. Lehet, hogy befolyásolnak emberek, lehet, hogy nem. Ez időponttól, megjegyzéstől és a minőségtől függ. És lehet, hogy majdnem egy hetet gondolkodtam 6 soron, de megérte, tehát újra: NEVER GIVE UP!

Ha van kérdés, akkor bátran kérdezzetek!

Esetleg valaki szeret rajzolni? Csak azért, mert kíváncsi lennék rá, hogy ti hogyan képzelitek el a szereplőket.Ha van rajzotok, vagy találtok hasonló képet, mint az egyik jelenet, vagy egy szereplő (ahogyan ti elképzelitek) , akkor rakjátok be ide kommentbe, vagy küldjétek el erre az e-mail címre: csuszka0202@gmail.com
puszi: Bogyóca

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 9. rész

Bementem a házba és leültem. Bámultam magam elé és gondolkodtam. Egyre jobban lüktetett az agyamban minden és mégtöbb minden. Jöttek elő a másnapi dolgozat témái, szavai, évszámok, nevek. Szóval minden. Nagyon fájt a fejem. Pedig nem ezen akartam rágódni.
- Lehet, hogy kémkedett? Szeretett volna közénk állni bulizni? Szeretne közelebb kerülni hozzánk? – motyogtam.
- Hát te miről beszélsz? – ért be Krisz a nappaliba.
- Te mikor jöttél? – kérdeztem meglepődve.
- Most az előbb engedett be apukád. – jött oda és ült le mellém. Gyors csók és egy kis hallgatás. Bámultam tovább a cipőmet.
- Nem is érdekel, hogy hogy van a tesód? – szegezte nekem kérdését hirtelen. Összerezzentem. Tényleg. Meg sem kérdeztem.
- Hogy van? – néztem rá álmosan.
- Neked szerintem jót tenne egy kiadós alvás. Nagyon fáradt vagy. Egyébként milyen volt a Tibivel töltött idő? – nem értem hogy nézhetek ki. Az előbb még teljesen magamnál voltam. Na mindegy. Valószínűleg kijött rajtam a napi fáradtság.
- Lüktet a fejem. – dőltem a vállának és abban a pillanatban elaludtam.
10-15 perc múlva kelhettem föl, mert mondták, hogy aludtam. Sokkal frissebbnek éreztem magamat. Már jobb volt.
- Jó reggelt! – közölte Krisz.
- Már reggel van? – néztem rá ijedten.
- Dehogyis! De nem nézel ki olyan fáradtnak mint előtte.
- Akkor jó. Nem is vagyok olyan álmos. Kimegyünk?
- Menjünk. – odakint elmondtam neki a napomat. Aztán ő is elmesélte.
- Tibi megkérdezte, hogy nem megyünk-e el strandra négyen, te ő, Erik meg én.
- Szerintem mehetünk. Jó lesz. A kérdés csak az, hogy mikor. Jövőhét szombat?
- Nekem jó. Apropó mikor jön haza Erik?
- Holnap vagy holnap után. – közölte lefelé nézve.
- De jó, hogy nincs holnap után már suli.- mondtam a távolba meredve. A csöndet apu zavarta meg, amikor kijött a kertbe.
- Gyerekek kértek valamit?
- Nem, köszi. - mondtam.
- Én sem kérek, köszönöm.
- Apu, apu várj egy picit! Elmehetek strandra valamelyik hétvégén?
- Persze, de vagy a bátyád, vagy Krisztián menjen veled!
- Nyugi apu, három fiú fog rám vigyázni.
- Akkor jó. Bár...- és ekkor megszólalt a csengő. Fogalmunk sem volt, hogy ki az.

Idézet

Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.

A Szent Johanna gimi 5. - Remény

forrás: katt ide

Barátok

Szerintem mindenkinek vannak olyan barátai, akik miatt úgy érzi, hogy ő szerencsés. :))

Na kinek ér fülig a szája??

Közérdekű közlemény

bocsi, hogy nem rakok ki új részt, de már csak az utolsó pár mondat hiányzik a részből, és nem jön az ihlet. :// Kérlek legyetek türelmesek és nézzétek továbbra is a blogomat. Köszönöm :))
Puszi: Bogyóca