Átlagos reggel

Hűvös téli reggel. A szellő meg-meglibbenti a gallyakat. A hó porszerűen hull le róla. A nap még nem kelt föl; csak az utca lámpáinak fénye szűrődik be a párás ablakon. Apró rezgések törik meg a csendet. A lány szundítás közben piros vált puha arcát megdörzsöli gyengéd kezeivel, majd óvatosan felkel.
Na igen... Ilyen lenne, ha egy narrátor mesélné el a reggelemet. Arról meg már nem  is beszélve, hogy milyen hó?! Sem narrátor, sem fehér táj, sem gyöngéd kezek és óvatos kelés. Az én verziómban nem így néz ki a reggel.
... megfogja a kezem, gyöngéden megsimítja az arcom, félmosollyal az arcomba suttogja: gyönyörű vagy! és a lágy hóesésben lehajol hozzám, behunyom a szemem és...
Nagy rezgés töri meg ezt a romantikus pillanatot.
-A fenébe! - susogtam, amikor rájöttem, hogy az ébresztőm az. A sötétben kibotorkálok a fürdőszobába, a szememet alig bírom nyitva tartani, így a kis résen át próbálok leskelődni. Megnyitom a csapot, frissítő hideg vízzel mosom meg az arcom. Mostmár - ugyan homályosan, de - látok. Puha törölközőmbe fúrom az arcom és kezdek felébredni. Egy leheletfrissítő fogmosás, majd újra, kissé üdébben belenézek a tükörbe. Kicsit elbambulok, majd rájövök, hogy mennyi tennivalóm is van még ezzel a fejjel, mielőtt iskolába megyek... Spuri vissza a szobába, függöny elhúz, ablak kinyit, smink, fésű és egyéb holmik a kezembe és rohanás vissza a fürdőszobába, ugyanis ott jobb a fény. A hajam még a reggeli kómás összefogásban, így azzal még nem foglalkozom. Lássuk az arcomat... Egy kis korrektor ide, egy kis korrektor oda, szem kihúz, szempillák spirálozva és máris gyakorlott mozdulatokkal kész a hétköznapi smink. Benyomom a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő.
6:25
Lehet, hogy késésben vagyok?! Nee. Most látok, mindjárt lemerülök! Mindig a legjobbkor! Gyorsan felteszem töltőre, aztán előkapom a hajfánkot, hajtűket, hajlakk, fésű, hajgumi és csatok. A szétesett, korai kontyomat szinte robotos mozdulatokkal egy egészen jól sikerült lófarokba kötöm össze, majd pár percnyi küzdés után, szép, rendezett konty áll a fejem tetején, és hogy ez így is maradjon, fújok rá egy kis lakkot és megtűzdelem néhány helyen.
6:43
Rohannom kell a gardróbhoz, hogy felvegyek valami göncöt. Blúz, kötött pulcsi, bélelt fekete nadrág és szegecses bakancs kombó mellett döntöttem. Mire ez megtörtént és fel is rángattam magamra, újabb 10 perc elment. Még egy középvastag aranyra festett lánc a nyakamba és kész is az öltözetem. A táskámba már tegnap este bedobtam a sulis cuccokat, már csak a sminkes táska, parfüm és a fésű kell bele. Lesietek a lépcsőn, apa vidáman fütyörész a konyhában. Már elkészítette nekem a melegszenyát és a müzli szeletet a pultra és egy puszi kíséretében a termoszt is a kezembe nyomja. Anya rohan utánam a lépcsőn köntösben és a táskámba rakja a telómat és a töltőmet.
- Köszi anyu! - nyomtam egy puszit az arcára, miközben felvettem a kabátomat. Óriási körsál a nyakamba, táska a vállamra és indulás.
- Sziasztok! - köszöntem és kiléptem a fagyos januári reggelbe.

Sziasztok! :)
Újra itt... :) Megint belekezdtem valamibe, nem tudom mi lesz belőle, de valószínű, hogy lesz második része is, de hogy mikor, azt még nem tudom... Ha lesz időm, megírom... Vagy, ha jön az ihlet, de addig is közzé teszem az első részt :) Címe még nincs, várom kommentben a javaslatokat, illetve megpróbálok kitalálni valamit az egész sztori nagy vonalakban elképzelt történetéből kiindulva :)
Puszi: Bogyóca :)