- Mondd csak el!
- Hát, én jobban vagyok/voltam az Erik osztálytársaival, mint a sajátaimmal. Ezért többet lógtam velük és csináltak nekem egy meglepetés szülinapi bulit. Karaokeznom kellett, és túl jóra sikerült és megkérdezte a DJ, hogy kire gondoltam közben, és elmondtam, h Kriszre. Aztán mindenki rám nézett és sírva rohantam le a színpadról. Egyenesen nekimentem Krisznek és utána mondta, hogy semmi baj nincs és akkor jöttünk össze. Aztán az egyik sulibulin az egyik osztálytársam uncsija is ott volt és kiderült, hogy siket. És jóba lettünk vele és utána elmentünk 4-en strandra: Erik, Krisz, Tibi meg én.
- Ki az a Tibi? – vágott közbe Dávid.
- Ő a siket. Aztán mi hamarabb befejeztük a kaját, mint Erik és Krisz és visszamentünk a helyünkre napozni. És nekem be volt csukva a szemem és nem vettem észre, hogy mit akar Ti...
- Öööö. Asszem jobb lesz, ha visszamegyek és hozok még egy kis nachost. – mondta Erik, amikor meghallotta, hogy miről beszélek. Egy kicsikét érzékeny erre a témára.
- Köszi braaaaaty! – Álltam fel és öleltem meg. – Nincs semmi baj, ugye? – súgtam a fülébe.
- Nincs. – mondta, majd bement.
- Szóval, mit akart Tibi? – nézett rám érdeklődve Dávid.
- Hát megcsókolt és én mondtam neki, hogy ezt nem kellett volna. És szerencsétlenségemre, Erik egyik osztálytársa, aki mellesleg utál, meglátta. És hamarabb ért oda Kriszékhez, mint én és kicsit elferdítette a történetet. Így aztán Krisz azt mondta, hogy nem akar látni minket.
- De tudja már Krisz, hogy mi történt igazából?
- Nem hiszem. – mondtam szomorúan.
- Hey! És miért nem mondod el neki? – mondta bátorítóan, miközben óvatosan felemelte az állam.
- Mert úgysem hallgatna meg.
- És ha megkérnéd Tibit, hogy mondja el neki az igazat? Végül is ő volt a hibás, nem?
- Hát én inkább nem szeretnék még egy balhét, szóval inkább hagyjuk ki belőle Tibit. Meg amúgy is jön Erik, úgyhogy hagyjuk a témát. Légyszi. – néztem a szemébe.
- Na, miről megy a pletyka? – Rakta le középre a nachost Erik, miközben megkérdezte, amit valójában tudott.
- Semmi különösről. Mi van veled mostanság? – kérdezte tőle Dávid.
- Ugyanaz, mint a kisasszonnyal itt mellettem. – lökött oldalba. Visszalöktem és végül már a földön fetrengtünk, újdonsült barátunk pedig a nevetés miatt tette ugyanezt.
- Mit fogsz csinálni a nyáron? – kérdezte egy kis idő múlva a bátyám, a fiút.
- Na látod haver, ez egy jó kérdés! – jelentette ki, mire újból kitört belőlünk a nevetés.
Amikor indulni készült Dávid, megveregette a bátyám hátát, engem pedig megölelt és a fülembe súgta:
-Amit megbeszéltünk. Mondd el neki! – majd a szemembe nézett.
- Rendben. – mondtam, majd elbúcsúztunk.
~Eközben Tibinél~
*El kellene mondanom neki. De mit szólna hozzá? Áááá. Nem mondom el. De mégis. Tifiért. Tifiért. TIFIÉRT! Ez az TIFIÉRT!* cikáztak a gondoltok a fejemben. Talán az utolsó szavakat már hangosan is kimondtam. Indultam is megkeresni. *Talán a törzshelyükön lesznek. De hol a törzshelyük?!? Talán megkérdezhetném Eriket. Ááá. Inkább elmegyek az iskolájuk elé.* kattogtam.
Amikor megérkeztem a sulijuk elé, láttam ott egy csoportot. Odamentem, de nem volt köztük Krisztián.
- Sziasztok. Nem tudjátok, hogy hol találom meg Krisztiánt? - kérdeztem, mert megláttam azokat, akikkel a partin megismerkedtem.
- Szia. Épp most ment el.Ha futsz, még utoléred őket! - mondta egyikőjük. De őket? Kiket? krisztiánt, meg ? Talán pár sráccal ment. Mindegy. Utánuk futottam. Aztán megláttam, hogy két lány és egy fiú van vele. Inkább nem mondom el neki. Mégis mit fog szólni rá? Na jó. Mégis rászántam magam.
- Sziasztok! - mondtam. - Krisztián! Beszélhetnék veled?
- Hey Krisz! Ki ez a srác? - méregetett a mellette álló csaj. - Be sem mutatsz neki minket?
- Szia Tibi. Hát jó. Bemutatlak neki titeket. - közölte hidegen, majd mindenkit megismertetett velem. A többiek kérdezgettek engem. Alig győztem válaszolni. Egy idő után meguntam.
- Na én megyek. - mondtam és sarkonfordultam.
- Várj! Te akartál nekem mondani valamit! - kiáltotta utánam Krisztián.
- Igen. Ő a csajod? - méregettem gyanúsan a mellette álló lányt. - Mert akkor már nem aktuális.
