Srácok... na meg én! 3. fejezet, 2. rész

Már a buszon ültünk, amikor megcsörrent Erik telefonja.
- Haló?
- Szia Erik! – hallottam én is a nyálas hangot, amiről egyből tudtam, hogy kié, ezért közelebb hajoltam, hogy jobban halljam.
- Ohh Emma, milyen kellemes meglepetés. – forgatta a szemét a bátyám. – Mit akarsz? – kérdezte sóhajtva.
- Jajj csak annyit, hogy hogy van a te drága kis hugicád. Úgy hallottam, hogy dobta a kedves barátja.
- Hagyd őt békén! – állt az mellém a tesóm.
- Nyugi bébi. – pfuj.- Nincsen semmi baj. Így legalább könnyebb dolga lesz a barátnőimnek. Még jó, hogy megláttam, hogy lesmárolta őt az a srác. Kicsit átformáltam a történetet. Tényleg el is felejtettem megköszönni neki. – itt kinyomta a bátyám.
- Pfuj. – adtam hangot a véleményemnek.
- Pfuj. – mondta ő is. – Ez alatt a három év alatt rájöttem már, hogy egy elkényeztetett kis liba, de hogy ilyen boszorkány... – ezen elnevettem magam. – Na, itt leszállunk.
- Oké. – követtem. Amikor leszálltunk elővett egy kendőt és bekötötte a szemem, felkapott a hátára és elvitt egy helyre. Amikor letett, levettem a kötést és...
... és egy GOKART pálya szélén álltunk. Nagyon boldog lettem. Még sohasem gokartoztam, de nagyon jól néz ki és nagyon ki szeretném próbálni. Vááá. Nagyon örültem.
- Tetszik??
- Nagyon.
- Akkor nézz át a másik oldalra! - a másik oldalon egy roncstelep állt. - Veszek neked egy kocsit!
- Innen? - fintorogtam.
- Na jó, csak vicc volt. Irány a pálya! - invitált be.
Egy 10 perc múlva amikor kijöttünk, sokkal boldogabb voltam. Abban a tíz percben, amíg a gokartban ültem, csakis a versenyre gondoltam, meg a játékra. Amikor már csak "játékból" mentük a köröket, akkor párszor hülyültünk az előzgetéssel, de lényegében nagyon jól telt ez a délelőtt. Aztán bementünk a büfébe, ahol megkajáltunk. Jujujj. Nekem jött egy srác és kiborult az üdítője. Segítettem neki feltakarítani. Aztán vett egy újat. És azt is... ja azt nem borította ki. Mindenesetre cuki volt. Már ha egy 16-17 éves srácra azt lehet mondani, hogy cuki. De látta, hogy Erikkel vagyok, szóval megköszönte, és továbbment. Milyen menő, hogy van egy bátyám! :))

Nem tudjátok, fiúk is olvassák a blogomat??

Srácok... na meg én! 3. fejezet, 1. rész

Reggel friss kakaóillatra ébredtem. Erik ott ült már az ágyam szélén és láthatóan azt várta, hogy felébredjek. A kezében egy csésze kávé és egy bögre kakaó gőzölgött.
- Jó reggelt! – köszöntem, mire összerezzent. Biztosan kimozdítottam a gondolataiból.
- Hogy vagy? – nézett rám kedvesen.
- Jobban. És te?
- Hát nem a legjobb érzés a legjobb haver nélkül tudni magamat.
- Gondolom. – vettem el tőle a bögrét, és két kézzel azt fogva beleittam, majd amikor az ölembe helyeztem, már csak fél kézzel fogtam. A másik kezemmel beletúrtam az amúgy is kuszán álló hajamba. A pólóm lazán lógott rajtam, a lábam a „Z” ülésben már elzsibbadt. – Milyen nap van? – kérdeztem.
- Vasárnap. Mit szeretnél csinálni ma? – fürkészett kíváncsian.
- Háát, valamit együtt. – vetettem be a bociszemeket.
- Tőlem. – nevette el magát. – Mit szólnál hozzá, ha...
- Vásárolnánk?? – vágtam közbe.
- Vasárnap van Tiff! – tájékoztatott. – És jó lenne, ha hagynád végigmondani a mondatot!
- Jól van na! - kaptam föl egy párnát és hozzávágtam.
- Heey, vigyázz, kiömlik a kávém! - figyelmeztetett.
- Na és akkor hová is megyünk?
- Szóval... Na jó, legyen meglepetés. - Kacsintott. - de azt ajánlom, hogy ne divatbemutatóra készülj! De attól még lehetsz csinos. A hajadat ne nagyon csináld meg, mert úgyis szétmegy.
- Ezt pont te mondod?? - röhögtem el magam.
- Öhmmm... és lehet egy kérdésem??
- Igen??
- Miért húzol fel éjszakára zoknit?
- Van rajtam zokni? - néztem a lábfejemre.- Jah télleg. Hát nem tudom, talán megszokás.
- Nah öltözz! Én is megyek és csomagolok kaját.
- Olyat is tudsz?
- Ja. - és már ki is ment a szobámból. A DIY trikóm mellett döntöttem egy fehér leggingsel és egy homokszínű saruval, ami színével passzol a felsőmhöz. A hajamat kifésültem, fölkötöttem, kiengedtem, befontam, szét szedtem, kontyot csináltam, kibontottam, oldalra kötöttem, majd végül megállapodtam az oldalt lazán összefont frizuránál. Jól ment a szerkómhoz... A trikóm lógott rajta, kb. combközépig, a topom ki-kivillant az oldali vágásoknál. Smink? Á nem. Azt mondta, hogy ne divatbemutatóra készüljek. Egy sima spirál meg korrektor. És kész is vagyunk. Kiszaladtam a konyhába, ahol Erik már várt rám.
- Indulhatunk?
- Persze. - mondtam izgatottan, és a virágos táskámat magamhoz véve kisétáltam az ajtón.