Melyik filmre gondoltam?

1.)

2.) 

3.) 

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 6. rész

Rögtön megnéztem. Ismeretlen szám. Az üzenet a következő: „Meki vagy fornetti?” . Mi?!? Na mindegy, visszaírok: „Meki.” Ekkor hallottam meg anyu hangját:
- Indulunk! – Becsúsztattam a zsebembe a személyimet, egy pár darab zsepit, meg egy tollat és füzetet. A telóm a kezemben és már indulhatunk is. Rohantam is kifelé, anyu zárta az ajtót, apu állt ki a garázsból. Beugrottunk Krisszel hátra, bedobta a sporttáskát közénk. Rádőltem, ő pedig rám hajtotta a fejét.
- Mindenki becsatolta magát? – kérdezte apu. – Akkor irány a kórház.
Egy fél órán belül meg is érkeztünk. Már mentünk is befelé, közben Krisz már telefonált is, hogy melyik kórterembe kell menjünk. Épp hogy egy puszit adhattam neki, meg beszéltünk két szót, már ki is küldtek minket. Valami vizsgálat miatt. Apu és Krisz bent maradtak kérdezősködni, hogy mit fognak vele csinálni, meg ilyenek. Aztán már jöttünk is haza.
- Hát, gyorsan leráztak minket. - közöltem kissé szomorúan.
- Igen. - mondták. Egy órája körülbelül már csak egyszavas válaszokat adnak.
- Holnap bemehetek hozzá? - kérdezte Krisz.
- Holnap te nem máshol leszel?
- De. De ha visszaérek, akkor be tudok jönni.
- Jah tényleg.
- Ajj te. Olyan kis szőke vagy. Pedig a hajad gesztenye. - mondta átölelve a vállam.
- Inkább csak fáradt. - ásítottam.
- El ne felejtsd! Holnap nem én megyek eléd, hanem Tibi! Viselkedj rendesen! Ne nagyon használd azokat a kifejezéseket, hogy nem hallasz?? süket vagy?? ... - folytatta. Látom meghoztam a kedvét. De:
- Ki vagy te? A pótanyám?
- Jajj ne már. Csak nem akarom, hogy megbántsd.Mert jó barátok lehettek!
- Oké. Nem fogom. - ígértem meg már félálomban és egy fél percen belül már aludtam is a karján fekve.
Váááá. Ébreszt a telefonom. Te jó ég! Már reggel van?!? Jajj, de rendes volt valaki... úgy állították be a telóm ébresztőjét, hogy tudjak fürödni. Köszipuszi, akárki is volt. Ez jó hír. Na szaladok is. Éppen hogy magamra csavartam a törölközőmet, már csörgött is a telefonom.
- Honnan tudtad, hogy fent leszek?
- Vajon, ki állította be az ébresztődet?
- Jajj, köszi :))
- Na, csak annyit akartam mondani, hogy sok sikert a felelésekhez, és ne feljetsd el! Ma Tibivel mész haza.
- Rendben.
- Na most mennem kell. Szia. Majd talizunk.
- Szia. - tettem le. Ekkor újból megcsörrent a telefonom. Egy üzenet. Víítől. "Gyere be hamarabb! Fontos!!!"

Melyik filmre gondoltam?

1.)

2.) 

3.) 

Melyik filmre gondoltam?

Olyat találtam ki, hogy lehetne játszani itt kommentbe. Szóval én teszek ki képet, és ki kell találnotok, hogy melyik filmre gondoltam.

1.)

ez egy könnyű volt... jöjjön egy nehezebb

2.)

és íme az utolsó:

3.)

Na hajrá! Szerintem menni fog:)) Holnap újabb képek.

Még a sikeres írók is érzékeny emberek. Ezt megállapíthatjuk könyveikből, de akár egy-egy idézetből is. Itt van egy példa:

"Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka,

 Mosollyal szenvedni, ez az élet titka."

Gárdonyi Géza

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 5. rész

Bementem és az osztályfőnököm jött velem szembe.
- Tanár úr! Kérem segítsen! A bátyám összeesett odakint. – szóltam rémülten.
- Máris megyek, te addig keresd meg az egyik tesitanárt! – utasított, és én egyből engedelmeskedtem neki. Amúgy minek is keresek én tesitanárt?!? Na mindegy, azért megteszem.
- Tanár úr! Tanár úr! Erik összeesett odakint. Krisz már hívta a mentőket, és az osztályfőnököm küldött, hogy hívjam magát is!
- Hol vannak? – indult el kifelé.
- Az ajtó mellet pár méterrel fekszik.
- Akkor siessünk. – minek ide ennyi ember?!?
Mikor kiértünk, már ott volt a mentő, és Erik is magánál volt.
- Mit mondtak? – kérdeztem halkan Kriszt, óvatosan hozzábújva.
- Nem kapott elég levegőt. Valószínűleg a Grétis dolog miatt, de beviszik. Bemész vele?
- Mennyi időre viszik be? – kérdeztem figyelembe nem véve a kérdését.
- Nem tudom. De szerintem hívjuk fel a szüleiteket, és menjünk utána.
- Te is jössz? – kérdeztem a szemébe nézve és láttam, hogy most valami más motoszkál benne. Ilyennek még sosem láttam. Aggódik. Hiszen a legjobb barátjáról van szó. – Hát persze. – válaszoltam a saját kérdésemre.- Te igaz barátja vagy Eriknek, ugye? – gondoltam itt arra, hogy jóban, rosszban mellette van. De nem válaszolt, csak nézett tovább maga elé.
- Odamegyek és megkérdezem, hogy meddig lesz bent, és megadom a telefonszámom, hogyha egy órán belül nem vagyunk ott, akkor hívjanak. – ugyanis a kórház nincs messze. Körülbelül egy fél órára van innen.  Pillanatokon belül vissza is jött. – Nah menjünk, pakolok neki egy pár cuccot, és amíg megyünk hozzátok, felhívom a szüleidet. – és elindultunk. Anyáék megijedtek, de Krisz megnyugtatta őket.
- Nem vagy beszéeds kedvedben, igaz?
- Nem túlságosan. – mondta a zsebre dugott kézzel a földet pásztázva.
- Nyugi! - Fordítottam magaammal szembe és megfogtam mindkét kezét. – Nem lesz semmi baj. – és adtam nyomtam egy puszit az arcára.
- Ez mi volt? – csikizett meg.  Majd bociszemekkel nézett rám. Én pedig megadtam magam és megcsókoltam.  – Na, így már jobb. És mi lenne, ha elővennéd a kulcsot és bemennénk a lakásotokba, hogy összeszedjem Erik holmiját?
- Honnan tudod, hogy hol van Erik cucca?
- Kérlek! Hány éve is vagyunk már barátok? És hányszor aludtam itt nála? – mosolygott rám.
- Látom már jobban vagy. De valami még nem stimmel. – nyitottam be a házba, ahol anyuék már felkészülve vártak minket.
- Szisztok. – köszöntem.
- Jó napot. Ha lehet, akkor én bemennék Erik szobájába és pakolnék neki néhány cuccot.
- Rendben. – bólintottak rá anyáék, és Krisz már el is tűnt. Én pedig ledobtam a cuccom. Ekkor láttam, hogy üzenetem érkezett...

Forget you (Glee valtozat)

nezzetek meg! nekem most ez megy a fejembe. (csak hogy ne legyek vele egyedul haha:D)

Nézitek az x faktort?? ÁÁÁÁ asszem megvan a fav. de majd még eldől, de akkor is BYTHEWAY <3 :)) najó, mások is... pl.: Pál Benjámin :))

váááááá... Szasza, Bábel, kilakoltatás, Kolos, sátorozás, punk, pocsolya... stb. Asszem Bábeler lettem :DD

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 4. rész

- Hát az úgy volt, hogy le akartak fogni, de nem tudom, hogy miért, és annyira erőlködtek, hogy végül Gréti rám esett. Közben jött Emma, hogy ő nagyon rég várt már arra, hogy tényleg – itt abbahagyta. Nem tudom, hogy mi történt, és lehet, hogy már nem is fogom megtudni. Lehet, hogy nem fogja elmondani nekem, csak Krisznek. Bár... lehet, hogy ki tudom húzni belőle...
- Jól van, nincs itt semmi látnivaló! Menjetek el innen! - szólt Krisz, mert a bátyám még mindig a sokkoló esemény hatása alatt volt. - Hozz neki egy pohár vizet! - fordult hozzám Krisz.
- Rendben. - rohantam el. Már ott is álltam a büfénél. Valamiért nagyon hosszú sor állt, vagy csak én emlékszem úgy, de nagyon későn szolgáltak ki, pedig csak egy pohár vizet kértem. Nem értem mi ebben annyira felfoghatatlan. Mikor visszaindultam a fiúkhoz, Tibi jött velem szembe. - Na hogy megy az ismerkedés? - kérdeztem, mire meglepődött fejet kaptam válaszul. - Hahó! Föld hívja Tibit!
- Itt vagyok, csak kicsit elbambultam. - mondta még mindig kábultan.
- Hát azt észrevettem! Na gyere velem, mert mindjárt elájulsz, annyira tetszik neked valami, vagy esetleg rózsaszín köd? Han?? Itattak veled valamit?
- Öööö. nem. Tök jól vagyok!
- Én ezt látom! - értünk oda a többiekhez.
- Ideadnád? - szólt Krisz.
- Melyiket kéred? - néztem a két oldalamra.
- Heyy! Nehogy megitassatok vele! - hátrált Tibi!
- Nyugi! - húztam vissza. - Tessék, itt a víz! - és átnyújtottam Krisznek a vizet. - Jobban vagy braty?
- Igen. Jobb, hogy nem nyomja a mellkasomat 1 mázsa tömény zsír. :D - röhögött fel.
- Akkor jó. - nyugodtam meg. - Krisz! Szerintem vigyük haza!
- Benne vagyok. - tápászkodott fel és húzta magával Eriket is.
- Hát akkor sziasztok!
- Valamelyik nap tudnánk beszélgetni egy kicsit? - szólt utánam Tibi.
- Ööööö. Persze. :) - mosolyodtam el.
- Holnap úgysem leszek suliban, és jó lenne, ha jönne elé valaki, nehogy baja essen. - közölte kedvesen Krisz.
- Mikor végzel?
- Három körül gyere ide a suli elé.
- Rendben, akkor holnap.
- Holnap. - és már indultunk is. Krisz mellém jött és megfogta a kezem. Másik oldalán pedig Erik sétált. Mikor kiértünk a sulin kívülre, a bátyám váratlanul összeesett. Ijedt tekintetünk összeakadt Krisszel és máris küldött be segítségért.