Srácok... na meg én! 2. fejezet, 5. rész

Bementem és az osztályfőnököm jött velem szembe.
- Tanár úr! Kérem segítsen! A bátyám összeesett odakint. – szóltam rémülten.
- Máris megyek, te addig keresd meg az egyik tesitanárt! – utasított, és én egyből engedelmeskedtem neki. Amúgy minek is keresek én tesitanárt?!? Na mindegy, azért megteszem.
- Tanár úr! Tanár úr! Erik összeesett odakint. Krisz már hívta a mentőket, és az osztályfőnököm küldött, hogy hívjam magát is!
- Hol vannak? – indult el kifelé.
- Az ajtó mellet pár méterrel fekszik.
- Akkor siessünk. – minek ide ennyi ember?!?
Mikor kiértünk, már ott volt a mentő, és Erik is magánál volt.
- Mit mondtak? – kérdeztem halkan Kriszt, óvatosan hozzábújva.
- Nem kapott elég levegőt. Valószínűleg a Grétis dolog miatt, de beviszik. Bemész vele?
- Mennyi időre viszik be? – kérdeztem figyelembe nem véve a kérdését.
- Nem tudom. De szerintem hívjuk fel a szüleiteket, és menjünk utána.
- Te is jössz? – kérdeztem a szemébe nézve és láttam, hogy most valami más motoszkál benne. Ilyennek még sosem láttam. Aggódik. Hiszen a legjobb barátjáról van szó. – Hát persze. – válaszoltam a saját kérdésemre.- Te igaz barátja vagy Eriknek, ugye? – gondoltam itt arra, hogy jóban, rosszban mellette van. De nem válaszolt, csak nézett tovább maga elé.
- Odamegyek és megkérdezem, hogy meddig lesz bent, és megadom a telefonszámom, hogyha egy órán belül nem vagyunk ott, akkor hívjanak. – ugyanis a kórház nincs messze. Körülbelül egy fél órára van innen.  Pillanatokon belül vissza is jött. – Nah menjünk, pakolok neki egy pár cuccot, és amíg megyünk hozzátok, felhívom a szüleidet. – és elindultunk. Anyáék megijedtek, de Krisz megnyugtatta őket.
- Nem vagy beszéeds kedvedben, igaz?
- Nem túlságosan. – mondta a zsebre dugott kézzel a földet pásztázva.
- Nyugi! - Fordítottam magaammal szembe és megfogtam mindkét kezét. – Nem lesz semmi baj. – és adtam nyomtam egy puszit az arcára.
- Ez mi volt? – csikizett meg.  Majd bociszemekkel nézett rám. Én pedig megadtam magam és megcsókoltam.  – Na, így már jobb. És mi lenne, ha elővennéd a kulcsot és bemennénk a lakásotokba, hogy összeszedjem Erik holmiját?
- Honnan tudod, hogy hol van Erik cucca?
- Kérlek! Hány éve is vagyunk már barátok? És hányszor aludtam itt nála? – mosolygott rám.
- Látom már jobban vagy. De valami még nem stimmel. – nyitottam be a házba, ahol anyuék már felkészülve vártak minket.
- Szisztok. – köszöntem.
- Jó napot. Ha lehet, akkor én bemennék Erik szobájába és pakolnék neki néhány cuccot.
- Rendben. – bólintottak rá anyáék, és Krisz már el is tűnt. Én pedig ledobtam a cuccom. Ekkor láttam, hogy üzenetem érkezett...