Vihííí! Ez a századik bejegyzés! Jupííí!
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Remélem jól telik a szünet és jól telt a karácsony! Mindenki azt kapta amit szeretett volna? Szilveszterkor gondolom mindenki bulizni fog! Jó szórakozást mindenkinek, ha addig nem írnék.
Szoktatok újévkor fogadni? Ha nem, akkor sem késő elkezdeni. Íme néhány újévi fogadalom, ha még nem tudod, hogy mit ígérj meg. A megnyitásért kattints ide.
Sikerült betartanod, amit fogadtál előző évben? Ha nem, akkor azt is megfogadhatod, hogy most megcsinálod, amit nem tettél meg! Szurkolok, hogy sikerüljön, akármit is ígérsz meg! Hajrá!

Srácok... na meg én! 3. fejezet, 7. rész

Reggel kipihenten ébredtem. Ez valószínűleg azért volt, mert anyáék úgy találták, hogy én már nagyon fáradt lehetek, ha ennyire nevetek, ezért felcipeltek az ágyamba és azóta alszok. Kisétáltam a szobából és a reggeli irányába. Szeretem ezt az illatot, mert az azt jelenti, hogy kakaó vár a konyhában. Nagyon szeretem a kakaót. Valahogy jó az nekem egy tejeskávé helyett és máris felébredek.
- Jó reggelt Tifi!
- Jó reggelt Erik! - nyomtam két puszit az arcára.
- Mit csinálunk ma?
- Nem tudom, ez tőled függ!
- Miért? Azt hittem te akarsz randizgatni!- szúrós pillantást vetettem rá, majd egy falat kalács után válaszoltam.
- Én nem randizgatok!
- Dehogynem! Mégis miért röhögtetek akkor Dáviddal? Azért én ezt nem nézem jó szemmel, hogy szakít veled a barátod és utána te már rögtön randizgatsz!
- Én nem randizgatok! Nem tetszik nekem Dávid, csak barátok vagyunk/lettünk. Nekem nem menne, hogy több legyen mint barátság. Én ...
- Te?
- Én még Kriszt szeretem. Nagyon. És inkább... - itt majdnem elsírtam magam. - hagyjuk... nem akarok erről beszélni!
- Ne menj el, maradj itt! Én nem akartam ezt. Csak így jött ki. De amúgy örülnék, ha kibékülnétek ti is meg én is vele. Rossz ez így. De mindegy tényleg ejtsük a témát.
- Jó reggelt gyerekek!
- Mi vagy te anya? Egy tanár? Azok szoktak így "üdvözölni" minket! - itt már röhögött Erik. - Amúgy jó reggelt neked is! - nevettem már én is.
- Mit fogtok csinálni ma? - jött be apa is a konyhába. Mindenki pizsiben. Családi idill...
- Elmegyünk kutyát sétáltatni. - mondta tök nyugodtan Erik.
- Öcsém! Ez nagyon hülye! Hallod! Nem gondolod, hogy ahhoz kutya is kéne? - néztem rá röhögve.
- Hát mondjuk lehet, hogy kéne. - gondolkodott el egy pillanatra. - Akkor majd lovagolunk a kertben.
- A kertben?- ijedt meg apa.
- A virágaim! - szólt közbe anya is.
- Ló nélkül? - néztem rá értetlenül.
- Jól van na! Nincs más ötletem. - biggyesztette le a száját a bátyám.
- Szerintem tartsunk film maratont. - vetette fel az ötletet anya.
- Együtt?- nézett rá mindenki.
- Miért is ne?
- Akkor inkább menjünk el strandra! - mondta Erik.
- Tőlem! Csak ne ide!- mondtam.
- Hát nem is ide jöttünk volna. Egy kicsivel messzebb. Valami jó strandot keresünk, jó?
- Oké. Nekem oké. - nyugtáztam.
- Hát akkor pakoljuk össze a cuccunkat  és utána mehetünk.
- Rendben. - szólaltam meg, majd rohantam a szobámba, hogy felvegyem a bikinimet és összeszedjem magamat. Beraktam egy törcsit és a naptejet a táskámba, belesöpörtem még pár cuccot az asztalomról (mai kellhet), felvettem egy szellős ruhát, és flipflopban csattogtam ki a szobámból. Becsuktam magam mögött az ajtót és mentem a folyosón a nappaliig, de amikor éppen léptem volna le a lépcsőfokon, amikor... Erik rám ugrott és bele morgott a nyakamba. Én hirtelen összerándultam és ledobtam magamról már úgy, hogy ültem a padlón. Mind a ketten nevettünk még, amikor anyáék kiabáltak, hogy menjünk, mert különben itthon hagynak minket. Feltápázkodtunk, majd rohantunk a kocsihoz.
- Te zársz! - kiabáltam Eriknek, futás közben.
- Hahh, azt majd meglátjuk! - szólt, miközben elhaladt mellettem.
- Hey! - ugrottam rá a hátára, és amikor kiértünk az ajtón, megcsörgettem az orra előtt a kulcsot és leugrottam a hátáról. Majd a kocsihoz rohanva beugrottam a hátsó ülésre és vártam, hogy a bátyám is ugyanezt tegye.