A buszról nem otthon szálltunk le, hanem tovább mentünk. Beugrottunk a fornettibe egy kis ebédért, aztán átmentünk a parkba. Mivel nemrég tízóraiztunk, ezért nem nagyon voltunk éhesek, tehát leültünk egy padra a tó mellet. Tudniillik a parkunk gyönyörűszép, megcsodálhatunk benne egy tavat sok fa és virág van. Füves területek, egy játszótér, kővel leszórt kis ösvények és szobrok. Ahogy ültünk ott és beszélgettünk, éveztük a nyár első napjait. Közben annyira eltelt az idő, hogy megéheztünk. Miután megettünk mindent, elindultunk kukát keresni.Fogtuk a papírzacsit és versenyt futottunk a legközelebbi kukáig. Kidobtuk a szemetet, majd Erik felvetette azt a kérdést, hogy menjünk el moziba.
- Miért akarsz annyit költeni rám? - kérdeztem gyanakodva.
- Mert, szeretlek, mert fel akarlak vidítani s mert... - itt elakadt.
- Mert... te vittél el strandra.
- Nem fizetted még vissza. - lökdöstük egymást viccelődve. Egyszer egy nagyobbat lökött rajtam és a tó partján éreztem, hogy csak zuhanok és zuhanok hátrafelé, amikor két erős kezet éreztem a hátam alatt.
- Majdnem. - mosolygott rám egy kedves és ismerős arc.
- Köszönöm. - néztem a szemébe hálásan. Fogalmam sincs, hogy ki volt az, de nagyon ismerős. Amikor sétáltunk tovább, csak akkor jöttem rá, hpgy valószínűleg miért volt olyan ismerős. Ő volt az, aki nekem jött a GOKART pálya büféjében?? Nem tudom. Csak egy halvány sejtésem van. Sétálgattunk a városban, aztán bementünk a moziba. Nem tudtam, hogy a bátyám előre megnézte a műsort. A kis cseles.
Mikor kijöttünk, nagyokat nevettünk. Vicces volt a film. Úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk egy picikét és süttetjük az arcunkat. Még nincs olyan nagy kánikula, a meleg kellemes a zord, hideg tél után. Persze árnyékban sétáltunk, ahol hűvösebb az idő. Ilyen sokat nem voltunk együtt már régóta, és ez most jót tett a hangulatomnak is. Az egyik utcánál a sarkon későn vettem észre a biciklicsengőt, viszont a kerékpáros szerencsére meg tudott állni. Ránéztem és elnevettem magam. Ő is nevetett.
- Szia. Mivel ma már harmadjára találkozunk, ami szerintem nem véletlen, ideje lenne bemutatkozni. Dávid vagyok. És te?
- Szia. Tifani vagyok, de szólíts csak Tifinek.
- Nem tűnsz olyannak, mint a többiek. Te olyan más vagy. Megadod a telefonszámodat? - újból elnevettem magamat, majd a tőle kapott tollal felírtam a kézfejére a számomat. - Ugye nem kamuszám? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Köszönöm szépen. További szép napot nektek! :)) - mosolygott rám, majd eltekert.
- Húú... hát ez gyors volt. - mondta Erik és rám kacsintott.
