Srácok... na meg én! 2. fejezet, 12. rész

Juhúúú! Ma megyünk a strandra. Nagyon várom már. Annyira jó lesz. Tibivel, Krisszel és a bátyámmal a vízben... Várjunk csak! Ők mind fiúk! Vagyis valószínű, hogy párszor bele leszek dobva a vízbe. Biztos, hogy akarom én ezt? Jobban belegondolva, igen. Jó lesz placcsanni a hideg, kellemesen lágy vízbe a nap forró sugarai elől. Na én kezdek öltözni. Általában, amikor strandra megyünk, itthon szoktam felöltözni. És ez ma sem lesz másképp.
Lélekszakadva rohantam le a három lépcsőfokon a teraszon, amikor Tibi csöngetett. Pontos volt, viszont a bátyámék már egy fél órája öltöztek.
- Ez tök gáz, nem? – kérdeztem tőle beérve a házba.
- Mi??
- Hogy már legalább húsz perce szenvednek egy nyamvadt kis rongy felhúzásával.
- Ja de! De ne mondd el nekik!
- Jó. – röhögtem el magam, mire anyu is nevetni kezdett.
- Na, indulhatunk?- ért hozzánk a két srác is egy kis idő elteltével.
- Hát persze! - vágtam rá azonnal. Kimentünk a kapun és máris azt vitattuk, hogy merre menjünk, melyik strandra, és melyik busszal jutunk el oda.
- Szerintem menjünk a legközelebbihez. - szólalt meg hirtelen a bátyám.
- Ez egyértelmű volt. - ütött bele a vállába Krisz.
- Na ne veszekedjetek már!- mondtam, mire abba is hagyták.
Mikor odaértünk, jegyet váltottunk és árnyékos helyet kerestünk egy fa alatt. Leterítettük a pokrócot rádobtuk a cuccokat, és nekiálltunk levenni a ruhákat. Bedobtuk a táskába, elővettük a törölközőket és már indultunk is a csapokhoz. Hmm... hát mit ne mondjak. A barátomnak nagyon jó a hasa. 6-os pakk juhéé. Gyors zuhanyzás, versenyfutás a medencébe, aztán, ki gondolta volna?? Valaki alám úszott, megfogta a lábamat és beledöntött a vízbe. Egy idő után, amikor már éhesek lettünk megfogtuk a törölközőinket és elsétáltunk a büfébe. Leültünk és ettünk.
- Na jó. Nekem ennyi elég volt. Én visszamegyek és napozok. - mondtam befejezve az ebédet.
- Megyek veled, hogy ne legyél egyedül. - jelentette ki Tibi.
- Mi is megyünk mindjárt, csak még megvárjuk a gyrosokat és az extra csípős hotdogot. - közölte a bátyám.
- Én még rendelek hozzá jégkását is, mert le kell majd hűtenünk magunkat.- tette hozzá Krisz.
- Magyarul még itt lesztek egy ideig. - tértem rá a lényegre.
- Ahham. - nézett rám bociszemekkel Erik.
- Nyugi, elleszünk mi. - néztem Tibire. - Igaz?
- Igen. - nézett rám kedvesen. Azután visszaindultunk a letelepedési helyünkre. Leült a pokrócra én pedig mellé feküdtem. Lehunyt szemmel élveztem a nap sugarait, amikor hirtelen...
... amikor hirtelen megcsókolt. Azonnal kinyitottam a szememet és dühösen meredtem rá.
- Ezt nem kellett volna! - szólaltam meg a hangulatomhoz képest elég nyugodtan, bár a szememből szerintem mindent ki lehetett olvasni.
- Hmm... Szervusz Tifani! Azt hiszem a barátod és a bátyád nem fog örülni neki. De azt mindjárt meglátjuk. -- haladt el mellettünk Emma. Utána mentem, mire szaladni kezdett. Mire odaértem én is a büféhez, addigra már mindenki tudta. Krisz szúrós szemmel nézett rám.
- Várj, Krisz! Hagy mondjam el, hogy mi történt!
- Minek? Már mindent tudok! Azt hiszem, most az lesz a legjobb, ha megyek! - felkapta a kajáját és elindult a cuccaink felé. Egy szó nélkül haladt el mellettem. Sírva szaladtam utána, de csak a csomagoknál értem utól. Rám nézett, a szemében apró könnycseppek jelentek meg, de nem sírt előttünk. Magában tartotta. A szájáról csak annyit tudtam leolvasni, hogy vége. Én ezt nem akartam. Fogtam a cuccomat és futva, Kriszt kikerülve távoztam. Fogalmam sincs, hogy Erik mikor érhetett haza, mert én amikor hazaértem sírva dőltem bele az ágyamba. Estig aludtam, álomba sírtam magam. Viszont este valaki bekopogott az ajtómon. Erik volt az. Beengedtem, leült az ágyamra és hallgatott egy ideig, majd megszólalt.
- Látni sem akar se engem, se téged. Furcsa lesz a legjobb barátom nélkül. De remélem, ha lenyugodtál elmondod majd az igazat nekem is és neki is. Remélem, hogy engedni fogja. Nem szeretném, ha sokáig tartana ez az állapot, de ezt érzem, hogy csak rajta múlik. Most pihend ki magad, nyugodj meg, minden rendben lesz. Holnap beszélünk. Jó éjt. - nyomott egy puszit a homlokomra Erik. Ő a legrendesebb báty a világon.

Unatkozol?

hát igen... nagy élmény. nagyon nagy. :)) #scout #scouting #NNT2013
Cserkészet. Sok barát, segítő kezek, és nagy élmények.

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 11. rész

- Szóval hogy vagy?
- Én jól köszi. :)) Hallod, de ne túl későn feküdjetek le, mert ahogy ismerlek, te akkor holnap egész nap aludnál. És fél 11-re jön Tibi és megyünk a strandra.
- Oké. – hangzott a válasza nem túl meggyőzően.
- Azért még szólok Krisznek is.
- Amúgy hova megyünk? Mármint melyik strandra?
- Majd amelyik a legközelebbi legolcsóbbra. Nem akarom minden pénzemet ott elkölteni. – közöltem.
- Oké, értettem. Szerintem megjött Krisz, úgyhogy húzok. – és elment. Én ott üldögéltem tovább kint a teraszon. Majd egy hirtelen gondoltattól vezérelve berohantam és kihoztam a gitáromat. Leültem a fa alá és az akkordok váltakozásának ritmusára elkezdtem énekelni. Amikor befejeztem, kinyitottam a szememet és megláttam az ajtóban álló Kriszt.
- Ez nagyon szép volt.
- Jajj. Nem tudtam, hogy itt vagy. - néztem a még mindig a terasz falát támasztó alakot.
- Nem állt szándékomban közölni hamarabb, hogy itt vagyok, mert abbahagytad volna.
- Az igaz.
- Ismerlek már ennyire. Nézd, mindjárt lemegy a nap. Láttál már naplementét?
- Igen. De az nem volt olyan igazi.
- A múlt nyáron, amikor a Balatonnál voltam, egy gyönyörűt láttam. Hamarabb kimentem a partra, minthogy lement volna a nap. Bár már láttam néhány vörös foltot az égen, leültem egy sziklára és vártam. Egy idő után észrevettem, hogy már máshogy áll a nap. A víz tükrén narancssárgán csillogott a visszaverődő fény. Csodaszép látvány tárult elém, ahogyan a korong kúszott lefelé. Egy csónak úszott el előtte, az ember pedig állt a csónakban. Látszott az árnyéka a fodrozódó tavon. Egy idő után lebukott a fényt adó égitest a hegyek között. Az ég lilásan tündöklött mellette. - mesélte el nekem az élményt.
- Hát ezt elég költőien fogalmaztad meg, de tetszett. Magam elé tudtam képzelni. - döntöttem rá a fejemet a vállára. Tőlünk nem ilyen szép.
- Nem baj az. Majd elmegyünk egyszer a haverokkal és megnézzük. De szerintem hamarosan be kellene menni, mert hűl a levegő. Nem kéne megfázni, mert holnap egészségesen szeretnék menni a strandra. - mosolygott. Fogtam a gitárom és már indultunk is befelé. Nem voltam éhes, ezért elmentem a szobámba. Már az alváshoz készültem, amikor valaki kopogott az ajtómon.
- Kaphatok jóéjt puszit? - nyitotta ki az ajtómat Erik.
- Mióta szoktál te ilyesmit kérni tőlem? - néztem rá csodálkozva.
- Mostóta??
- Hát jó. Tőlem.
- És én? - kukkantott be Krisz is. - Ha már itt alszok, akkor én is kaphatok?
- Gyere! - nyomtam az arcára egy cuppanóst neki is. - Mostmár jó éjt!

- Jó éjt! - mondták kórusban és az ajtót becsukva elsötétedett minden. Visszabotorkáltam az ágyamhoz és belehuppantam. A fejem belesüllyedt a párnába és máris álomba zuhantam.