Srácok... na meg én! 2. fejezet, 11. rész

- Szóval hogy vagy?
- Én jól köszi. :)) Hallod, de ne túl későn feküdjetek le, mert ahogy ismerlek, te akkor holnap egész nap aludnál. És fél 11-re jön Tibi és megyünk a strandra.
- Oké. – hangzott a válasza nem túl meggyőzően.
- Azért még szólok Krisznek is.
- Amúgy hova megyünk? Mármint melyik strandra?
- Majd amelyik a legközelebbi legolcsóbbra. Nem akarom minden pénzemet ott elkölteni. – közöltem.
- Oké, értettem. Szerintem megjött Krisz, úgyhogy húzok. – és elment. Én ott üldögéltem tovább kint a teraszon. Majd egy hirtelen gondoltattól vezérelve berohantam és kihoztam a gitáromat. Leültem a fa alá és az akkordok váltakozásának ritmusára elkezdtem énekelni. Amikor befejeztem, kinyitottam a szememet és megláttam az ajtóban álló Kriszt.
- Ez nagyon szép volt.
- Jajj. Nem tudtam, hogy itt vagy. - néztem a még mindig a terasz falát támasztó alakot.
- Nem állt szándékomban közölni hamarabb, hogy itt vagyok, mert abbahagytad volna.
- Az igaz.
- Ismerlek már ennyire. Nézd, mindjárt lemegy a nap. Láttál már naplementét?
- Igen. De az nem volt olyan igazi.
- A múlt nyáron, amikor a Balatonnál voltam, egy gyönyörűt láttam. Hamarabb kimentem a partra, minthogy lement volna a nap. Bár már láttam néhány vörös foltot az égen, leültem egy sziklára és vártam. Egy idő után észrevettem, hogy már máshogy áll a nap. A víz tükrén narancssárgán csillogott a visszaverődő fény. Csodaszép látvány tárult elém, ahogyan a korong kúszott lefelé. Egy csónak úszott el előtte, az ember pedig állt a csónakban. Látszott az árnyéka a fodrozódó tavon. Egy idő után lebukott a fényt adó égitest a hegyek között. Az ég lilásan tündöklött mellette. - mesélte el nekem az élményt.
- Hát ezt elég költőien fogalmaztad meg, de tetszett. Magam elé tudtam képzelni. - döntöttem rá a fejemet a vállára. Tőlünk nem ilyen szép.
- Nem baj az. Majd elmegyünk egyszer a haverokkal és megnézzük. De szerintem hamarosan be kellene menni, mert hűl a levegő. Nem kéne megfázni, mert holnap egészségesen szeretnék menni a strandra. - mosolygott. Fogtam a gitárom és már indultunk is befelé. Nem voltam éhes, ezért elmentem a szobámba. Már az alváshoz készültem, amikor valaki kopogott az ajtómon.
- Kaphatok jóéjt puszit? - nyitotta ki az ajtómat Erik.
- Mióta szoktál te ilyesmit kérni tőlem? - néztem rá csodálkozva.
- Mostóta??
- Hát jó. Tőlem.
- És én? - kukkantott be Krisz is. - Ha már itt alszok, akkor én is kaphatok?
- Gyere! - nyomtam az arcára egy cuppanóst neki is. - Mostmár jó éjt!

- Jó éjt! - mondták kórusban és az ajtót becsukva elsötétedett minden. Visszabotorkáltam az ágyamhoz és belehuppantam. A fejem belesüllyedt a párnába és máris álomba zuhantam.