Srácok... na meg én! 2. fejezet, 12. rész

Juhúúú! Ma megyünk a strandra. Nagyon várom már. Annyira jó lesz. Tibivel, Krisszel és a bátyámmal a vízben... Várjunk csak! Ők mind fiúk! Vagyis valószínű, hogy párszor bele leszek dobva a vízbe. Biztos, hogy akarom én ezt? Jobban belegondolva, igen. Jó lesz placcsanni a hideg, kellemesen lágy vízbe a nap forró sugarai elől. Na én kezdek öltözni. Általában, amikor strandra megyünk, itthon szoktam felöltözni. És ez ma sem lesz másképp.
Lélekszakadva rohantam le a három lépcsőfokon a teraszon, amikor Tibi csöngetett. Pontos volt, viszont a bátyámék már egy fél órája öltöztek.
- Ez tök gáz, nem? – kérdeztem tőle beérve a házba.
- Mi??
- Hogy már legalább húsz perce szenvednek egy nyamvadt kis rongy felhúzásával.
- Ja de! De ne mondd el nekik!
- Jó. – röhögtem el magam, mire anyu is nevetni kezdett.
- Na, indulhatunk?- ért hozzánk a két srác is egy kis idő elteltével.
- Hát persze! - vágtam rá azonnal. Kimentünk a kapun és máris azt vitattuk, hogy merre menjünk, melyik strandra, és melyik busszal jutunk el oda.
- Szerintem menjünk a legközelebbihez. - szólalt meg hirtelen a bátyám.
- Ez egyértelmű volt. - ütött bele a vállába Krisz.
- Na ne veszekedjetek már!- mondtam, mire abba is hagyták.
Mikor odaértünk, jegyet váltottunk és árnyékos helyet kerestünk egy fa alatt. Leterítettük a pokrócot rádobtuk a cuccokat, és nekiálltunk levenni a ruhákat. Bedobtuk a táskába, elővettük a törölközőket és már indultunk is a csapokhoz. Hmm... hát mit ne mondjak. A barátomnak nagyon jó a hasa. 6-os pakk juhéé. Gyors zuhanyzás, versenyfutás a medencébe, aztán, ki gondolta volna?? Valaki alám úszott, megfogta a lábamat és beledöntött a vízbe. Egy idő után, amikor már éhesek lettünk megfogtuk a törölközőinket és elsétáltunk a büfébe. Leültünk és ettünk.
- Na jó. Nekem ennyi elég volt. Én visszamegyek és napozok. - mondtam befejezve az ebédet.
- Megyek veled, hogy ne legyél egyedül. - jelentette ki Tibi.
- Mi is megyünk mindjárt, csak még megvárjuk a gyrosokat és az extra csípős hotdogot. - közölte a bátyám.
- Én még rendelek hozzá jégkását is, mert le kell majd hűtenünk magunkat.- tette hozzá Krisz.
- Magyarul még itt lesztek egy ideig. - tértem rá a lényegre.
- Ahham. - nézett rám bociszemekkel Erik.
- Nyugi, elleszünk mi. - néztem Tibire. - Igaz?
- Igen. - nézett rám kedvesen. Azután visszaindultunk a letelepedési helyünkre. Leült a pokrócra én pedig mellé feküdtem. Lehunyt szemmel élveztem a nap sugarait, amikor hirtelen...
... amikor hirtelen megcsókolt. Azonnal kinyitottam a szememet és dühösen meredtem rá.
- Ezt nem kellett volna! - szólaltam meg a hangulatomhoz képest elég nyugodtan, bár a szememből szerintem mindent ki lehetett olvasni.
- Hmm... Szervusz Tifani! Azt hiszem a barátod és a bátyád nem fog örülni neki. De azt mindjárt meglátjuk. -- haladt el mellettünk Emma. Utána mentem, mire szaladni kezdett. Mire odaértem én is a büféhez, addigra már mindenki tudta. Krisz szúrós szemmel nézett rám.
- Várj, Krisz! Hagy mondjam el, hogy mi történt!
- Minek? Már mindent tudok! Azt hiszem, most az lesz a legjobb, ha megyek! - felkapta a kajáját és elindult a cuccaink felé. Egy szó nélkül haladt el mellettem. Sírva szaladtam utána, de csak a csomagoknál értem utól. Rám nézett, a szemében apró könnycseppek jelentek meg, de nem sírt előttünk. Magában tartotta. A szájáról csak annyit tudtam leolvasni, hogy vége. Én ezt nem akartam. Fogtam a cuccomat és futva, Kriszt kikerülve távoztam. Fogalmam sincs, hogy Erik mikor érhetett haza, mert én amikor hazaértem sírva dőltem bele az ágyamba. Estig aludtam, álomba sírtam magam. Viszont este valaki bekopogott az ajtómon. Erik volt az. Beengedtem, leült az ágyamra és hallgatott egy ideig, majd megszólalt.
- Látni sem akar se engem, se téged. Furcsa lesz a legjobb barátom nélkül. De remélem, ha lenyugodtál elmondod majd az igazat nekem is és neki is. Remélem, hogy engedni fogja. Nem szeretném, ha sokáig tartana ez az állapot, de ezt érzem, hogy csak rajta múlik. Most pihend ki magad, nyugodj meg, minden rendben lesz. Holnap beszélünk. Jó éjt. - nyomott egy puszit a homlokomra Erik. Ő a legrendesebb báty a világon.