Srácok... na meg én! 3. fejezet, 1. rész

Reggel friss kakaóillatra ébredtem. Erik ott ült már az ágyam szélén és láthatóan azt várta, hogy felébredjek. A kezében egy csésze kávé és egy bögre kakaó gőzölgött.
- Jó reggelt! – köszöntem, mire összerezzent. Biztosan kimozdítottam a gondolataiból.
- Hogy vagy? – nézett rám kedvesen.
- Jobban. És te?
- Hát nem a legjobb érzés a legjobb haver nélkül tudni magamat.
- Gondolom. – vettem el tőle a bögrét, és két kézzel azt fogva beleittam, majd amikor az ölembe helyeztem, már csak fél kézzel fogtam. A másik kezemmel beletúrtam az amúgy is kuszán álló hajamba. A pólóm lazán lógott rajtam, a lábam a „Z” ülésben már elzsibbadt. – Milyen nap van? – kérdeztem.
- Vasárnap. Mit szeretnél csinálni ma? – fürkészett kíváncsian.
- Háát, valamit együtt. – vetettem be a bociszemeket.
- Tőlem. – nevette el magát. – Mit szólnál hozzá, ha...
- Vásárolnánk?? – vágtam közbe.
- Vasárnap van Tiff! – tájékoztatott. – És jó lenne, ha hagynád végigmondani a mondatot!
- Jól van na! - kaptam föl egy párnát és hozzávágtam.
- Heey, vigyázz, kiömlik a kávém! - figyelmeztetett.
- Na és akkor hová is megyünk?
- Szóval... Na jó, legyen meglepetés. - Kacsintott. - de azt ajánlom, hogy ne divatbemutatóra készülj! De attól még lehetsz csinos. A hajadat ne nagyon csináld meg, mert úgyis szétmegy.
- Ezt pont te mondod?? - röhögtem el magam.
- Öhmmm... és lehet egy kérdésem??
- Igen??
- Miért húzol fel éjszakára zoknit?
- Van rajtam zokni? - néztem a lábfejemre.- Jah télleg. Hát nem tudom, talán megszokás.
- Nah öltözz! Én is megyek és csomagolok kaját.
- Olyat is tudsz?
- Ja. - és már ki is ment a szobámból. A DIY trikóm mellett döntöttem egy fehér leggingsel és egy homokszínű saruval, ami színével passzol a felsőmhöz. A hajamat kifésültem, fölkötöttem, kiengedtem, befontam, szét szedtem, kontyot csináltam, kibontottam, oldalra kötöttem, majd végül megállapodtam az oldalt lazán összefont frizuránál. Jól ment a szerkómhoz... A trikóm lógott rajta, kb. combközépig, a topom ki-kivillant az oldali vágásoknál. Smink? Á nem. Azt mondta, hogy ne divatbemutatóra készüljek. Egy sima spirál meg korrektor. És kész is vagyunk. Kiszaladtam a konyhába, ahol Erik már várt rám.
- Indulhatunk?
- Persze. - mondtam izgatottan, és a virágos táskámat magamhoz véve kisétáltam az ajtón.