Srácok... na meg én! 3. fejezet, 2. rész

Már a buszon ültünk, amikor megcsörrent Erik telefonja.
- Haló?
- Szia Erik! – hallottam én is a nyálas hangot, amiről egyből tudtam, hogy kié, ezért közelebb hajoltam, hogy jobban halljam.
- Ohh Emma, milyen kellemes meglepetés. – forgatta a szemét a bátyám. – Mit akarsz? – kérdezte sóhajtva.
- Jajj csak annyit, hogy hogy van a te drága kis hugicád. Úgy hallottam, hogy dobta a kedves barátja.
- Hagyd őt békén! – állt az mellém a tesóm.
- Nyugi bébi. – pfuj.- Nincsen semmi baj. Így legalább könnyebb dolga lesz a barátnőimnek. Még jó, hogy megláttam, hogy lesmárolta őt az a srác. Kicsit átformáltam a történetet. Tényleg el is felejtettem megköszönni neki. – itt kinyomta a bátyám.
- Pfuj. – adtam hangot a véleményemnek.
- Pfuj. – mondta ő is. – Ez alatt a három év alatt rájöttem már, hogy egy elkényeztetett kis liba, de hogy ilyen boszorkány... – ezen elnevettem magam. – Na, itt leszállunk.
- Oké. – követtem. Amikor leszálltunk elővett egy kendőt és bekötötte a szemem, felkapott a hátára és elvitt egy helyre. Amikor letett, levettem a kötést és...
... és egy GOKART pálya szélén álltunk. Nagyon boldog lettem. Még sohasem gokartoztam, de nagyon jól néz ki és nagyon ki szeretném próbálni. Vááá. Nagyon örültem.
- Tetszik??
- Nagyon.
- Akkor nézz át a másik oldalra! - a másik oldalon egy roncstelep állt. - Veszek neked egy kocsit!
- Innen? - fintorogtam.
- Na jó, csak vicc volt. Irány a pálya! - invitált be.
Egy 10 perc múlva amikor kijöttünk, sokkal boldogabb voltam. Abban a tíz percben, amíg a gokartban ültem, csakis a versenyre gondoltam, meg a játékra. Amikor már csak "játékból" mentük a köröket, akkor párszor hülyültünk az előzgetéssel, de lényegében nagyon jól telt ez a délelőtt. Aztán bementünk a büfébe, ahol megkajáltunk. Jujujj. Nekem jött egy srác és kiborult az üdítője. Segítettem neki feltakarítani. Aztán vett egy újat. És azt is... ja azt nem borította ki. Mindenesetre cuki volt. Már ha egy 16-17 éves srácra azt lehet mondani, hogy cuki. De látta, hogy Erikkel vagyok, szóval megköszönte, és továbbment. Milyen menő, hogy van egy bátyám! :))