Rögtön megnéztem. Ismeretlen szám. Az üzenet a következő: „Meki vagy fornetti?” . Mi?!? Na mindegy, visszaírok: „Meki.” Ekkor hallottam meg anyu hangját:
- Indulunk! – Becsúsztattam a zsebembe a személyimet, egy pár darab zsepit, meg egy tollat és füzetet. A telóm a kezemben és már indulhatunk is. Rohantam is kifelé, anyu zárta az ajtót, apu állt ki a garázsból. Beugrottunk Krisszel hátra, bedobta a sporttáskát közénk. Rádőltem, ő pedig rám hajtotta a fejét.
- Mindenki becsatolta magát? – kérdezte apu. – Akkor irány a kórház.
Egy fél órán belül meg is érkeztünk. Már mentünk is befelé, közben Krisz már telefonált is, hogy melyik kórterembe kell menjünk. Épp hogy egy puszit adhattam neki, meg beszéltünk két szót, már ki is küldtek minket. Valami vizsgálat miatt. Apu és Krisz bent maradtak kérdezősködni, hogy mit fognak vele csinálni, meg ilyenek. Aztán már jöttünk is haza.
- Hát, gyorsan leráztak minket. - közöltem kissé szomorúan.
- Igen. - mondták. Egy órája körülbelül már csak egyszavas válaszokat adnak.
- Holnap bemehetek hozzá? - kérdezte Krisz.
- Holnap te nem máshol leszel?
- De. De ha visszaérek, akkor be tudok jönni.
- Jah tényleg.
- Ajj te. Olyan kis szőke vagy. Pedig a hajad gesztenye. - mondta átölelve a vállam.
- Inkább csak fáradt. - ásítottam.
- El ne felejtsd! Holnap nem én megyek eléd, hanem Tibi! Viselkedj rendesen! Ne nagyon használd azokat a kifejezéseket, hogy nem hallasz?? süket vagy?? ... - folytatta. Látom meghoztam a kedvét. De:
- Ki vagy te? A pótanyám?
- Jajj ne már. Csak nem akarom, hogy megbántsd.Mert jó barátok lehettek!
- Oké. Nem fogom. - ígértem meg már félálomban és egy fél percen belül már aludtam is a karján fekve.
Váááá. Ébreszt a telefonom. Te jó ég! Már reggel van?!? Jajj, de rendes volt valaki... úgy állították be a telóm ébresztőjét, hogy tudjak fürödni. Köszipuszi, akárki is volt. Ez jó hír. Na szaladok is. Éppen hogy magamra csavartam a törölközőmet, már csörgött is a telefonom.
- Honnan tudtad, hogy fent leszek?
- Vajon, ki állította be az ébresztődet?
- Jajj, köszi :))
- Na, csak annyit akartam mondani, hogy sok sikert a felelésekhez, és ne feljetsd el! Ma Tibivel mész haza.
- Rendben.
- Na most mennem kell. Szia. Majd talizunk.
- Szia. - tettem le. Ekkor újból megcsörrent a telefonom. Egy üzenet. Víítől. "Gyere be hamarabb! Fontos!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése