Közérdekű :)

Halihóóó :)
nemsoká itt a nyáriszünet, már csak pár napot kell kibírni. Nagyon remélem, nem vesztettétek el a bizalmat bennem, hogy nem túl sűrűn raktam ki bejegyzést. Mostmár viszont szerintem kicsit gyakrabban is menni fog... :) Már nem leszek koliban... Lesz időm... hmm... mióta várjuk... nah mind1. A lényeg, hogy nemsoká kicsit aktívabb leszek. Nézzétek a bejegyzéseket, amik ezentúl nem csak a történettel kapcsolatosak, vagy részek lesznek, hanem ajánlók, idézetek, véleményezések is lesznek. Mutassátok meg a barátaitoknak, ismerősöknek, érdeklődőknek, olvasni vágyóknak, legyünk itt minél többen és ha írtok kommentben filmeket, zenéket, könyveket, írok róluk véleményt, esetleg ajánlót és még a ti segítségetekre is számítok, hogy mit változtassak, fejlesszek a blogon... :) Tervezek nemsokára egy kis átalakítást, úgyhogy várom az ötleteket, hátha bele tudom építeni a tervbe.
Szép napot! Szép hetet és kitartást erre a hétre!
Puszi: Bogyóca :)
Ui.: a zenéket azért is várom, hogy tudjam mi az ízlésetek és esetleg rajak olyan zenét is a lejátszási listába... Az is hamarosan frissül, szóval hajrá :)

Garázsos párharc :)

-Elkísérlek titeket. - mondta mosolyogva majd vette ő is a kabátját. - Legalább nem unatkozom. - kacsintott Monra, aki 'Mi tudunk valamit, amit ő nem' pillantással nézett vissza rá.
- Na halljam! - tettem csípőre a kezem.
- Mit? - kérdeztek vissza egyszerre, mintha nem tudnának semmiről.
- Mi volt ez az összenézés? - vontam őket kérdőre.
- Semmi... - tette szét a kezét Mon és már siettek is kifelé az ajtón. Azt hiszem ezt jó lesz megjegyezni bár lehet, hogy csak én láttam úgy, hogy ők ketten titkolnak valamit.
- Jól van akkor, mindegy. - mondtam és én is mentem utánuk.
- Jajj, gyere már ide, ne legyél már ilyen! - húzott magához Szeb, én pedig elkezdtem nevetni. - Na végre, mosolyt látok az arcodon! - mondta és el is engedett.
- Okéééé... - mondtam furcsálva a helyzetet és félig felhúztam a szemöldökömet.
Amikor odaértünk a suliba, egy pár osztálytársam kint állt az épület előtt. Amint elhaladtam előttük, sutyorogni kezdtek.
- Hát ezek? - kérdezte Szeb egy kicsit meglepődve.
- Hagyd. Az osztálytársaim... - szóltam lehajtott fejjel...
Két puszival elköszöntünk egymástól és bementem... A terembe már le sem tudtam ülni a helyemre, mert a többiek letámadtak... "Ki a srác? A barátod? Húúú de helyes...." ezek és hasonló mondatok tömkelegét zúdították rám a többiek.
- Hééé emberek! Flooonak van baráááátja! - gúnyolódtak.
- Hihetetlenül gyerekesek vagytok! - mondtam és ez volt a legkedvesebb mondatom hozzájuk ma. Vagyis hogy is mondjam... nem is szóltam hozzájuk többet aznap. Amikor mentem hazafelé, beugrottam a garázsba, hogy énekelgessünk kicsit. Beléptem a sötétbe és mikor felkapcsoltam a villanyt, akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Szeb ott aludt az ÉN babzsákfotelemben. Jó... nem az enyém de már egy jó ideje én használom. Lekapcsoltam a villanyt, hogy ne arra ébredjen fel.... Úgy döntöttem meglepem. A telefonom képernyőjével világítottam és odasétáltam a hűtőhöz. Kivettem a tejszínhabot, majd csendben a szoba másik végébe osontam. Kétszer beütöttem a lábam és majdnem lefejeltem a falat, de megérte. A kezébe nyomtam a tejszínhabot és utána elkezdtem cirógatni az arcát. Amint odakapott, a tejszínhab szétterült az arcán. Nagyon vicces látvány, amikor egy telefonnal megvilágított, fehér arcú embernek csak a szemét látod... Gyorsan lefényképeztem és mielőtt el tudtam volna menekülni, elkapta a lábamat és a térdemnél behajlította. Így ráestem. Elkezdtem csikizni, majd ő megfogta a kezem és tolt el magától. Én pedig ugyanezt csak a hasán fekve. Sikerült feltápászkodnom végül és gyorsan elszaladtam előle, mielőtt felkelhetett volna. Épphogy beraktam a hűtőbe a tejszínhabot, felemelt hátulról én pedig úgy kapálóztam, mint egy partra vetett hal. Hátra lenéztem az arcára, kicsit nyúzottnak tűnt a félhomályban.
- Nem tudom, hogyan tanítsam meg neked, hogy nem tudsz megszívatni, mert te fogsz rosszabbul járni...
- Hát hogyne. - nyögtem. Majd egyszerre felnevettünk. Át"dobott" a vállán és így a hátára kerültem. Hátra akart dobni, de én olyan erősen kapaszkodtam a vállába, hogy mind a ketten hátraestünk... még jó, hogy ott voltak a földön azok a vastag párnás izék. Amikor olyan kedvünk van Mon-nal, azon szoktunk aludni. De így, hogy fekszik rajtam is valaki, hogy is mondjam... Nem túl kényelmes. Gyorsan megfordult és négykézláb fölém hajolt.
- Nah. Szabad engem piszkálni alvás közben? - kérdezte fenyegetően közelről.
- Aham. - haraptam be a számat, hogy ne nevessem el magam.
- Hogy mondod? - hajolt még közelebb, félmosolyra húzva a száját.
- Ne bánts! - kiabáltam nevetve és kapálózni próbáltam és a kezemmel eltolni őt, de a kezemet lefogta a lábam pedig nem fért el tőle...
- Nyugi, nem bántalak!- mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve belezúgtam abba a gyönyörű szempárba. És megpuszilt. Óóóó, ha ezt elmondom Mon-nak... Aki éppenséggel most lép be... Ajjajjj.

Közös reggeli

Amikor megláttam, hogy Mon kivel jön, enyhe pír öntötte el az arcomat. Nem tudom, lehet csak a nap melegétől vagy attól, hogy jól érzem magamat Szeb közelében, de még egy kicsit a szégyenlősségemnek köszönhetően zavarban voltam előtte... De ez most nem is volt fontos. Amikor odaértek, Sise egy félmosollyal és két puszival köszöntött, Mon pedig jó szorosan megölelt. De annyira, hogy alig jött ki a torkomon hang, de végül sikerült kipréselnem magamból a kérdést:

- Hát te? - szegeztem a tekintetemet Szebre és próbáltam meglepettségemet leplezni egy barátságos mosollyal.

- Peti nincs már otthon, mert valamit intéznie kell, Mon pedig felajánlotta, hogy eljöhetek vele, ha már ott voltam.... Ugye nem baj?

- Dehogy baj! - mondtam őszintén. Azzal elindultunk a garázs felé. Általában ott szoktam reggelizni, mert egy csomószor nincsenek már reggel otthon anyáék és nem szeretek egyedül enni. Amikor odaértünk, ránéztem Sisére, hogy vajon engedi-e, hogy a babzsákba üljek  vagy megint összeveszünk rajta.... Hát... Ismét az utóbbi érvényesült. Mon pedig jót nevetett rajtunk... Úgy látszik, ma is jól kezdődik a napom. Elővettem a szendvicsemet, kicsomagoltam, amíg Mon ugyanígy tett a joghurtjával. Sise csak figyelt, hogy mit csinálunk.

- Kérsz? - nyújtottam felé.

- Nem, kösz, már reggeliztem. - mosolygott, majd mikor a következő falatom után eltartottam a számtól a kaját, amíg rágtam és Mont figyeltem. Bambulásomból egy harapás rántott ki.

- Hé! Majdnem leharaptad az ujjam! - kiáltottam oldalra.

- Bocsi - nézett rám bociszemekkel.

- Olyan vagy, mint egy nagyra nőtt óvodás. - mondtam neki, mire meglökött, és pedig nevetve terültem el a földön. De ő sem tudta megtartani az egyensúlyát és a lámpa után kapott, hogy megtartsa magát, de a lámpa dőlt vele együtt.

- ÁÁÁ Szeb! Nehéz vagy! - próbáltam eltolni magamtól, mert rám esett. A lámpa is ránk dőlt és csak egy ismerős hangot hallottunk, mire a kuncogó Mon felé néztünk. 

- Neee! Nehogy felrakd valahová! - kiáltottuk egyszerre, amikor rájöttünk, hogy le lettünk fényképezve.

- Jól van, de szerintem indulni kéne, ha nem akarunk elkésni. - szólt vissza az uncsim.

- Okés. - löktem le a félig rajtam fekvő Sisét és feltápászkodtam.

- Nekem nincs első órám... - mondta Szeb valamire célozva, miközben állt fel.

- De jó valakinek! - löktem vissza a földre, mire megfogta a lábamat, de én rántottam magammal szegény Mont is.

- Na jó! Elég legyen. Induljunk most már tényleg! Te maradhatsz. - nézett először rám, majd Szebre. Ő bólintott, majd egy kis gondolkodás után megszólalt: ...

Izgatottság?! Boldogság?! Vagy inkább valami (vagy valaki) más?!

Feloldottam a képernyőmet és megnéztem, kik írtak/üzentek. 1 új üzenet Mon-tól és 2 egy ismeretlen számról. Az egyik egy nem fogadott hívás volt. Az üzenetekben pedig ez állt:

Üzenet feladója: MON :)

                           Szia :) Remelem nem baj, h megadtam a szamod Sisenek. Puszi <3

A másik üzi:

                          Szia :) Ha nem te vagy Flo, akkor bocsi ezt is és a Vibert is ... :$

Ez utóbbin jót derültem... Na mindegy. Elmentettem a számát. Később még jól jöhet. Leültem a párnák közé és elindítottam a Beavatott-at. Fogtam egy villát (valamiért tartok a szobámban McDonald's-os evőeszköt ?!?), hogy elkezdjek enni, amikor apa bekopogott a szobámba.

- Szia! - suttogta mosolyogva.

- Szia apa! - mondtam hangtalanul, a filmre koncentrálva. Csöndesen bejött, amikor intettem neki a fejemmel. Lekuporodott mellém a földre és megkérdezte, hogy mit nézek, illetve, hogy kérek-e valamit a filmhez.

- Na jó. Majd holnap elmondod akkor, hogy milyen volt a próba. -közölte halkan, majd kiment az ajtón és jó éjt kívánt.

Amikor vége lett a filmnek, kikapcsoltam a laptopomat és egy kis helyezkedés után elaludtam.

Reggel amikor felébredtem, késztetést éreztem arra, hogy gyorsan keljek fel és szépen szedjem rendbe magam. Nem tudom, miért, de úgy éreztem, hogy ma jobban kell és jobban is fogok kinézni, mint tegnap. Besiettem a fürdőszobába, bekapcsoltam a rádiót és mosakodás, fogmosás közben figyelmesen hallgattam, hátha mondja az időjárás jelentést. Hála a jó égnek pár perc múlva már mondta is, mint ahogy azt már a beszűrődő napfényből is gondoltam, melegebb lesz, mint tegnap volt. Hát igen. Valahogy reméltem, hogy már érezni is lehet, hogy beköszönt a február... nem csak látni a naptárban. Hát igen... Február elsején már mindenki reméli, hogy mindjárt itt a március és így tovább... De még sajnos csak egy kis enyhülés jött, viszont ez a hőmérséklet elég ahhoz, hogy egy vastagabb harisnyát, szoknyát és egy hosszú ujjú csinos felsőt varázsoljak magamra. A hajamat elegáns kontyba kötöttem és a csizmámat húztam fel hozzá.... Valahogy ma reggel úgy éreztem, hogy korrektorból sem kellett sok és ébresztgetésből/noszogatásból sem... Jó kedvem van?! Valószínű... A reggelimet gyorsan bedobtam a táskámba, körbetekertem a nyakamon a sálamat, felvettem a kabátomat és még csak késésben sem voltam... Most az egyszer én értem hamarabb a kisbolthoz, de Mon nem egyedül érkezett... és nem is Petivel...

Home, sweet home

Amikor hazaértem, ledobtam a cuccomat és egyből a konyha felé vettem az irányt. Eléggé elhúzódott ez a megbeszélés, úgyhogy kicsit éhes lettem. Benéztem a hűtőbe és voilá: egy sült hús is bent várt a kivégzésére... Na jó... Lehet, hogy nagyon éhes vagyok és ezért már "hallom a kaják gondolatait"... Fogtam a tányért és ebtettem a mikróba aztán betettem a mikróba, aztán kimentem a nappaliba, bekapcsoltam a TV-t és bevágtam magam a fotelbe. Vártam egy ideig aztán meguntam a várakozást. Amint kiértem a konyhába, észrevettem, hogy el sem indítottam a melegítést. Na mindegy. Ilyen ez a nap. Megnyomtam a gombot, majd kerestem egy zsömlét, meg belevalókat. Megcsináltam a szendvicsemet és újra leültem a már említett ülőgarnitúrára; felhúztam a lábam, és majszoltam a vacsorámat, illetve előhalásztam a táskámból a még délelőtt vett kávémat... Miközben csekkoltam a facebookot, rájötte, hogy lazíthatok egész este, mert nem kaptunk holnapra házit. Hurray! És nem is írunk semmiből, szóval holnap viszonylag könnyű napom lesz. Végre jól is laktam. Elmostam a tányért, aztán bevittem a szobámba a cuccomat, átöltöztem gyorsan, hogy aztán tudjak filmet nézni. Betettem a mikróba egy csomag popcorn-t és elővettem neki egy tálat. Ebben a pillanatban ért haza anya és mondta, hogy apa is nemsoká itthon lesz. Örültem neki, de azért amikor csilingelt a melegítő szerkezet, fölmentem a szobámba és amíg betöltött a film, elrendezgettem a párnáimat, hogy kényelmesen tudjam nézni. Két filmet is megnyitottam, mert mind a kettő érdekelt. Először nem tudtam eldönteni, hogy melyiket nézzem, de aztán arra jutottam, hogy a rövidebbet és utána elmegyek zuhanyozni, hogy a következőt már pizsiben nézhessem. Tehát az első filmbe belekezdtem. Valaki azt mondta, hogy sírós, úgyhogy ezt a legjobb egyedül nézni. Amikor elindítottam a filmet, egy ismerős hang megszólalt és ez volt a képernyőre írva: THE BEST OF ME. Amikor vége lett és már csak a stáblista futott, gondolkodva bámultam magam elé. Ebből a helyzetből egy éles hang zökkentett ki. A VIBER-em jelzett, hogy valaki írt. "Szia Flo! Sise vagyok :) Szép estét!" Mosolyogva dobtam a párnák közé a készüléket és szűnni nem akaró vigyorral az arcomon készülődtem a fürdéshez. Amint végeztem, a pizsimben egy törölközővel a fejemen siettem a konyhába, hogy keressek még egy kis rágcsálnivalót. De akkor megláttam a hűtőben valami sokkal csábítóbbat... Natúr szelet salátával... Az egyik kedvenc kajám... Felvittem magammal a szobámba és hogy ne üljek rá a telómra, felkaptam. Véletlenül megnyomtam a képernyő lezárógombját és ekkor láttam, hogy 3 új üzenetem érkezett...

Közérdekű... :)

Sziasztok! Sajnálom, hogy már egy ideje nem jelentkeztem, sajnos nem igen jutott időm mostanában a netre... Már elkezdtem írni a kövi részt (hála az unalmas irodalom óráknak... de így legalább nem aludtam el xD) szóval majd felrakom ha megtalálom :) és be is gépeltem és netközelben leszek :)
Puszi:
Bogyóca :)
Ui.: figyelgessétek az oldalt, mert még én sem tudom, hogy mikor fog sikerülni... És elnézést a kellemetlenségekért...

Mit is kéne... :S

- Hát szóval egy kicsit megismerkedtünk jobban és rájöttünk, hogy...
- Hogy nagyon szeretünk énekelni és együtt is menni fog. - fejeztem be helyette a mondatot.
- Hát ti jól egymásra hangolódtatok, mondhatom. - közölte velünk Peti, mire mindenki felnevetett.
- Azt hiszem jó csapat vagyunk így mi négyen. - kezdte Sise. - Szóval többet is lóghatnánk így együtt...
- Szerintem fogunk. - mondtam.
- Biztos vagyok benne. - szólt közbe Mon is.
- Na de akkor kezdjük el összeszedni, hogy mit is fogtok előadni, ha már így belemelegedtetek. - utasított minket Peti, mire én azonnal kattogni kezdtem.
- Szerintem ezek a számok, amiket most énekeltünk, mehetnének... - szakította félbe a gondolatmenetemet Sise.
- Oksi. - fejeztem ki beleegyezésemet. - Meg szerintem énekelhetnénk valami duettet is, vagy olyat, ami nem kimondottan duett...
- Okés. Tudsz ilyet?
- Hát lássuk csak... Izé... Ismered a Union J-t?
- Nem hiszem... De rákeresek.
- Oksi. Menj rá. Ők azok - mutattam a kijelzőjére. - A Beautiful life-ot nyisd meg. Ennek a szövegét szét lehetne osztani szépen... Te énekelsz a lányról én meg a srácról, a többi közös, és a vokált úgy oldjuk meg, ahogy kijön, oksi?
- Nekem jó. Tetszik az üzenete...
- Örülök.
- Oké, hogy ti ezt így eldöntöttétek, de lehetne valami pörgősebb is, mert nem hiszem, hogy mindenki lassúzni szeretne egész este...- nyögte be Peti.
- Szerintem mehetne egy Bastille- Pompeii is... meg valami magyar is lehetne...  Sise, tudsz rappelni? - ötletelt Mon.
- Hát valamennyire ja... - válaszolt meglepetten Sebi.
- Jó akkor, próbáljatok meg minél jobban közel kerülni egymáshoz, hogy olyan dalokat is hitelessé tudjatok tenni, amiben szerelmes a két énekes egymásba, vagy legalábbis arról szól a dal, és még lehet, hogy jobb lesz, mint az eredeti...
- Mire gondolsz Mon? - kérdezte a tesója...
- Majd meglátod... De jól fog állni nekik... - mondta titokzatosan...