Srácok... na meg én! 2. fejezet, 10. rész

Nem hittem a fülemnek, amikor bekiabált a személy a kapun.
- Kulcsot nem hoztatok a cuccommal. Ugye beengedtek?  - hallatszott Erik hangja, mire mindenki egyszerre rohant a kapuhoz.
- Wáááá. Szia Eriiiiiik. :)) – ugrottam fülig érő szájjal a nyakába.
- Szevasz haver, régen találkoztunk. – fogtak kezet a srácok.
- Szia anyu, szia apu! – Köszöntötte Erik a háttérbe szorult szülőket.
- Szia! Hát te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy nem engednek ki? - Mondta anyu.
- De, de mégis.- válaszolt boldogan.
- Hát akkor ezt megünnepeljük azzal..... pampararraaaaaaam , hogy elmegyünk strandra.- közöltem vele azt, hogy mi terveltünk ki.
- Ööööö, oké. :D - szólt egy kicsit meglepve.
- Akkor fel is hívom Tibit.
- Menj csak!- nézett utánam Krisz boldogan. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült, hogy látja a legjobb barátját egészségesen.
- Bzzz, bzzz... bzzz, bzzz... Haló?
- Szia Tibi, én vagyok az, Tifani.
- Szia Tifi. Mondd!
- Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy holnap ráérsz?
- Igen, miért?
- Neked holnap jó lenne az, hogy amit megbeszéltünk, hogy így négyen elmegyünk strandra? - nah, fogalmazni meg én tudok! :DD
- Persze! Mikor és hol találkozzunk?
- Nálunk és szerintem olyan 10 vagy 11 óra körül.
- Akkor legyen fél 11.
- Benne vagyok!
- Akkor holnap fél tizenegykor nálatok.- és letettük. Ekkor összerezzentem. Valaki fújta a nyakamat .
- Köszi, nincs melegem. Annyira. - szóltam Eriknek. - De látom már jobban vagy! :))
- Krisz ma itt alszik nálunk. Most hazaszaladt a cuccáért. Amíg vissza nem ér, nem akarsz velem beszélgetni egy kicsit? Olyan régen beszéltünk már! - karolt át és leültünk a lépcsőre.