Ma reggel arra ébredtem, hogy valaki (a bátyám) egy párnával püföl, hogy keljek fel.
- Mi bajod van kora reggel? - kérdeztem tőle rekedtes hangon.
- Megígérted, hogy megcsinálod a hajam. - vergődött az ágyam végén.
- Ja, csak tudod, hagyd, hogy felkeljek, kajáljak, felöltözzek, megcsináljam a saját hajam és utána jössz te a képbe!
- Jó, akkor itt a reggelid, a ruhádat előszedted már tegnap este, itt a cipőd, és ha megetted a kaját, akkor leviszem a cuccot, addig öltözz fel és utána hozom a sminked, meg a hajhoz valót.
- Ó, de rendes valaki! - dicsértem meg.
- Hát, ha jó sérót akarok... - kacsintott. Elkezdtem falatozni, amíg ő elhúzta a függönyömet. Aztán visszaült mellém az ágyra, és... és elkezdte csipegetni a reggelimet (!!!).
- Azt hittem, hogy ezt nekem hoztad.
- Hát igazából én éhes maradtam... - sütötte le a szemét.
- Jól van, egyél. Én már úgyis jól laktam. - közöltem.
- Nem volt ez egy kicsit kevés?
- Mind egy. Majd veszek ki a dobozból egy müzliszeletet. Azzal úgyis jól lakok. És menj ki amíg öltözök!!! - kiabáltam rá. Felöltöztem, megcsináltam a sminkem és a hajam, aztán kiüvöltöttem, hogy bejöhet.
- Itt vagyok, itt vagyok! - jött be. - Végre rám is szánsz időt.
- Haha:DD Jajj de vickes valaki. - mondtam neki unalmasan.
- Na mostmár haladjunk, mert még a végén elkésünk.
Amikor hazaértünk a suliból, bementem a szobámba, ledobtam a táskám és bekapcsoltam a ventillátort. Felfrissítettem magamat egy kis testpermettel és a konyhából hoztam egy jégrémet. Bekapcsoltam a zenét és lehűtöttem magamat. Ekkor jutott eszembe, hogy ma találkozónk van Dáviddal.
- Hahó, tesókám, tíz perc múlva talink van Dáviddal! - üvöltöttem át neki.
- Okés. Tegyem rendbe magam?
- Hát nem tudom, hogy hogy akarsz mutatkozni előtte.- közöltem. - Mindenesetre én kimegyek a kertbe. - azzal fogtam a pokrócomat és a napszemcsimet és kimentem a teraszon keresztül a kertbe. Letettem a pokrócot az árnyékba és ráültem. Hallgattam a zenét és élveztem a meleget. Ekkor jöttem rá, hogy odabent úgy hagytam a ventillátort, gyorsan beszaladtam és lekapcsoltam. Ekkor valaki csöngetett.
- Erik! Nyisd már ki neki lécci!
- Oké. - és már hallottam is az ajtót nyitódni-csukódni. Direkt nem néztem meg, hogy mit művelnek odakint, mert biztos, hogy nem tudtam volna abbahagyni a nevetést. Viszont már mentem is ki a kertbe és mondtam nekik, hogy jöjjenek oda, mert ott a pokróc. Odajöttek és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezgettük egymást és mindenre válaszoltunk is őszintén (legalábbis az én részemről). Nagyon jól elvoltunk és összebarátkoztunk. Azt hiszem bővült a barátaink köre. Ez Eriknek most jól jön.
- Ki kér inni? - kérdezte Erik.
- Szerintem hozhatsz mindenkinek. - mondtam neki, mert már állt is föl.
- Rendben. - azzal bement.
- Most nagy szüksége van egy legjobb haverra. - mondtam a füvet tépkedve. Mindig amikor leülök a fűbe, elkezdem tépkedni. Ezt szerintem minden lány így szokta csinálni. Valahogy bennünk van.
- Miért? - kérdezte érdeklődve.
- Mert a volt legjobb haverja hozzá se szól. Ráadásul miattam.
- Miért mit csináltál?
- Hát, ez hosszú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése