- Nem, ő nem a csajom. - közölte szárazon. - Hey, srácok! Maradhatnánk négyszemközt Tibivel?
- Igen.- mondták szomorúan.
- Szeretném, ha tudnád, hogy nem Tifi volt a hibás.
- Mi? Ez nem tiszta. – rázta meg a fejét. – Hey, srácok! Elmennétek? Köszi.
- Ők nem a barátaid, igaz? – néztem rá komolyan.
- Honnan tudtad?
- Megérzés...
- Szóval, mit akartál mondani?
- Hát azt, hogy... azt akartam kérdezni, hogy mit mondott neked az a csaj a strandon?
- Azt, hogy Tifani letámadott téged.
- Állj! Ne mondd tovább! Elmondom, hogy mi történt igazából. Szóval. Az volt, hogy ő azt sem tudta, hogy mi történik. Éppen napozott, csukott szemmel. Én pedig szépnek találtam és ő már nem tudott semmit sem csinálni.
- Biztos ez?
- Igen. És én nem akartam rosszat nektek. Bocsánatot kérek.
- Hát ezért még majd küzdened kell, de köszi, hogy elmondtad. Ettől most megkönnyebbültem. - és tényleg felvirult az arca. Örültem neki, hogy elmondtam, mert így legalább ő vidámabb lett. - Na akkor én megyek! Szia. - mondta és utána elszaladt.
~Tifaninál~
Miután elment Dávid, elkezdtem gondolkodni. Bementem és ittam egy limonádét és bekaptam egy falat csokit. Így már egy kicsit jobb volt. *Átmegyek hozzá és elmondom neki, hogy mi volt.* - határoztam el magamban. Elindultam hozzá, persze gyalog, hát hogy máshogy?!?! Először csak mentem lassan, aztán kicsit gyorsabbra vettem a tempót, végül már kocogtam. Végül visszavettem a tempómból. Nem akartam lihegni, amikor odaérek. Körülbelül két utcányira lehettem, amikor...
~Eközben Krisznél~
Elkezdtem futni, rohanni, amikor megtudtam, hogy nem Tifani a hibás. Valahol a szívem mélyén már vártam ezt a pillanatot. Elhaladtam a házunknál, de nem érdekelt. futottam. És még tovább mentem, meg sem álltam pihenni. Futottam még egy utcányit, de aztán lelassítottam. Elkezdtem sétálni, és akkor megláttam, hogy valaki közeledik.
~Tifinél~
...Amikor megláttam, hogy valaki közeledik. És vajon ki volt az?!? Hát ő. Biztosan az egyik barátjához akart menni. Akkor nem zavarom. Inkább úgy teszek, mintha nem hozzá indultam volna. Ekkor egymás mellé értünk.
- Szia. - kezdte, mint egy udvarias ember.
- Szia. - mondtam én is.
- Hová mész? - kérdezte. Most mit mondjak neki? Csak az igazat kellene elmondani.
- Éppen hozzád indultam. Beszélnünk kellene.
- Azt hiszem, tudom miről van szó.
- Igen?
- Azt hiszem. - majd megcsókolt... kicsit eltolt magától és ezt mondta: - Tibi elmondott mindent... Hiányoztál. - szorított ismét magához.
- Te is nekem. - mondtam, majd egy gyors csók után megfogtuk egymás kezét és hazakísért. Felültünk a fára a kertben és egymás vállára hajtva a fejünket vártunk. Ekkor felmászott Krisz másik oldalára Erik, és együtt néztük a naplementét.
Újra együtt a Srácok... na meg én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése