Sziasztok! Bocsi,hogy nem raktam ki új részt, csak vizsgáztunk folyamatosan meg fellépés, meg ballagás meg minden, szóval most egy kicsit el kell halasztanom a kövi rész befejezését...
Puszi: Bogyóca:)
bloggerkép
2014. május 25., vasárnap
2014. április 23., szerda
2014. március 3., hétfő
2014. február 12., szerda
Február 14.
Érezhetitek, hogy van a levegőben valami... - és most nem a 78% , a 21% oxigénre és az 1% egyébre gondolok;) - szóval, amint azt már hallhattátok, ez a hét a házasság hete, és pénteken Valentin-nap... Tudom, vannak, akik nem szeretik, mert mindenki megajándékozza a szerelmét, csak ő nem kap semmit, és egyedül tölti az estét, és magába zuhan, aztán meg forever alone. Miért kéne a szingliknek így csinálniuk? Simán túl lehet élni. Ki-ki a maga módján, van aki megajándékozza magát (10 pontos ötlet, főleg, ha meg is lepődsz és azt mondod magadnak, hogy 'jajj köszönöm szépen, nem kellett volna...' és elpirulsz) nézel egy filmet, vagy a barátokkal lógsz. Majd máskor. Lehet, hogy ez még nem a te időd! Várd ki a sorod! Egyszer te is sorra kerülsz! Oké, mindenki kirakja az idézetes képeit, te is csinálhatsz magadnak, de ne zuhanj magadba, tőlem akár még ki is rakhatod a faladra (gyengébbek kedvéért: a szobádnak is van fala!). Úgy is elmúlik ez az időszak is. Úgyhogy a fejjel!
Akinek meg van kivel ünnepelnie, ne dörgölje a szinglik orra alá! Legyetek boldogok a barátoddal, adjatok egymásnak apró, vagy nagyobb dolgokat, nézzetek filmet, legyetek cukik, mosolyogjatok és mosolyogjatok másokra is! Lehet, hogy azzal feldobjátok a napját!
Titkos ajándék...
Lehet, hogy adod, lehet, hogy kapod. Nem muszáj kíváncsiskodni, lehet, hogy titokban akarja tartani, hogy ki is ő. Előbb, vagy utóbb úgy is kiderül. Lehet, hogy van esélye nálad, mert jó fej. Lehet, hogy olyan, akiről nem is gondoltad volna...
Ajándék:
Nem az számít, hogy mekkora, milyen minőségű, vagy mennyibe került: AZ SZÁMÍT, HOGY SZÍVBŐL JÖN!
Boldog Valentin-napot mindenkinek!
Puszi: Bogyóca:)
Akinek meg van kivel ünnepelnie, ne dörgölje a szinglik orra alá! Legyetek boldogok a barátoddal, adjatok egymásnak apró, vagy nagyobb dolgokat, nézzetek filmet, legyetek cukik, mosolyogjatok és mosolyogjatok másokra is! Lehet, hogy azzal feldobjátok a napját!
Titkos ajándék...
Lehet, hogy adod, lehet, hogy kapod. Nem muszáj kíváncsiskodni, lehet, hogy titokban akarja tartani, hogy ki is ő. Előbb, vagy utóbb úgy is kiderül. Lehet, hogy van esélye nálad, mert jó fej. Lehet, hogy olyan, akiről nem is gondoltad volna...
Ajándék:
Nem az számít, hogy mekkora, milyen minőségű, vagy mennyibe került: AZ SZÁMÍT, HOGY SZÍVBŐL JÖN!
Boldog Valentin-napot mindenkinek!
Puszi: Bogyóca:)
2014. január 30., csütörtök
Srácok... na meg én! 3. fejezet, 12. rész
- Nem, ő nem a csajom. - közölte szárazon. - Hey, srácok! Maradhatnánk négyszemközt Tibivel?
- Igen.- mondták szomorúan.
- Szeretném, ha tudnád, hogy nem Tifi volt a hibás.
- Mi? Ez nem tiszta. – rázta meg a fejét. – Hey, srácok! Elmennétek? Köszi.
- Ők nem a barátaid, igaz? – néztem rá komolyan.
- Honnan tudtad?
- Megérzés...
- Szóval, mit akartál mondani?
- Hát azt, hogy... azt akartam kérdezni, hogy mit mondott neked az a csaj a strandon?
- Azt, hogy Tifani letámadott téged.
- Állj! Ne mondd tovább! Elmondom, hogy mi történt igazából. Szóval. Az volt, hogy ő azt sem tudta, hogy mi történik. Éppen napozott, csukott szemmel. Én pedig szépnek találtam és ő már nem tudott semmit sem csinálni.
- Biztos ez?
- Igen. És én nem akartam rosszat nektek. Bocsánatot kérek.
- Hát ezért még majd küzdened kell, de köszi, hogy elmondtad. Ettől most megkönnyebbültem. - és tényleg felvirult az arca. Örültem neki, hogy elmondtam, mert így legalább ő vidámabb lett. - Na akkor én megyek! Szia. - mondta és utána elszaladt.
~Tifaninál~
Miután elment Dávid, elkezdtem gondolkodni. Bementem és ittam egy limonádét és bekaptam egy falat csokit. Így már egy kicsit jobb volt. *Átmegyek hozzá és elmondom neki, hogy mi volt.* - határoztam el magamban. Elindultam hozzá, persze gyalog, hát hogy máshogy?!?! Először csak mentem lassan, aztán kicsit gyorsabbra vettem a tempót, végül már kocogtam. Végül visszavettem a tempómból. Nem akartam lihegni, amikor odaérek. Körülbelül két utcányira lehettem, amikor...
~Eközben Krisznél~
Elkezdtem futni, rohanni, amikor megtudtam, hogy nem Tifani a hibás. Valahol a szívem mélyén már vártam ezt a pillanatot. Elhaladtam a házunknál, de nem érdekelt. futottam. És még tovább mentem, meg sem álltam pihenni. Futottam még egy utcányit, de aztán lelassítottam. Elkezdtem sétálni, és akkor megláttam, hogy valaki közeledik.
~Tifinél~
...Amikor megláttam, hogy valaki közeledik. És vajon ki volt az?!? Hát ő. Biztosan az egyik barátjához akart menni. Akkor nem zavarom. Inkább úgy teszek, mintha nem hozzá indultam volna. Ekkor egymás mellé értünk.
- Szia. - kezdte, mint egy udvarias ember.
- Szia. - mondtam én is.
- Hová mész? - kérdezte. Most mit mondjak neki? Csak az igazat kellene elmondani.
- Éppen hozzád indultam. Beszélnünk kellene.
- Azt hiszem, tudom miről van szó.
- Igen?
- Azt hiszem. - majd megcsókolt... kicsit eltolt magától és ezt mondta: - Tibi elmondott mindent... Hiányoztál. - szorított ismét magához.
- Te is nekem. - mondtam, majd egy gyors csók után megfogtuk egymás kezét és hazakísért. Felültünk a fára a kertben és egymás vállára hajtva a fejünket vártunk. Ekkor felmászott Krisz másik oldalára Erik, és együtt néztük a naplementét.
Újra együtt a Srácok... na meg én!
- Igen.- mondták szomorúan.
- Szeretném, ha tudnád, hogy nem Tifi volt a hibás.
- Mi? Ez nem tiszta. – rázta meg a fejét. – Hey, srácok! Elmennétek? Köszi.
- Ők nem a barátaid, igaz? – néztem rá komolyan.
- Honnan tudtad?
- Megérzés...
- Szóval, mit akartál mondani?
- Hát azt, hogy... azt akartam kérdezni, hogy mit mondott neked az a csaj a strandon?
- Azt, hogy Tifani letámadott téged.
- Állj! Ne mondd tovább! Elmondom, hogy mi történt igazából. Szóval. Az volt, hogy ő azt sem tudta, hogy mi történik. Éppen napozott, csukott szemmel. Én pedig szépnek találtam és ő már nem tudott semmit sem csinálni.
- Biztos ez?
- Igen. És én nem akartam rosszat nektek. Bocsánatot kérek.
- Hát ezért még majd küzdened kell, de köszi, hogy elmondtad. Ettől most megkönnyebbültem. - és tényleg felvirult az arca. Örültem neki, hogy elmondtam, mert így legalább ő vidámabb lett. - Na akkor én megyek! Szia. - mondta és utána elszaladt.
~Tifaninál~
Miután elment Dávid, elkezdtem gondolkodni. Bementem és ittam egy limonádét és bekaptam egy falat csokit. Így már egy kicsit jobb volt. *Átmegyek hozzá és elmondom neki, hogy mi volt.* - határoztam el magamban. Elindultam hozzá, persze gyalog, hát hogy máshogy?!?! Először csak mentem lassan, aztán kicsit gyorsabbra vettem a tempót, végül már kocogtam. Végül visszavettem a tempómból. Nem akartam lihegni, amikor odaérek. Körülbelül két utcányira lehettem, amikor...
~Eközben Krisznél~
Elkezdtem futni, rohanni, amikor megtudtam, hogy nem Tifani a hibás. Valahol a szívem mélyén már vártam ezt a pillanatot. Elhaladtam a házunknál, de nem érdekelt. futottam. És még tovább mentem, meg sem álltam pihenni. Futottam még egy utcányit, de aztán lelassítottam. Elkezdtem sétálni, és akkor megláttam, hogy valaki közeledik.
~Tifinél~
...Amikor megláttam, hogy valaki közeledik. És vajon ki volt az?!? Hát ő. Biztosan az egyik barátjához akart menni. Akkor nem zavarom. Inkább úgy teszek, mintha nem hozzá indultam volna. Ekkor egymás mellé értünk.
- Szia. - kezdte, mint egy udvarias ember.
- Szia. - mondtam én is.
- Hová mész? - kérdezte. Most mit mondjak neki? Csak az igazat kellene elmondani.
- Éppen hozzád indultam. Beszélnünk kellene.
- Azt hiszem, tudom miről van szó.
- Igen?
- Azt hiszem. - majd megcsókolt... kicsit eltolt magától és ezt mondta: - Tibi elmondott mindent... Hiányoztál. - szorított ismét magához.
- Te is nekem. - mondtam, majd egy gyors csók után megfogtuk egymás kezét és hazakísért. Felültünk a fára a kertben és egymás vállára hajtva a fejünket vártunk. Ekkor felmászott Krisz másik oldalára Erik, és együtt néztük a naplementét.
Újra együtt a Srácok... na meg én!
2014. január 29., szerda
Farsangi jelmezek 2.
Nahát akkor lássunk neki. Farsangi időszak van... bla bla bla. Nem akarom elmondani, hogy miről szól, mert úgyis tudja mindenki. Szóval én most nem hagyományos jelmezeket hoztam. És tudod mit? Ha nem akarsz beöltözni, akkor se legyél önmagad!Egy-két kellékkel megoldhatod és nagyon ötletes "jelmezek" is vannak. Még a végén te leszel a legkreatívabb jelmezben! ;)
Ötletes és könnyű:
- tolltartó: A kezedben tartasz egy tollat, ergo te vagy a tolltartó. :)) Látod, ilyen egyszerű! (forrás: osztálytárs hirtelen ötlete :DD)
- csavarhúzó: Kötsz egy csavart a derekadra és húzod magad után a földön. (hoszú madzagra kösd!) Ha meg akarod bolondítani, tegyél egy csillagot a fejedre és máris csillagfejű csavarhúzó lettél. (forrás: saját, de olvashatod a Fish&Chips magazinban)
- napszúrás: Sárgába öltözöl és mindenkit szurkálsz. Ez már nehezebb, mert fel is kell öltöznöd hozzá. :P (forrás: Fish&Chips magazine)
- csirkefogó: fogsz egy csirkét a kezedbe és máris készen vagy. Ha nincs otthon plüss vagy gumicsirkéd, akkor lehet egy egér is és egérfogó leszel.(forrás: Fish&Chips magazine)
- körömvirág: rajzolj a körmödre virágokat! (a másik kezedhez kérd meg az egyik barátnődet) (forrás: saját)
egy kicsit durvább következik, csak bevállalósoknak!! lábgomba: köss a lábadra egy műanyag gombát és voilá! (forrás: saját fejből pattant ki)
Ötletes és könnyű:
- tolltartó: A kezedben tartasz egy tollat, ergo te vagy a tolltartó. :)) Látod, ilyen egyszerű! (forrás: osztálytárs hirtelen ötlete :DD)
- csavarhúzó: Kötsz egy csavart a derekadra és húzod magad után a földön. (hoszú madzagra kösd!) Ha meg akarod bolondítani, tegyél egy csillagot a fejedre és máris csillagfejű csavarhúzó lettél. (forrás: saját, de olvashatod a Fish&Chips magazinban)
- napszúrás: Sárgába öltözöl és mindenkit szurkálsz. Ez már nehezebb, mert fel is kell öltöznöd hozzá. :P (forrás: Fish&Chips magazine)
- csirkefogó: fogsz egy csirkét a kezedbe és máris készen vagy. Ha nincs otthon plüss vagy gumicsirkéd, akkor lehet egy egér is és egérfogó leszel.(forrás: Fish&Chips magazine)
- körömvirág: rajzolj a körmödre virágokat! (a másik kezedhez kérd meg az egyik barátnődet) (forrás: saját)
egy kicsit durvább következik, csak bevállalósoknak!! lábgomba: köss a lábadra egy műanyag gombát és voilá! (forrás: saját fejből pattant ki)
 |
| Ha hazai, akkor legyél pöttyös: Túró Rudi (forrás: google) |
 |
| Jampipi? Igen! Jampilány. 60-as évek beli ruci nagyon jó lehet, akkor is, ha retro buliba mész, akkor is, ha sima farsangra. (forrás: kép: google, ötlet: Fish&Chips magazine) |
 |
| Ugye te sem szeretnéd kihagyni a farsangot? |
Farsangi jelmezötletek/1
Sziasztok! :)
Szeretnék nektek egy pár ötletes jelmezt mutatni,hátha megjön hozzá a kedvetek,hogy farsangkor még a nagyobbak is beöltözzenek,vagy kisebb tesóknak is lehet ez egy ötlet! :)
Ha nem szeretnél nagyon beöltözni, akkor legyél önmagad! :) Itt van még egy pár jelmezötlet(a képek az internetről vannak) :
Szeretnék nektek egy pár ötletes jelmezt mutatni,hátha megjön hozzá a kedvetek,hogy farsangkor még a nagyobbak is beöltözzenek,vagy kisebb tesóknak is lehet ez egy ötlet! :)
 |
| Vagy egy szőlőfürt... |
 |
| Vagy legyél egy tál tészta! :) |
 |
| Vagy egy cuki medúza... |
 |
| Vagy rénszarvas... |
2014. január 26., vasárnap
2014. január 23., csütörtök
Srácok... na meg én! 3. fejezet, 11. rész
- Mondd csak el!
- Hát, én jobban vagyok/voltam az Erik osztálytársaival, mint a sajátaimmal. Ezért többet lógtam velük és csináltak nekem egy meglepetés szülinapi bulit. Karaokeznom kellett, és túl jóra sikerült és megkérdezte a DJ, hogy kire gondoltam közben, és elmondtam, h Kriszre. Aztán mindenki rám nézett és sírva rohantam le a színpadról. Egyenesen nekimentem Krisznek és utána mondta, hogy semmi baj nincs és akkor jöttünk össze. Aztán az egyik sulibulin az egyik osztálytársam uncsija is ott volt és kiderült, hogy siket. És jóba lettünk vele és utána elmentünk 4-en strandra: Erik, Krisz, Tibi meg én.
- Ki az a Tibi? – vágott közbe Dávid.
- Ő a siket. Aztán mi hamarabb befejeztük a kaját, mint Erik és Krisz és visszamentünk a helyünkre napozni. És nekem be volt csukva a szemem és nem vettem észre, hogy mit akar Ti...
- Öööö. Asszem jobb lesz, ha visszamegyek és hozok még egy kis nachost. – mondta Erik, amikor meghallotta, hogy miről beszélek. Egy kicsikét érzékeny erre a témára.
- Köszi braaaaaty! – Álltam fel és öleltem meg. – Nincs semmi baj, ugye? – súgtam a fülébe.
- Nincs. – mondta, majd bement.
- Szóval, mit akart Tibi? – nézett rám érdeklődve Dávid.
- Hát megcsókolt és én mondtam neki, hogy ezt nem kellett volna. És szerencsétlenségemre, Erik egyik osztálytársa, aki mellesleg utál, meglátta. És hamarabb ért oda Kriszékhez, mint én és kicsit elferdítette a történetet. Így aztán Krisz azt mondta, hogy nem akar látni minket.
- De tudja már Krisz, hogy mi történt igazából?
- Nem hiszem. – mondtam szomorúan.
- Hey! És miért nem mondod el neki? – mondta bátorítóan, miközben óvatosan felemelte az állam.
- Mert úgysem hallgatna meg.
- És ha megkérnéd Tibit, hogy mondja el neki az igazat? Végül is ő volt a hibás, nem?
- Hát én inkább nem szeretnék még egy balhét, szóval inkább hagyjuk ki belőle Tibit. Meg amúgy is jön Erik, úgyhogy hagyjuk a témát. Légyszi. – néztem a szemébe.
- Na, miről megy a pletyka? – Rakta le középre a nachost Erik, miközben megkérdezte, amit valójában tudott.
- Semmi különösről. Mi van veled mostanság? – kérdezte tőle Dávid.
- Ugyanaz, mint a kisasszonnyal itt mellettem. – lökött oldalba. Visszalöktem és végül már a földön fetrengtünk, újdonsült barátunk pedig a nevetés miatt tette ugyanezt.
- Mit fogsz csinálni a nyáron? – kérdezte egy kis idő múlva a bátyám, a fiút.
- Na látod haver, ez egy jó kérdés! – jelentette ki, mire újból kitört belőlünk a nevetés.
Amikor indulni készült Dávid, megveregette a bátyám hátát, engem pedig megölelt és a fülembe súgta:
-Amit megbeszéltünk. Mondd el neki! – majd a szemembe nézett.
- Rendben. – mondtam, majd elbúcsúztunk.
~Eközben Tibinél~
*El kellene mondanom neki. De mit szólna hozzá? Áááá. Nem mondom el. De mégis. Tifiért. Tifiért. TIFIÉRT! Ez az TIFIÉRT!* cikáztak a gondoltok a fejemben. Talán az utolsó szavakat már hangosan is kimondtam. Indultam is megkeresni. *Talán a törzshelyükön lesznek. De hol a törzshelyük?!? Talán megkérdezhetném Eriket. Ááá. Inkább elmegyek az iskolájuk elé.* kattogtam.
Amikor megérkeztem a sulijuk elé, láttam ott egy csoportot. Odamentem, de nem volt köztük Krisztián.
- Sziasztok. Nem tudjátok, hogy hol találom meg Krisztiánt? - kérdeztem, mert megláttam azokat, akikkel a partin megismerkedtem.
- Szia. Épp most ment el.Ha futsz, még utoléred őket! - mondta egyikőjük. De őket? Kiket? krisztiánt, meg ? Talán pár sráccal ment. Mindegy. Utánuk futottam. Aztán megláttam, hogy két lány és egy fiú van vele. Inkább nem mondom el neki. Mégis mit fog szólni rá? Na jó. Mégis rászántam magam.
- Sziasztok! - mondtam. - Krisztián! Beszélhetnék veled?
- Hey Krisz! Ki ez a srác? - méregetett a mellette álló csaj. - Be sem mutatsz neki minket?
- Szia Tibi. Hát jó. Bemutatlak neki titeket. - közölte hidegen, majd mindenkit megismertetett velem. A többiek kérdezgettek engem. Alig győztem válaszolni. Egy idő után meguntam.
- Na én megyek. - mondtam és sarkonfordultam.
- Várj! Te akartál nekem mondani valamit! - kiáltotta utánam Krisztián.
- Igen. Ő a csajod? - méregettem gyanúsan a mellette álló lányt. - Mert akkor már nem aktuális.
- Hát, én jobban vagyok/voltam az Erik osztálytársaival, mint a sajátaimmal. Ezért többet lógtam velük és csináltak nekem egy meglepetés szülinapi bulit. Karaokeznom kellett, és túl jóra sikerült és megkérdezte a DJ, hogy kire gondoltam közben, és elmondtam, h Kriszre. Aztán mindenki rám nézett és sírva rohantam le a színpadról. Egyenesen nekimentem Krisznek és utána mondta, hogy semmi baj nincs és akkor jöttünk össze. Aztán az egyik sulibulin az egyik osztálytársam uncsija is ott volt és kiderült, hogy siket. És jóba lettünk vele és utána elmentünk 4-en strandra: Erik, Krisz, Tibi meg én.
- Ki az a Tibi? – vágott közbe Dávid.
- Ő a siket. Aztán mi hamarabb befejeztük a kaját, mint Erik és Krisz és visszamentünk a helyünkre napozni. És nekem be volt csukva a szemem és nem vettem észre, hogy mit akar Ti...
- Öööö. Asszem jobb lesz, ha visszamegyek és hozok még egy kis nachost. – mondta Erik, amikor meghallotta, hogy miről beszélek. Egy kicsikét érzékeny erre a témára.
- Köszi braaaaaty! – Álltam fel és öleltem meg. – Nincs semmi baj, ugye? – súgtam a fülébe.
- Nincs. – mondta, majd bement.
- Szóval, mit akart Tibi? – nézett rám érdeklődve Dávid.
- Hát megcsókolt és én mondtam neki, hogy ezt nem kellett volna. És szerencsétlenségemre, Erik egyik osztálytársa, aki mellesleg utál, meglátta. És hamarabb ért oda Kriszékhez, mint én és kicsit elferdítette a történetet. Így aztán Krisz azt mondta, hogy nem akar látni minket.
- De tudja már Krisz, hogy mi történt igazából?
- Nem hiszem. – mondtam szomorúan.
- Hey! És miért nem mondod el neki? – mondta bátorítóan, miközben óvatosan felemelte az állam.
- Mert úgysem hallgatna meg.
- És ha megkérnéd Tibit, hogy mondja el neki az igazat? Végül is ő volt a hibás, nem?
- Hát én inkább nem szeretnék még egy balhét, szóval inkább hagyjuk ki belőle Tibit. Meg amúgy is jön Erik, úgyhogy hagyjuk a témát. Légyszi. – néztem a szemébe.
- Na, miről megy a pletyka? – Rakta le középre a nachost Erik, miközben megkérdezte, amit valójában tudott.
- Semmi különösről. Mi van veled mostanság? – kérdezte tőle Dávid.
- Ugyanaz, mint a kisasszonnyal itt mellettem. – lökött oldalba. Visszalöktem és végül már a földön fetrengtünk, újdonsült barátunk pedig a nevetés miatt tette ugyanezt.
- Mit fogsz csinálni a nyáron? – kérdezte egy kis idő múlva a bátyám, a fiút.
- Na látod haver, ez egy jó kérdés! – jelentette ki, mire újból kitört belőlünk a nevetés.
Amikor indulni készült Dávid, megveregette a bátyám hátát, engem pedig megölelt és a fülembe súgta:
-Amit megbeszéltünk. Mondd el neki! – majd a szemembe nézett.
- Rendben. – mondtam, majd elbúcsúztunk.
~Eközben Tibinél~
*El kellene mondanom neki. De mit szólna hozzá? Áááá. Nem mondom el. De mégis. Tifiért. Tifiért. TIFIÉRT! Ez az TIFIÉRT!* cikáztak a gondoltok a fejemben. Talán az utolsó szavakat már hangosan is kimondtam. Indultam is megkeresni. *Talán a törzshelyükön lesznek. De hol a törzshelyük?!? Talán megkérdezhetném Eriket. Ááá. Inkább elmegyek az iskolájuk elé.* kattogtam.
Amikor megérkeztem a sulijuk elé, láttam ott egy csoportot. Odamentem, de nem volt köztük Krisztián.
- Sziasztok. Nem tudjátok, hogy hol találom meg Krisztiánt? - kérdeztem, mert megláttam azokat, akikkel a partin megismerkedtem.
- Szia. Épp most ment el.Ha futsz, még utoléred őket! - mondta egyikőjük. De őket? Kiket? krisztiánt, meg ? Talán pár sráccal ment. Mindegy. Utánuk futottam. Aztán megláttam, hogy két lány és egy fiú van vele. Inkább nem mondom el neki. Mégis mit fog szólni rá? Na jó. Mégis rászántam magam.
- Sziasztok! - mondtam. - Krisztián! Beszélhetnék veled?
- Hey Krisz! Ki ez a srác? - méregetett a mellette álló csaj. - Be sem mutatsz neki minket?
- Szia Tibi. Hát jó. Bemutatlak neki titeket. - közölte hidegen, majd mindenkit megismertetett velem. A többiek kérdezgettek engem. Alig győztem válaszolni. Egy idő után meguntam.
- Na én megyek. - mondtam és sarkonfordultam.
- Várj! Te akartál nekem mondani valamit! - kiáltotta utánam Krisztián.
- Igen. Ő a csajod? - méregettem gyanúsan a mellette álló lányt. - Mert akkor már nem aktuális.
2014. január 16., csütörtök
Srácok... na meg én! 3. fejezet, 10. rész
Ma reggel arra ébredtem, hogy valaki (a bátyám) egy párnával püföl, hogy keljek fel.
- Mi bajod van kora reggel? - kérdeztem tőle rekedtes hangon.
- Megígérted, hogy megcsinálod a hajam. - vergődött az ágyam végén.
- Ja, csak tudod, hagyd, hogy felkeljek, kajáljak, felöltözzek, megcsináljam a saját hajam és utána jössz te a képbe!
- Jó, akkor itt a reggelid, a ruhádat előszedted már tegnap este, itt a cipőd, és ha megetted a kaját, akkor leviszem a cuccot, addig öltözz fel és utána hozom a sminked, meg a hajhoz valót.
- Ó, de rendes valaki! - dicsértem meg.
- Hát, ha jó sérót akarok... - kacsintott. Elkezdtem falatozni, amíg ő elhúzta a függönyömet. Aztán visszaült mellém az ágyra, és... és elkezdte csipegetni a reggelimet (!!!).
- Azt hittem, hogy ezt nekem hoztad.
- Hát igazából én éhes maradtam... - sütötte le a szemét.
- Jól van, egyél. Én már úgyis jól laktam. - közöltem.
- Nem volt ez egy kicsit kevés?
- Mind egy. Majd veszek ki a dobozból egy müzliszeletet. Azzal úgyis jól lakok. És menj ki amíg öltözök!!! - kiabáltam rá. Felöltöztem, megcsináltam a sminkem és a hajam, aztán kiüvöltöttem, hogy bejöhet.
- Itt vagyok, itt vagyok! - jött be. - Végre rám is szánsz időt.
- Haha:DD Jajj de vickes valaki. - mondtam neki unalmasan.
- Na mostmár haladjunk, mert még a végén elkésünk.
Amikor hazaértünk a suliból, bementem a szobámba, ledobtam a táskám és bekapcsoltam a ventillátort. Felfrissítettem magamat egy kis testpermettel és a konyhából hoztam egy jégrémet. Bekapcsoltam a zenét és lehűtöttem magamat. Ekkor jutott eszembe, hogy ma találkozónk van Dáviddal.
- Hahó, tesókám, tíz perc múlva talink van Dáviddal! - üvöltöttem át neki.
- Okés. Tegyem rendbe magam?
- Hát nem tudom, hogy hogy akarsz mutatkozni előtte.- közöltem. - Mindenesetre én kimegyek a kertbe. - azzal fogtam a pokrócomat és a napszemcsimet és kimentem a teraszon keresztül a kertbe. Letettem a pokrócot az árnyékba és ráültem. Hallgattam a zenét és élveztem a meleget. Ekkor jöttem rá, hogy odabent úgy hagytam a ventillátort, gyorsan beszaladtam és lekapcsoltam. Ekkor valaki csöngetett.
- Erik! Nyisd már ki neki lécci!
- Oké. - és már hallottam is az ajtót nyitódni-csukódni. Direkt nem néztem meg, hogy mit művelnek odakint, mert biztos, hogy nem tudtam volna abbahagyni a nevetést. Viszont már mentem is ki a kertbe és mondtam nekik, hogy jöjjenek oda, mert ott a pokróc. Odajöttek és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezgettük egymást és mindenre válaszoltunk is őszintén (legalábbis az én részemről). Nagyon jól elvoltunk és összebarátkoztunk. Azt hiszem bővült a barátaink köre. Ez Eriknek most jól jön.
- Ki kér inni? - kérdezte Erik.
- Szerintem hozhatsz mindenkinek. - mondtam neki, mert már állt is föl.
- Rendben. - azzal bement.
- Most nagy szüksége van egy legjobb haverra. - mondtam a füvet tépkedve. Mindig amikor leülök a fűbe, elkezdem tépkedni. Ezt szerintem minden lány így szokta csinálni. Valahogy bennünk van.
- Miért? - kérdezte érdeklődve.
- Mert a volt legjobb haverja hozzá se szól. Ráadásul miattam.
- Miért mit csináltál?
- Hát, ez hosszú...
- Mi bajod van kora reggel? - kérdeztem tőle rekedtes hangon.
- Megígérted, hogy megcsinálod a hajam. - vergődött az ágyam végén.
- Ja, csak tudod, hagyd, hogy felkeljek, kajáljak, felöltözzek, megcsináljam a saját hajam és utána jössz te a képbe!
- Jó, akkor itt a reggelid, a ruhádat előszedted már tegnap este, itt a cipőd, és ha megetted a kaját, akkor leviszem a cuccot, addig öltözz fel és utána hozom a sminked, meg a hajhoz valót.
- Ó, de rendes valaki! - dicsértem meg.
- Hát, ha jó sérót akarok... - kacsintott. Elkezdtem falatozni, amíg ő elhúzta a függönyömet. Aztán visszaült mellém az ágyra, és... és elkezdte csipegetni a reggelimet (!!!).
- Azt hittem, hogy ezt nekem hoztad.
- Hát igazából én éhes maradtam... - sütötte le a szemét.
- Jól van, egyél. Én már úgyis jól laktam. - közöltem.
- Nem volt ez egy kicsit kevés?
- Mind egy. Majd veszek ki a dobozból egy müzliszeletet. Azzal úgyis jól lakok. És menj ki amíg öltözök!!! - kiabáltam rá. Felöltöztem, megcsináltam a sminkem és a hajam, aztán kiüvöltöttem, hogy bejöhet.
- Itt vagyok, itt vagyok! - jött be. - Végre rám is szánsz időt.
- Haha:DD Jajj de vickes valaki. - mondtam neki unalmasan.
- Na mostmár haladjunk, mert még a végén elkésünk.
Amikor hazaértünk a suliból, bementem a szobámba, ledobtam a táskám és bekapcsoltam a ventillátort. Felfrissítettem magamat egy kis testpermettel és a konyhából hoztam egy jégrémet. Bekapcsoltam a zenét és lehűtöttem magamat. Ekkor jutott eszembe, hogy ma találkozónk van Dáviddal.
- Hahó, tesókám, tíz perc múlva talink van Dáviddal! - üvöltöttem át neki.
- Okés. Tegyem rendbe magam?
- Hát nem tudom, hogy hogy akarsz mutatkozni előtte.- közöltem. - Mindenesetre én kimegyek a kertbe. - azzal fogtam a pokrócomat és a napszemcsimet és kimentem a teraszon keresztül a kertbe. Letettem a pokrócot az árnyékba és ráültem. Hallgattam a zenét és élveztem a meleget. Ekkor jöttem rá, hogy odabent úgy hagytam a ventillátort, gyorsan beszaladtam és lekapcsoltam. Ekkor valaki csöngetett.
- Erik! Nyisd már ki neki lécci!
- Oké. - és már hallottam is az ajtót nyitódni-csukódni. Direkt nem néztem meg, hogy mit művelnek odakint, mert biztos, hogy nem tudtam volna abbahagyni a nevetést. Viszont már mentem is ki a kertbe és mondtam nekik, hogy jöjjenek oda, mert ott a pokróc. Odajöttek és elkezdtünk beszélgetni. Kérdezgettük egymást és mindenre válaszoltunk is őszintén (legalábbis az én részemről). Nagyon jól elvoltunk és összebarátkoztunk. Azt hiszem bővült a barátaink köre. Ez Eriknek most jól jön.
- Ki kér inni? - kérdezte Erik.
- Szerintem hozhatsz mindenkinek. - mondtam neki, mert már állt is föl.
- Rendben. - azzal bement.
- Most nagy szüksége van egy legjobb haverra. - mondtam a füvet tépkedve. Mindig amikor leülök a fűbe, elkezdem tépkedni. Ezt szerintem minden lány így szokta csinálni. Valahogy bennünk van.
- Miért? - kérdezte érdeklődve.
- Mert a volt legjobb haverja hozzá se szól. Ráadásul miattam.
- Miért mit csináltál?
- Hát, ez hosszú...
2014. január 14., kedd
Könyvajánló
Ilyenkor, amikor már a jégvirág is "nyílik" az ablakokon, mi sem jobb annál, minthogy beüljünk a kandalló melletti fotelbe és olvassunk, zenét hallgassunk, vagy filmet nézzünk. Az olvasni szeretőknek nagy élményt nyújthat Fabrice Colin könyve. Két lány, akik most tudják meg, hogy vámpírok, egy havas, hideg éjen, London elhagyatott utcáit járják. Nem tudják, hogy mit keresnek. De egy furcsa dolog állítja meg őket a "dolgukban". Itt kezdődik igazából a történet. Hogy hova kerülnek a lányok? Merre sodorja őket a sors? Megtudhatod, ha elolvasod Fabrice Colin: London vámpírjai - A különös Wilcox lányok 1. című könyvét.
2014. január 9., csütörtök
Srácok...na meg én! 3. fejezet, 9. rész
Amikor hazaértünk, megvacsiztunk, és én egyből mentem is a szobámba. Az ágyamon fekve olvastam. (Igen, én ilyet is tudok!!!:DD) Annyira belemerültem a könyv olvasásába, hogy amikor megcsörrent a telefonom, úgy kászálódtam ki az ágyamból, mint egy mosómedve, aki most ébredt a téli álmából. A telefonomat a kezembe fogtam és elolvastam a hívót: Rejtett szám. Sokat hezitáltam, hogy felvegyem-e, és végül amellett döntöttem, hogy mi van ha fontos, ezért fölvettem.
- Halló!
- Tifi? Szia, Dávid vagyok!
- Igen. Szia Dávid!
- Szóval, azért hívtalak, hogy...
- Várj egy picit, megnézem a naptáramat! - szóltam közbe gondolkodás nélkül. Egy pár másodpercig néma csönd, majd nagy nevetés tört ki a vonal túlsó oldalán. - Mi az? Csak ki akartam próbálni, hogy milyen az, amikor a filmekben így ezt mondják. - mondtam, erre még nagyobb nevetést hallok.
- Oké. Szóval azt szerettem volna mondani, hogy holnap beszélgethetnénk valamikor.Olyan magányos leszek és üres is a napirendem. A bátyád is jöhet!
- Jöhet? Hova?
- Hozzám, vagy a parkba, vagy valahova.
- Ja jó! Oké. És mikor?
- Hát 16. nullnull jó??
- Ja, és akkor nálunk talizunk és itt megbeszéljük, h hová megyünk, vagy itt is maradatunk, oki?
- Oki??? Hát nekem nyolc. Akkor holnap 16.00 at you. See ya tomorrow.
- Telefonban így nem köszönünk el!- világosítottam fel. - Szóval. Bye.
- Bye.- majd letettük. Ledőltem az ágyamba, aztán jöttem rá, hogy szólnom kéne Eriknek. Hát megpróbáltam felkelni, de nem sikerült. Így legurultam az ágyamról és így át tudtam mászni négykézláb a bátyámhoz.
- Erik! Holnap négykor talink van Dáviddal nálunk. Ugye akkor itthon leszel?
- Ja asszem.
- Akkor jó. - mondtam és kisomfordáltam a szobából. Mivel a strandon letusoltam, ezért a cicagatyámban és az alvós pólómban csoszogtam vissza a szobámba. Ledobtam a cuki mamuszom és bedőltem az ágyba. Fekve bedobtam minden holnapra kellő cuccot a sulitatyómba és bezártam a táskát. Kihúztam a fiókomat, és nézegettem a ruháimat, hogy mit vehetnék fel holnap. Lehet, hogy előrébb lennék vele és reggel legalább egy tíz perccel tovább alhatnék. De teljesen mindegy, mert nekem ez reggel is menne, akármikor kelek fel. Mindegy. Most is előszedhetem.Hmm.. lássuk csak: fehér trikó? ööö... inkább mintás mondjuk Hello Kittys. okés. Farmermellény? Igen. Fehér szoknya? Öööööö. nem. Piros szoknya igeeen. Szandál. Igeeen. Haj?? Fonásos konty piros masnivaaaaal éééés fehér, alig látszó (picit csillogó) smink. Igen. Eldöntöttem.
- Mi jár a fejedben? - szakította meg a gondolatmenetemet Erik.
- Jó lesz nekem ez a szerkó?
- Hát ööö. ja. Esetleg egy farmerszoknya lehetne helyette, vagy cicagatya. De én nem értek úgy hozzá, mint te, szóval azt csinálsz, amit akarsz. - Azért jöttem, hogy holnap megcsinálod a sérómat?? Mert már alig van a zselémben, és én nem igazán tudom hajlakkal megcsinálni.
- Ja. Megcsinálom. De az büdii lesz!
- Jó, de van jó illatú spraym!!
- Ja, te tudod!
- De nekem nincs hajlakkom! - tudtam, hogy most jön ez a rész, hogy a cuccaim kellenek. - Szóval arra gondoltam, hogy...
- Jó, értem. Megcsinálom.
- Tudtam, hogy jó helyre jöttem! - mondta és egy puszit nyomva az arcomra jó éjszakát kívánt és visszament a szobájába.
- Halló!
- Tifi? Szia, Dávid vagyok!
- Igen. Szia Dávid!
- Szóval, azért hívtalak, hogy...
- Várj egy picit, megnézem a naptáramat! - szóltam közbe gondolkodás nélkül. Egy pár másodpercig néma csönd, majd nagy nevetés tört ki a vonal túlsó oldalán. - Mi az? Csak ki akartam próbálni, hogy milyen az, amikor a filmekben így ezt mondják. - mondtam, erre még nagyobb nevetést hallok.
- Oké. Szóval azt szerettem volna mondani, hogy holnap beszélgethetnénk valamikor.Olyan magányos leszek és üres is a napirendem. A bátyád is jöhet!
- Jöhet? Hova?
- Hozzám, vagy a parkba, vagy valahova.
- Ja jó! Oké. És mikor?
- Hát 16. nullnull jó??
- Ja, és akkor nálunk talizunk és itt megbeszéljük, h hová megyünk, vagy itt is maradatunk, oki?
- Oki??? Hát nekem nyolc. Akkor holnap 16.00 at you. See ya tomorrow.
- Telefonban így nem köszönünk el!- világosítottam fel. - Szóval. Bye.
- Bye.- majd letettük. Ledőltem az ágyamba, aztán jöttem rá, hogy szólnom kéne Eriknek. Hát megpróbáltam felkelni, de nem sikerült. Így legurultam az ágyamról és így át tudtam mászni négykézláb a bátyámhoz.
- Erik! Holnap négykor talink van Dáviddal nálunk. Ugye akkor itthon leszel?
- Ja asszem.
- Akkor jó. - mondtam és kisomfordáltam a szobából. Mivel a strandon letusoltam, ezért a cicagatyámban és az alvós pólómban csoszogtam vissza a szobámba. Ledobtam a cuki mamuszom és bedőltem az ágyba. Fekve bedobtam minden holnapra kellő cuccot a sulitatyómba és bezártam a táskát. Kihúztam a fiókomat, és nézegettem a ruháimat, hogy mit vehetnék fel holnap. Lehet, hogy előrébb lennék vele és reggel legalább egy tíz perccel tovább alhatnék. De teljesen mindegy, mert nekem ez reggel is menne, akármikor kelek fel. Mindegy. Most is előszedhetem.Hmm.. lássuk csak: fehér trikó? ööö... inkább mintás mondjuk Hello Kittys. okés. Farmermellény? Igen. Fehér szoknya? Öööööö. nem. Piros szoknya igeeen. Szandál. Igeeen. Haj?? Fonásos konty piros masnivaaaaal éééés fehér, alig látszó (picit csillogó) smink. Igen. Eldöntöttem.
- Mi jár a fejedben? - szakította meg a gondolatmenetemet Erik.
- Jó lesz nekem ez a szerkó?
- Hát ööö. ja. Esetleg egy farmerszoknya lehetne helyette, vagy cicagatya. De én nem értek úgy hozzá, mint te, szóval azt csinálsz, amit akarsz. - Azért jöttem, hogy holnap megcsinálod a sérómat?? Mert már alig van a zselémben, és én nem igazán tudom hajlakkal megcsinálni.
- Ja. Megcsinálom. De az büdii lesz!
- Jó, de van jó illatú spraym!!
- Ja, te tudod!
- De nekem nincs hajlakkom! - tudtam, hogy most jön ez a rész, hogy a cuccaim kellenek. - Szóval arra gondoltam, hogy...
- Jó, értem. Megcsinálom.
- Tudtam, hogy jó helyre jöttem! - mondta és egy puszit nyomva az arcomra jó éjszakát kívánt és visszament a szobájába.
2014. január 3., péntek
Srácok... na meg én! 3. fejezet, 8. rész
Amikor beesett mellém a bátyám, elkezdtünk nevetni mind a ketten. Nem szokott így lihegni. Most igen.
- Követett egy kutya és ijesztően vicsorgott? – kérdeztem nevetve.
- Nem, csak ide akartam érni, hogy el tudjunk menni még időben egy családi programra.
- Akkor most látogassunk várakat meg múzeumokat? – szólt közbe kétségbeesett fejjel anyu. – Nem családi kirándulást terveztem. Ha mondtátok volna, nem így készülök! – majd amikor meglátta villámot vető szemeinket, kissé visszafogta magát, és apára nézve megszólalt: - Indulhatunk szívem?
- Hát persze drágám! – S egy gyors csók után felbőgött a motor és kezdett távolodni a házunk.
- Egy jó strandot keressünk apci! – mondtam bociszemeket meresztve.
- Én tudok egyet, és még múzeum is van....
- Anyaaaaa! – szóltunk közbe Erikkel, mielőtt még folytatja.
- Jól van na! Csak vicceltem. De ugye attól még mehetünk szép helyre?
- Igen!
Mikor odaértünk strandhoz, láttuk, hogy tényleg szép hely. Bár mi még nem nagyon hittük, hogy ez egy strand, de anyu bizton állította. Aztán később kiderült, hogy ez még nem a strand területe, hanem a parké. Így apu elment és hozta a kocsit, hogy a parkolóban legyen.
- De hát ez egy uszoda anya! - mondtam, amikor beértünk.
- De van külső medencéje is csúszdával. - tájékoztatott.
- Juhúúúúúú! - kiáltotta a bátyám.
- Mi bajod van? - néztem rá furán.
- Integetett egy csaj a medencéből! - mutatott az ablakra, amin keresztül a medence aljába láthattunk.
- De jó! - mondtam ámulva. Amikor anyu megvette a jegyeket, apu is befutott. Anyuval elmentünk a lány öltözőbe, apuék pedig a fiúba. Letusoltunk, majd úgy gondoltuk, hogy felmegyünk úszni a nagy medencébe. Így is tettünk, kicsit kifáradtunk, ezért pihenésképpen megcéloztuk a kültéri, csúszdás medencét. A bátyám feljött velem a csúszda tetejére. Nagyon jó volt . Egymás kezét fogva lecsúsztunk és anya készített egy fotót rólunk.
- Nézd milyen aranyosak! - hallottam a hangját, ahogyan apunak mutatja a képet. Ezután már Erik futott is felfelé egy második körre. Ugyan ez a csúszda nem volt meredek, se cső, csak egy szimpla hullámos, széles lejtő, vízzel locsolva, nagyon jókat lehetett csúszni. Most braty ment először, aztán pedig csúsztam én. Vártam, hogy a víz alá merüljek;amikor leérek, vagy legalább a lábam érezze a talajt, de Erik elkapott és elkezdett pörgetni a vízben. Szerencsére nem voltak sokan körülöttünk, és nem fröcsköltünk le senkit. Bár egy strandon vagyunk, ahol ez természetes, hogy mindenki vizes lesz. Láttuk, hogy beindult a csúszda alatt lévő keringő. Nagyon jó, fogtam a félkör alakú, felfújt "párnámat", rátámazkodtam és hagytam, hadd vigyen a víz. Jó szórakozás volt. Örültem, hogy elmentünk a strandra. Elég furcsa volt, hogy eljöttünk, mert ma hétfő van. De a tanároknak értekezlet, vagy mi van, szóval szabadok vagyunk mára. Milyen jó. Lehet, hogy nem is értekezlet van, hanem pihenőnap. Ilyenkor elmennek valahová az egész tanári kar és szabadnap van a diákoknak is. Ekkor kinyitottam a szemem és megláttam anyukám egyik ismerősét. Ott állt mellettük.
- Nézd Tiff! Itt vannak Ildi néniék! - Fogta meg a lábamat a bátyám.
- Látom. De hogy-hogy -ék? Én csak Ildi nénit láttam.
- Itt van a lánya is, meg a veje, meg az unokája.
- Van unokája?? - néztem rá csodálkozva.
- Aha. - Bólintott.
- Gyere, csússzunk még egyet, aztán meg úszhatunk még egy sort.
- Még nem untad meg a csúszást?
- Ezt nem lehet megunni! - mondta és már húzott is. Amikor fölértünk, meg láttam Ildi néni lányát. Puszival köszöntöttem.
- Sijjastot! - hallottuk lentről a vékony, sejpítő, de aranyos hangot, majd kerestük a forrást, de nem találtuk. Elbújt az anyukája háta mögé.
- Ő itt Nóri. - mutatott a kislányra Ildi néni lánya.
- Szia Nóri! - mondtuk szinte egyszerre Erikkel.
- Lecsússzunk veled?
- Ühüm. - bólogatott félénken.
- Kivel szeretnél csúszni? - nézett rá Evi (az anyukája).
- Vele. - mutatott Erikre.
- Hát te aztán nem ijedsz meg a "csúnya bácsiktól" . - mondtam Erikre nézve.
- Hey! Nem vagyok csúnya. Csak vicces! Meg helyes, meg barátságos.
- Meg szerény is. - tettem hozzá.
- Jól van na, ne csipkelődjetek már! - mondta Evi.
- Én lecsúszok előre, és majd odalent elkapom Nórit!- közöltem és már ott sem voltam. Ezzel elhúzódott egy kicsit a tervezett úszásunk. De mindegy, nagyon jól éreztük magunkat.
Amikor visszamentünk az öltözőkbe, bekapcsoltam a telefonomat, amíg szárítottam a hajam. Volt egy nem fogadott hívásom. Gondoltam majd hív újra, ha fontos. Aztán kimentem az öltözőből és láttam, ahogy Erik játszik Nórival.
- Nagyon cukik vagytok!
- Tudom! - hallottam a bátyám elváltoztatott hangját. majd láttam, ahogy Nóri odaszalad hozzám és megöleli a lábam. Lehajoltam és fölvettem. Kaptam tőle két puszit elköszönésképpen. Majd Eriknek is adott kettőt és már indultak is. Mi pedig megvártuk anyát és apát. Amikor végeztek kimentünk a kocsihoz és beültünk. Kimerült voltam Erikkel együtt, ezért a középre betett strandoscuccra rádőlve aludtunk a hazafelé vezető úton. Pont, mint régen.
- Követett egy kutya és ijesztően vicsorgott? – kérdeztem nevetve.
- Nem, csak ide akartam érni, hogy el tudjunk menni még időben egy családi programra.
- Akkor most látogassunk várakat meg múzeumokat? – szólt közbe kétségbeesett fejjel anyu. – Nem családi kirándulást terveztem. Ha mondtátok volna, nem így készülök! – majd amikor meglátta villámot vető szemeinket, kissé visszafogta magát, és apára nézve megszólalt: - Indulhatunk szívem?
- Hát persze drágám! – S egy gyors csók után felbőgött a motor és kezdett távolodni a házunk.
- Egy jó strandot keressünk apci! – mondtam bociszemeket meresztve.
- Én tudok egyet, és még múzeum is van....
- Anyaaaaa! – szóltunk közbe Erikkel, mielőtt még folytatja.
- Jól van na! Csak vicceltem. De ugye attól még mehetünk szép helyre?
- Igen!
Mikor odaértünk strandhoz, láttuk, hogy tényleg szép hely. Bár mi még nem nagyon hittük, hogy ez egy strand, de anyu bizton állította. Aztán később kiderült, hogy ez még nem a strand területe, hanem a parké. Így apu elment és hozta a kocsit, hogy a parkolóban legyen.
- De hát ez egy uszoda anya! - mondtam, amikor beértünk.
- De van külső medencéje is csúszdával. - tájékoztatott.
- Juhúúúúúú! - kiáltotta a bátyám.
- Mi bajod van? - néztem rá furán.
- Integetett egy csaj a medencéből! - mutatott az ablakra, amin keresztül a medence aljába láthattunk.
- De jó! - mondtam ámulva. Amikor anyu megvette a jegyeket, apu is befutott. Anyuval elmentünk a lány öltözőbe, apuék pedig a fiúba. Letusoltunk, majd úgy gondoltuk, hogy felmegyünk úszni a nagy medencébe. Így is tettünk, kicsit kifáradtunk, ezért pihenésképpen megcéloztuk a kültéri, csúszdás medencét. A bátyám feljött velem a csúszda tetejére. Nagyon jó volt . Egymás kezét fogva lecsúsztunk és anya készített egy fotót rólunk.
- Nézd milyen aranyosak! - hallottam a hangját, ahogyan apunak mutatja a képet. Ezután már Erik futott is felfelé egy második körre. Ugyan ez a csúszda nem volt meredek, se cső, csak egy szimpla hullámos, széles lejtő, vízzel locsolva, nagyon jókat lehetett csúszni. Most braty ment először, aztán pedig csúsztam én. Vártam, hogy a víz alá merüljek;amikor leérek, vagy legalább a lábam érezze a talajt, de Erik elkapott és elkezdett pörgetni a vízben. Szerencsére nem voltak sokan körülöttünk, és nem fröcsköltünk le senkit. Bár egy strandon vagyunk, ahol ez természetes, hogy mindenki vizes lesz. Láttuk, hogy beindult a csúszda alatt lévő keringő. Nagyon jó, fogtam a félkör alakú, felfújt "párnámat", rátámazkodtam és hagytam, hadd vigyen a víz. Jó szórakozás volt. Örültem, hogy elmentünk a strandra. Elég furcsa volt, hogy eljöttünk, mert ma hétfő van. De a tanároknak értekezlet, vagy mi van, szóval szabadok vagyunk mára. Milyen jó. Lehet, hogy nem is értekezlet van, hanem pihenőnap. Ilyenkor elmennek valahová az egész tanári kar és szabadnap van a diákoknak is. Ekkor kinyitottam a szemem és megláttam anyukám egyik ismerősét. Ott állt mellettük.
- Nézd Tiff! Itt vannak Ildi néniék! - Fogta meg a lábamat a bátyám.
- Látom. De hogy-hogy -ék? Én csak Ildi nénit láttam.
- Itt van a lánya is, meg a veje, meg az unokája.
- Van unokája?? - néztem rá csodálkozva.
- Aha. - Bólintott.
- Gyere, csússzunk még egyet, aztán meg úszhatunk még egy sort.
- Még nem untad meg a csúszást?
- Ezt nem lehet megunni! - mondta és már húzott is. Amikor fölértünk, meg láttam Ildi néni lányát. Puszival köszöntöttem.
- Sijjastot! - hallottuk lentről a vékony, sejpítő, de aranyos hangot, majd kerestük a forrást, de nem találtuk. Elbújt az anyukája háta mögé.
- Ő itt Nóri. - mutatott a kislányra Ildi néni lánya.
- Szia Nóri! - mondtuk szinte egyszerre Erikkel.
- Lecsússzunk veled?
- Ühüm. - bólogatott félénken.
- Kivel szeretnél csúszni? - nézett rá Evi (az anyukája).
- Vele. - mutatott Erikre.
- Hát te aztán nem ijedsz meg a "csúnya bácsiktól" . - mondtam Erikre nézve.
- Hey! Nem vagyok csúnya. Csak vicces! Meg helyes, meg barátságos.
- Meg szerény is. - tettem hozzá.
- Jól van na, ne csipkelődjetek már! - mondta Evi.
- Én lecsúszok előre, és majd odalent elkapom Nórit!- közöltem és már ott sem voltam. Ezzel elhúzódott egy kicsit a tervezett úszásunk. De mindegy, nagyon jól éreztük magunkat.
Amikor visszamentünk az öltözőkbe, bekapcsoltam a telefonomat, amíg szárítottam a hajam. Volt egy nem fogadott hívásom. Gondoltam majd hív újra, ha fontos. Aztán kimentem az öltözőből és láttam, ahogy Erik játszik Nórival.
- Nagyon cukik vagytok!
- Tudom! - hallottam a bátyám elváltoztatott hangját. majd láttam, ahogy Nóri odaszalad hozzám és megöleli a lábam. Lehajoltam és fölvettem. Kaptam tőle két puszit elköszönésképpen. Majd Eriknek is adott kettőt és már indultak is. Mi pedig megvártuk anyát és apát. Amikor végeztek kimentünk a kocsihoz és beültünk. Kimerült voltam Erikkel együtt, ezért a középre betett strandoscuccra rádőlve aludtunk a hazafelé vezető úton. Pont, mint régen.
2014. január 1., szerda
Közérdekű közlemény
Felvettem egy társszerzőt, fogadjátok szeretettel! :)) Ő is egy történetet fog írni, de majd bőveben bemutatkozik :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)