Amint kiléptem, megcsapott a deres levegő, pirospozsgásra festve az arcomat. Most már igazán sietnem kell- gondoltam. És jól gondoltam. Amikor a sarokra értem, már ott várt az unokatesóm a bolt bejáratánál.
- Fél percet késtél! - nevetett, amiből egyből levettem, hogy csak viccel.
- Ezt úgy mondod, mintha te olyan pontos lennél! - kezdtünk el lökdösődni. Nagyon jó fej lány. Egy évvel idősebb nálam, hosszú, barna haja van és gyönyörű barna szemei.
- Tudod, van az a farsangi buli, ahol énekelni fogsz. Na, hát igazából, lenne itt még valaki, aki szeretne énekelni... És arra gondoltunk, hogy összehozhatnátok ketten... És szerintem Flo, élvezni fogod, fogjátok... A próbákat is és a fellépést is.
- Gondoltatok? Szóval Peti keze is benne van a dologban? - Peti, Mond ikertesója. Mind a ketten 16 évesek.
- Igen, de nyugi, jó lesz! Meglátod, ott várnak már minket a garázsban egy gyors megbeszélésre, utána irány a suli.
- Okés. De Mon, a másik fél tud róla?
- Még nem hinném.
- Az szép lesz. - nevettem fel. Már csak két ház és odaérünk. Kezdek izgulni kicsit. Bár még azt sem tudom, hogy ki az. Egyáltalán fiú-e vagy lány. Lehet, hogy ez a baj. - Amúgy fiú vagy lány?
- Majd meglátod!
- Te tudod ki az?
- Hát ja. Nagyjából. Na itt vagyunk. Csukd be a szemed, nyitom a garázsajtót és majd szólok, ha kinyithatod! - Hallom, ahogyan a garázsajtó felnyílik, aztán tettünk befelé 3 lépést és becsuktuk a garázsajtót.Érzékelem, hogy nem csak ketten vagyunk bent, mert fel van már kapcsolva a villany és a fűtés is. Illetve hallom Peti hangját, szóval gondolom, hogy a másik személy is ott van. - Kinyithatom?
- Igen! - mondta és közben mosolygott. Körülnéztem. Először Petit láttam meg. - Sziasztok! - köszöntem, mert közben megláttam őt... hát fiú... de még háttal van. Vagyis most már fordul. OMG! Mint a filmekben. Woooowww. Nem is rossz! Hűű még a zenét is hallom. Óóóóóó azok a szemek! És az a mosoly! Hűűűhaaa.
- Szia! - köszönt. Közelebb léptem. Felállt, mosolygott és nyomott két puszit az arcomra. - Te biztosan Flo vagy.
- Igen. - mondtam kissé zavartan és egy a fülem mögé simítottam egy göndör tincset. - De én nem tudom, hogy te ki vagy. - mondtam lebiggyesztve a számat, félénken felfelé nézve. Elég magas volt, úgyhogy nem is tudtam volna másfelé nézni.
- Semmi baj! - nyugtatott meg. - Én Sebestyén vagyok, de szólíthatsz Sisének vagy Szebnek is...
- Maradok a Szebnél, furán mondom a 'S' betűt...
- Szerintem cuki! :) - mondta Sise mosolyogva. - Mint a Flo. Ha jól gondolom vagy a Flórából jött, vagy a Virágból.
- Köszi :) . Amúgy az utóbbi. - kacsintottam. De miért?! Na mindegy. Ez biztos valahonnan a tudatalattimból jött.
- Na - tapsolt kettőt Mon. - Akkor elkezdhetnénk!
- Persze. - fordultam meg a tengelyem körül és lehuppantam a babzsákfotelbe.
- Akkor annyiról lenne szó, hogy mind a ketten fel fogtok lépni farsangkor. Ezt úgy is meg lehetne oldani, hogy felosztjuk az időt, de szerintünk az jobb lenne, hogyha duettet is énekelnétek és mikor ki énekelne, és a másik lehetne addig vokál, vagy csak megfigyeli a másikat.
- Nekem a második tetszik. - emelte fel lazán a kezét Sise.
- Egyetértek Szebbel. - mondtam kerülve az S betűt.
- Akkor ezt megbeszéltük. Délután visszajövünk és megbeszéljük a dalokat, mert ha most nem indulunk, akkor elkésünk, szóval délután négy körül itt tali. - mondta Mon. - Peti, valami hozzáfűzni való?
- Öhmmm. Maradhatnánk még kicsit... Szerintem...
- Miből írsz? - néztem rá unottan.
- Ahh menjünk inkább mielőtt tündérkém kioktat! - állt fel a fotelból.
- Ne hívj így! - löktem vissza nevetve. Ő pedig megragadta a kezem és lerántott maga mellé. Ott nevettünk a földön, amikor Mon ránk szólt, hogy indulás.
- Igenis főnökasszony! - mondtuk egyszerre tisztelegve, mind a ketten másik kézzel, a másik kezünket meg szorongattuk, hogy ki nevet fel hamarabb... Kisétáltam újra felöltözve a hidegbe és indultam az iskolába... Igazán várom a délutánt! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése