Srácok... na meg én! 2. fejezet, 2. rész

Hallókészülék volt mindkét fülében. Nagyon megsajnáltam. De attól még tapadhatnak rá a csajok, mert elég helyes...

- És hogy hívnak? – kérdezte meg Krisz hirtelen.
- Tibi vagyok. – már egészen megszoktam ahogy beszél. Majd lehet, hogy megkérem, tanítson meg a jelbeszédre. – És titeket?
- Tifani.
- Szép neved van. :)
- Köszi:).
- És te? – fordult Kriszhez.
- Krisztián. Haveroknak Krisz.
- Ti ugye együtt vagytok?? Nagyon összeilletek. ;) Ha nem, akkor sok sikert! :D – mondta. Összenéztünk Krisszel, és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Igen, együtt vagyunk. – mondtuk egyszerre.
Mire a teremhez értünk, már ment a buli. És mint mindig, náluk van büfé. :)
- Nah, mi mentünk táncolni. – szólt Krisz.
- Menjetek csak. Jó szórakozást! :) – és már a terem közepén táncoltunk.
- Nem tudom, hogy mit gondolsz róla, mert nem vagyok lány, de féltékenykedni szokásom, szóval... öhmm,  szerinted Tibi helyes?
- Ne már. Te most tényleg féltékeny vagy a Tibi miatt? Pedig még nem is ismerem. Szerintem igen, helyes. – bokszoltam bele a mellkasába.
- Nem. Nem vagyok féltékeny.
- Akkor jó.

-Öhmm... jön Betti, és azt hiszem, hozzád jön.
- Na és?
- Hát gondolom én akkor most nem kellek ide.
- Sziasztok! Krisz, beszélhetnék veled négyszemközt? – pont ahogy gondoltam.
- Tiff, addig elleszel?
- Igen. A büfében leszek, ha keresnél. – és már indultam is. Körülöttem mindenki táncolt. Sétáltam a büféhez és leültem.
- Egy kólát kérek.
- Adom.
- Szia Tifani! – szólalt meg hirtelen mellettem valaki. Tibi volt.
- Szia. Eddig végig itt ültél?
- Igen.
- Miért? Annyian vannak itt. Miért nem ismerkedsz?