- Jajj nézd! Milyen aranyosak együtt! Csak kár, hogy már nem sokáig. – mondta az egyik ember gúnyosan.
- Tőled semmit! A lány kell nekem. Bocs kislány, mostmár az enyém vagy!
- Hagyjátok békén! – szólt rájuk Krisz, és elkezdte leszedni őket rólam. – Fuss Tiff! – és elfutottam a partisátor felé.
- Erik! Erik! Erik! – lihegtem.
- Mi a baj?
- Krisz... vere... verekedés... menek... elmenekültem. – mondtam levegő után kapkodva.
- Hey, te remegsz! Nyugi, itt már biztonságban vagy! – kaptam egy pohár vizet, és már lassan kaptam rendesen levegőt is.
- Várj! É... én is megyek! – dadogtam.
- Nem! Te itt maradsz! Szilárd majd vigyáz rád.
- De... – folytattam volna.
- Semmi de! Itt maradsz és kész! – Hát vártunk. Közben Szilárd megkérdezte, hogy mi történt. Elmondtam.
10 perc után jöttek a srácok.
- Jól vagytok?
- Igen. – válaszolt Erik.
- És te? – ugrottam Krisz nyakába.
- Úgy elküldte őket melegebb tájakra. Én már nem is kellettem. – közölte Erik.
- Felfújt izmúnak neveztek :(( - mondta megjátszva magát.
- A lényeg, hogy jól vagy. És köszönöm.
- A barátnőmért mindent. :) – és mindig ezt éreztem és még most is.Hétfőn se volt semmi gáz.
Már csak három nap és hónapforduló. Szóval repül az idő. Nagyon szeretjük egymást, mindenhová együtt megyünk. Erik pedig örül, hogy boldogok vagyunk. :)
Ezek volnánk mi. Srácok... na meg én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése