Srácok... na meg én! 2. fejezet, 1. rész

- Akkor kéreckedj el az osztályfőnöködtől. – sétáltunk kettesben a suli felé.

- Haha, olyan vicces vagy! Az már fél éve volt.
- Csak két hónapja! – szólt Krisz, már a kapuhoz érve. A nyár előbulijára jöttünk.
- Eljössz velem osztályfőnökhöz? – kérdeztem de már húztam is magammal.
- Tanárúr! – kezdte.
- Áááááá – sikítottam fel, mert megcsikizett.
- Igen gyerekek? – kérdezett vissza idegesen.
- Bulizhatok Kriszékkel?
- Kérem tanárúr! – szólt közbe Krisz is.
- Hát persze. Menjetek!
- Ez könnyű volt! – mondtam.
- Túl könnyű. Valami baj van.
- Ezt hogy érted?
- Nem tudom, de valami nem stimmel.
- Beköszönünk az osztályoma? – tereltem a szót.
- Gyerünk. :) – vette az irányt a termünk felé. Még nem buliztak. Valami nagyon lefoglalata őket.
- Öhmm... Sziasztok! – szóltam, de senki nem figyelt.
- Hali! – szólt egy kicsit hangosabban. Még mindig senki. Hát közelebb mentünk.
- Sziasztok! – szóltam újra.
- Ohh... hali! Észre se vettem, hogy bejöttetek. – mondta Víí.
- Mit csináltok? – kérdeztem.
- Itt van Máté unokatesója.
- És miért nem buliztok? – szólalt meg Krisz.
- Nem tudom. Ne tőlem kérdezd.
- Kezdjetek táncolni, vagy különben hazazavarok mindenkit. – szólt bele a mikrofonba az infotanár. – Zenét kérek! Oltsátok le a villanyt! Az ismeretlen fiú, meg menjen a korosztályához! És Krisztinán, maga mit keres itt?
- Már megyünk is! – fogott karon.
- Vigyétek magatokkal az uncsitesómat is! Nem a mi korosztályunk. – röhögött Máté. – Tibi, menj velük. – mutatott ránk. Már jött is.
- Szia. – köszöntem.
- Hello. – tett így Krisz is.
- Sziasztok! – mondta kicsit furán. Aztán már indult is. Ekkor láttaam meg, hogy miért beszél így.