Közérdekű :)

Halihóóó :)
nemsoká itt a nyáriszünet, már csak pár napot kell kibírni. Nagyon remélem, nem vesztettétek el a bizalmat bennem, hogy nem túl sűrűn raktam ki bejegyzést. Mostmár viszont szerintem kicsit gyakrabban is menni fog... :) Már nem leszek koliban... Lesz időm... hmm... mióta várjuk... nah mind1. A lényeg, hogy nemsoká kicsit aktívabb leszek. Nézzétek a bejegyzéseket, amik ezentúl nem csak a történettel kapcsolatosak, vagy részek lesznek, hanem ajánlók, idézetek, véleményezések is lesznek. Mutassátok meg a barátaitoknak, ismerősöknek, érdeklődőknek, olvasni vágyóknak, legyünk itt minél többen és ha írtok kommentben filmeket, zenéket, könyveket, írok róluk véleményt, esetleg ajánlót és még a ti segítségetekre is számítok, hogy mit változtassak, fejlesszek a blogon... :) Tervezek nemsokára egy kis átalakítást, úgyhogy várom az ötleteket, hátha bele tudom építeni a tervbe.
Szép napot! Szép hetet és kitartást erre a hétre!
Puszi: Bogyóca :)
Ui.: a zenéket azért is várom, hogy tudjam mi az ízlésetek és esetleg rajak olyan zenét is a lejátszási listába... Az is hamarosan frissül, szóval hajrá :)

Garázsos párharc :)

-Elkísérlek titeket. - mondta mosolyogva majd vette ő is a kabátját. - Legalább nem unatkozom. - kacsintott Monra, aki 'Mi tudunk valamit, amit ő nem' pillantással nézett vissza rá.
- Na halljam! - tettem csípőre a kezem.
- Mit? - kérdeztek vissza egyszerre, mintha nem tudnának semmiről.
- Mi volt ez az összenézés? - vontam őket kérdőre.
- Semmi... - tette szét a kezét Mon és már siettek is kifelé az ajtón. Azt hiszem ezt jó lesz megjegyezni bár lehet, hogy csak én láttam úgy, hogy ők ketten titkolnak valamit.
- Jól van akkor, mindegy. - mondtam és én is mentem utánuk.
- Jajj, gyere már ide, ne legyél már ilyen! - húzott magához Szeb, én pedig elkezdtem nevetni. - Na végre, mosolyt látok az arcodon! - mondta és el is engedett.
- Okéééé... - mondtam furcsálva a helyzetet és félig felhúztam a szemöldökömet.
Amikor odaértünk a suliba, egy pár osztálytársam kint állt az épület előtt. Amint elhaladtam előttük, sutyorogni kezdtek.
- Hát ezek? - kérdezte Szeb egy kicsit meglepődve.
- Hagyd. Az osztálytársaim... - szóltam lehajtott fejjel...
Két puszival elköszöntünk egymástól és bementem... A terembe már le sem tudtam ülni a helyemre, mert a többiek letámadtak... "Ki a srác? A barátod? Húúú de helyes...." ezek és hasonló mondatok tömkelegét zúdították rám a többiek.
- Hééé emberek! Flooonak van baráááátja! - gúnyolódtak.
- Hihetetlenül gyerekesek vagytok! - mondtam és ez volt a legkedvesebb mondatom hozzájuk ma. Vagyis hogy is mondjam... nem is szóltam hozzájuk többet aznap. Amikor mentem hazafelé, beugrottam a garázsba, hogy énekelgessünk kicsit. Beléptem a sötétbe és mikor felkapcsoltam a villanyt, akkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Szeb ott aludt az ÉN babzsákfotelemben. Jó... nem az enyém de már egy jó ideje én használom. Lekapcsoltam a villanyt, hogy ne arra ébredjen fel.... Úgy döntöttem meglepem. A telefonom képernyőjével világítottam és odasétáltam a hűtőhöz. Kivettem a tejszínhabot, majd csendben a szoba másik végébe osontam. Kétszer beütöttem a lábam és majdnem lefejeltem a falat, de megérte. A kezébe nyomtam a tejszínhabot és utána elkezdtem cirógatni az arcát. Amint odakapott, a tejszínhab szétterült az arcán. Nagyon vicces látvány, amikor egy telefonnal megvilágított, fehér arcú embernek csak a szemét látod... Gyorsan lefényképeztem és mielőtt el tudtam volna menekülni, elkapta a lábamat és a térdemnél behajlította. Így ráestem. Elkezdtem csikizni, majd ő megfogta a kezem és tolt el magától. Én pedig ugyanezt csak a hasán fekve. Sikerült feltápászkodnom végül és gyorsan elszaladtam előle, mielőtt felkelhetett volna. Épphogy beraktam a hűtőbe a tejszínhabot, felemelt hátulról én pedig úgy kapálóztam, mint egy partra vetett hal. Hátra lenéztem az arcára, kicsit nyúzottnak tűnt a félhomályban.
- Nem tudom, hogyan tanítsam meg neked, hogy nem tudsz megszívatni, mert te fogsz rosszabbul járni...
- Hát hogyne. - nyögtem. Majd egyszerre felnevettünk. Át"dobott" a vállán és így a hátára kerültem. Hátra akart dobni, de én olyan erősen kapaszkodtam a vállába, hogy mind a ketten hátraestünk... még jó, hogy ott voltak a földön azok a vastag párnás izék. Amikor olyan kedvünk van Mon-nal, azon szoktunk aludni. De így, hogy fekszik rajtam is valaki, hogy is mondjam... Nem túl kényelmes. Gyorsan megfordult és négykézláb fölém hajolt.
- Nah. Szabad engem piszkálni alvás közben? - kérdezte fenyegetően közelről.
- Aham. - haraptam be a számat, hogy ne nevessem el magam.
- Hogy mondod? - hajolt még közelebb, félmosolyra húzva a száját.
- Ne bánts! - kiabáltam nevetve és kapálózni próbáltam és a kezemmel eltolni őt, de a kezemet lefogta a lábam pedig nem fért el tőle...
- Nyugi, nem bántalak!- mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve belezúgtam abba a gyönyörű szempárba. És megpuszilt. Óóóó, ha ezt elmondom Mon-nak... Aki éppenséggel most lép be... Ajjajjj.

Közös reggeli

Amikor megláttam, hogy Mon kivel jön, enyhe pír öntötte el az arcomat. Nem tudom, lehet csak a nap melegétől vagy attól, hogy jól érzem magamat Szeb közelében, de még egy kicsit a szégyenlősségemnek köszönhetően zavarban voltam előtte... De ez most nem is volt fontos. Amikor odaértek, Sise egy félmosollyal és két puszival köszöntött, Mon pedig jó szorosan megölelt. De annyira, hogy alig jött ki a torkomon hang, de végül sikerült kipréselnem magamból a kérdést:

- Hát te? - szegeztem a tekintetemet Szebre és próbáltam meglepettségemet leplezni egy barátságos mosollyal.

- Peti nincs már otthon, mert valamit intéznie kell, Mon pedig felajánlotta, hogy eljöhetek vele, ha már ott voltam.... Ugye nem baj?

- Dehogy baj! - mondtam őszintén. Azzal elindultunk a garázs felé. Általában ott szoktam reggelizni, mert egy csomószor nincsenek már reggel otthon anyáék és nem szeretek egyedül enni. Amikor odaértünk, ránéztem Sisére, hogy vajon engedi-e, hogy a babzsákba üljek  vagy megint összeveszünk rajta.... Hát... Ismét az utóbbi érvényesült. Mon pedig jót nevetett rajtunk... Úgy látszik, ma is jól kezdődik a napom. Elővettem a szendvicsemet, kicsomagoltam, amíg Mon ugyanígy tett a joghurtjával. Sise csak figyelt, hogy mit csinálunk.

- Kérsz? - nyújtottam felé.

- Nem, kösz, már reggeliztem. - mosolygott, majd mikor a következő falatom után eltartottam a számtól a kaját, amíg rágtam és Mont figyeltem. Bambulásomból egy harapás rántott ki.

- Hé! Majdnem leharaptad az ujjam! - kiáltottam oldalra.

- Bocsi - nézett rám bociszemekkel.

- Olyan vagy, mint egy nagyra nőtt óvodás. - mondtam neki, mire meglökött, és pedig nevetve terültem el a földön. De ő sem tudta megtartani az egyensúlyát és a lámpa után kapott, hogy megtartsa magát, de a lámpa dőlt vele együtt.

- ÁÁÁ Szeb! Nehéz vagy! - próbáltam eltolni magamtól, mert rám esett. A lámpa is ránk dőlt és csak egy ismerős hangot hallottunk, mire a kuncogó Mon felé néztünk. 

- Neee! Nehogy felrakd valahová! - kiáltottuk egyszerre, amikor rájöttünk, hogy le lettünk fényképezve.

- Jól van, de szerintem indulni kéne, ha nem akarunk elkésni. - szólt vissza az uncsim.

- Okés. - löktem le a félig rajtam fekvő Sisét és feltápászkodtam.

- Nekem nincs első órám... - mondta Szeb valamire célozva, miközben állt fel.

- De jó valakinek! - löktem vissza a földre, mire megfogta a lábamat, de én rántottam magammal szegény Mont is.

- Na jó! Elég legyen. Induljunk most már tényleg! Te maradhatsz. - nézett először rám, majd Szebre. Ő bólintott, majd egy kis gondolkodás után megszólalt: ...

Izgatottság?! Boldogság?! Vagy inkább valami (vagy valaki) más?!

Feloldottam a képernyőmet és megnéztem, kik írtak/üzentek. 1 új üzenet Mon-tól és 2 egy ismeretlen számról. Az egyik egy nem fogadott hívás volt. Az üzenetekben pedig ez állt:

Üzenet feladója: MON :)

                           Szia :) Remelem nem baj, h megadtam a szamod Sisenek. Puszi <3

A másik üzi:

                          Szia :) Ha nem te vagy Flo, akkor bocsi ezt is és a Vibert is ... :$

Ez utóbbin jót derültem... Na mindegy. Elmentettem a számát. Később még jól jöhet. Leültem a párnák közé és elindítottam a Beavatott-at. Fogtam egy villát (valamiért tartok a szobámban McDonald's-os evőeszköt ?!?), hogy elkezdjek enni, amikor apa bekopogott a szobámba.

- Szia! - suttogta mosolyogva.

- Szia apa! - mondtam hangtalanul, a filmre koncentrálva. Csöndesen bejött, amikor intettem neki a fejemmel. Lekuporodott mellém a földre és megkérdezte, hogy mit nézek, illetve, hogy kérek-e valamit a filmhez.

- Na jó. Majd holnap elmondod akkor, hogy milyen volt a próba. -közölte halkan, majd kiment az ajtón és jó éjt kívánt.

Amikor vége lett a filmnek, kikapcsoltam a laptopomat és egy kis helyezkedés után elaludtam.

Reggel amikor felébredtem, késztetést éreztem arra, hogy gyorsan keljek fel és szépen szedjem rendbe magam. Nem tudom, miért, de úgy éreztem, hogy ma jobban kell és jobban is fogok kinézni, mint tegnap. Besiettem a fürdőszobába, bekapcsoltam a rádiót és mosakodás, fogmosás közben figyelmesen hallgattam, hátha mondja az időjárás jelentést. Hála a jó égnek pár perc múlva már mondta is, mint ahogy azt már a beszűrődő napfényből is gondoltam, melegebb lesz, mint tegnap volt. Hát igen. Valahogy reméltem, hogy már érezni is lehet, hogy beköszönt a február... nem csak látni a naptárban. Hát igen... Február elsején már mindenki reméli, hogy mindjárt itt a március és így tovább... De még sajnos csak egy kis enyhülés jött, viszont ez a hőmérséklet elég ahhoz, hogy egy vastagabb harisnyát, szoknyát és egy hosszú ujjú csinos felsőt varázsoljak magamra. A hajamat elegáns kontyba kötöttem és a csizmámat húztam fel hozzá.... Valahogy ma reggel úgy éreztem, hogy korrektorból sem kellett sok és ébresztgetésből/noszogatásból sem... Jó kedvem van?! Valószínű... A reggelimet gyorsan bedobtam a táskámba, körbetekertem a nyakamon a sálamat, felvettem a kabátomat és még csak késésben sem voltam... Most az egyszer én értem hamarabb a kisbolthoz, de Mon nem egyedül érkezett... és nem is Petivel...

Home, sweet home

Amikor hazaértem, ledobtam a cuccomat és egyből a konyha felé vettem az irányt. Eléggé elhúzódott ez a megbeszélés, úgyhogy kicsit éhes lettem. Benéztem a hűtőbe és voilá: egy sült hús is bent várt a kivégzésére... Na jó... Lehet, hogy nagyon éhes vagyok és ezért már "hallom a kaják gondolatait"... Fogtam a tányért és ebtettem a mikróba aztán betettem a mikróba, aztán kimentem a nappaliba, bekapcsoltam a TV-t és bevágtam magam a fotelbe. Vártam egy ideig aztán meguntam a várakozást. Amint kiértem a konyhába, észrevettem, hogy el sem indítottam a melegítést. Na mindegy. Ilyen ez a nap. Megnyomtam a gombot, majd kerestem egy zsömlét, meg belevalókat. Megcsináltam a szendvicsemet és újra leültem a már említett ülőgarnitúrára; felhúztam a lábam, és majszoltam a vacsorámat, illetve előhalásztam a táskámból a még délelőtt vett kávémat... Miközben csekkoltam a facebookot, rájötte, hogy lazíthatok egész este, mert nem kaptunk holnapra házit. Hurray! És nem is írunk semmiből, szóval holnap viszonylag könnyű napom lesz. Végre jól is laktam. Elmostam a tányért, aztán bevittem a szobámba a cuccomat, átöltöztem gyorsan, hogy aztán tudjak filmet nézni. Betettem a mikróba egy csomag popcorn-t és elővettem neki egy tálat. Ebben a pillanatban ért haza anya és mondta, hogy apa is nemsoká itthon lesz. Örültem neki, de azért amikor csilingelt a melegítő szerkezet, fölmentem a szobámba és amíg betöltött a film, elrendezgettem a párnáimat, hogy kényelmesen tudjam nézni. Két filmet is megnyitottam, mert mind a kettő érdekelt. Először nem tudtam eldönteni, hogy melyiket nézzem, de aztán arra jutottam, hogy a rövidebbet és utána elmegyek zuhanyozni, hogy a következőt már pizsiben nézhessem. Tehát az első filmbe belekezdtem. Valaki azt mondta, hogy sírós, úgyhogy ezt a legjobb egyedül nézni. Amikor elindítottam a filmet, egy ismerős hang megszólalt és ez volt a képernyőre írva: THE BEST OF ME. Amikor vége lett és már csak a stáblista futott, gondolkodva bámultam magam elé. Ebből a helyzetből egy éles hang zökkentett ki. A VIBER-em jelzett, hogy valaki írt. "Szia Flo! Sise vagyok :) Szép estét!" Mosolyogva dobtam a párnák közé a készüléket és szűnni nem akaró vigyorral az arcomon készülődtem a fürdéshez. Amint végeztem, a pizsimben egy törölközővel a fejemen siettem a konyhába, hogy keressek még egy kis rágcsálnivalót. De akkor megláttam a hűtőben valami sokkal csábítóbbat... Natúr szelet salátával... Az egyik kedvenc kajám... Felvittem magammal a szobámba és hogy ne üljek rá a telómra, felkaptam. Véletlenül megnyomtam a képernyő lezárógombját és ekkor láttam, hogy 3 új üzenetem érkezett...

Közérdekű... :)

Sziasztok! Sajnálom, hogy már egy ideje nem jelentkeztem, sajnos nem igen jutott időm mostanában a netre... Már elkezdtem írni a kövi részt (hála az unalmas irodalom óráknak... de így legalább nem aludtam el xD) szóval majd felrakom ha megtalálom :) és be is gépeltem és netközelben leszek :)
Puszi:
Bogyóca :)
Ui.: figyelgessétek az oldalt, mert még én sem tudom, hogy mikor fog sikerülni... És elnézést a kellemetlenségekért...

Mit is kéne... :S

- Hát szóval egy kicsit megismerkedtünk jobban és rájöttünk, hogy...
- Hogy nagyon szeretünk énekelni és együtt is menni fog. - fejeztem be helyette a mondatot.
- Hát ti jól egymásra hangolódtatok, mondhatom. - közölte velünk Peti, mire mindenki felnevetett.
- Azt hiszem jó csapat vagyunk így mi négyen. - kezdte Sise. - Szóval többet is lóghatnánk így együtt...
- Szerintem fogunk. - mondtam.
- Biztos vagyok benne. - szólt közbe Mon is.
- Na de akkor kezdjük el összeszedni, hogy mit is fogtok előadni, ha már így belemelegedtetek. - utasított minket Peti, mire én azonnal kattogni kezdtem.
- Szerintem ezek a számok, amiket most énekeltünk, mehetnének... - szakította félbe a gondolatmenetemet Sise.
- Oksi. - fejeztem ki beleegyezésemet. - Meg szerintem énekelhetnénk valami duettet is, vagy olyat, ami nem kimondottan duett...
- Okés. Tudsz ilyet?
- Hát lássuk csak... Izé... Ismered a Union J-t?
- Nem hiszem... De rákeresek.
- Oksi. Menj rá. Ők azok - mutattam a kijelzőjére. - A Beautiful life-ot nyisd meg. Ennek a szövegét szét lehetne osztani szépen... Te énekelsz a lányról én meg a srácról, a többi közös, és a vokált úgy oldjuk meg, ahogy kijön, oksi?
- Nekem jó. Tetszik az üzenete...
- Örülök.
- Oké, hogy ti ezt így eldöntöttétek, de lehetne valami pörgősebb is, mert nem hiszem, hogy mindenki lassúzni szeretne egész este...- nyögte be Peti.
- Szerintem mehetne egy Bastille- Pompeii is... meg valami magyar is lehetne...  Sise, tudsz rappelni? - ötletelt Mon.
- Hát valamennyire ja... - válaszolt meglepetten Sebi.
- Jó akkor, próbáljatok meg minél jobban közel kerülni egymáshoz, hogy olyan dalokat is hitelessé tudjatok tenni, amiben szerelmes a két énekes egymásba, vagy legalábbis arról szól a dal, és még lehet, hogy jobb lesz, mint az eredeti...
- Mire gondolsz Mon? - kérdezte a tesója...
- Majd meglátod... De jól fog állni nekik... - mondta titokzatosan...

Közérdekű :)

Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen későn jelentkezem, csak már régen voltam itthon és nemigen volt időm mostanában... Úgyhogy ma egy kicsit írogatok és majd felteszem amit sikerül... Lehet, hogy most nem a kövi rész jön, hanem valami kisebb fogalmazás vagy valami... :)
Puszi: Bogyóca :)

Kettesben...

Minden órán azon kaptam magam, hogy rá gondolok. "Nemár Flo! Nem is ismered még!" - mantráztam. Szünetekben pedig azokon a dalokon kattogtam, amiket énekelgetni szoktam. Van egy pár... Lassú és gyors dalok egyaránt az eszembe jutottak. Mind a kettő jó egy farsangi bulira, ha élő zenekart szeretnének. Főként modern zenéket fogok énekelni terveim alapján, de meglátjuk, hogy a többieknek mi a véleményük erről. Illetve Sise mit mond rá, ő mit szeretne énekelni, és mit fogunk közösen énekelni. Tényleg, milyen duetteket tudok?!? Nagyjából semmit, de van olyan dal, amit eddig úgy képzeltem el, hogy egy sráccal tudnám énekelni... Hmmm. Tényleg ezt majd felvetem.
A gondolatmenetemet a csengő szakította félbe. Vége az utolsó órának is. Bedobáltam a fölösleges könyveket a szekrényembe, amit tanulni kell, megfogtam és beleraktam a táskámba, felvettem a kabátomat és indultam ki az iskolából. Még nincs 4 óra, de nem baj... Mindig be tudok menni a garázsba. Szóval elindultam. Felszálltam a buszra, mert úgy gyorsabb volt. Néha jól esik sétálni, de most ez nem az a pillanat volt. Ezekre az esetekre itt van a bérletem és így általában kényelmesebben el tudok jutni a célomhoz. Amikor leszálltam, megláttam a járdán egy ismerős arcot... Bárhol felismertem volna, mert egész nap ő járt a fejemben (na meg a dallista). De nem akartam odamenni hozzá. Biztos van valami dolga... Vagy nem is tudom. Na mindegy inkább indulok a garázshoz. Hát el is indultam, de mielőtt befordultam volna a sarkon, "valaki" utánam kiáltott és amikor megfordultam, futva mellém érkezett Sise. Lazán lefékezett mellettem. A hátizsákja lezseren lógott a hátán, a headsetét éppen vette ki a füléből és a telóját a kezében tartotta. Nagyon menő volt... Legalábbis szerintem.
- Szia. - köszönt mosolyogva.
- Szia. - viszonoztam az örömét.
- Mizujs? - kérdezte.
- Semmi. Éppen megyek a bandahelyre. Feléd?
- Én is oda tartanék, de nem tudom merre kell menni. - túrt bele zavartan a hajába. - Hívtam már Petiéket, de egyikőjük se veszi fel... Gondolom órájuk van. Úgy örülök neki, hogy te itt vagy, remélem te tudod, hogy merre kell menni.
- Hát... Ezt sajnos nem találtad el... Én is rájuk hagyatkozom általában, csak úgy volt, hogy az árok parton leülök és megvárom őket. - szívattam.
- Komolyan? - sápadt el. - Mondjuk mindegy, mert most már ketten vagyunk és nem fogunk unatkozni. - törődött bele. - If you know what I mean! - vágott vissza, pajkos vigyorral a fején.
- Bolond! - löktem oldalba.
- Heeey! Ne bántsd Sebit! - nyávogta. Hogy lehet egy ilyen menő arcnak ilyen ööö... izééé... furi neve??!?
- Jólvannaaa! - mondtam. - Amúgy tudom, hogy hol van, sőt még azt is tudom, hogy hogy jutunk be. - kacsintottam.
- Nagyon jó! - kiáltott fel boldogan. - Legalább nem fogunk fázni!
- Hát nem!
Amíg odaértünk végigbeszéltük az utat. De hogy miről beszéltünk, azt már nem tudom... Nem emlékszem. Sajnos. Na mindegy. Amikor már ott álltunk előtte, kinyitottam a kóddal az ajtót, ami felnyílt előttünk, beléptünk, és miközben lekabátoltunk, én bekapcsoltam a hősugárzót.
- Flo! Hová ülhetek? - kérdezte. 'De aranyos, hogy megkérdezi' - virultam magamban.
- Bárhová. - de mire kimondtam, már meg is bántam, mert kacér pillantást vetett a babzsákfotelre. Egyszerre indultunk meg, mindenféle "Enyém" és ehhez hasonló mondatokat kiáltva, egymást lökdösve felé. Majdnem egyszerre huppantunk bele, de ő egy másodperccel gyorsabb volt, úgyhogy én az ölében kötöttem ki. Nagyon nevettünk, és próbáltam két röhögőgörcs között bocsánatot kérni tőle, de mindig amikor abbahagytuk és egymásra néztünk, újra előtört belőlünk a kacaj.
- Tudod, mit? - kérdezte, mire én kérdőn néztem rá. - Maradj itt. Nem zavarsz.
- Kösz. Mintha valami tárgy lennék.
- Naaa. Ne sértődj már meg. Én csak kedves akartam lenni. - nézett rám lebiggyesztett szájjal.
- Jóóó. De akkor csússz arrébb, szoríts nekem is helyet a zsákon.
- Nope. - mondta.
- Ajjmár. - ekkor azonban eszembe jutott, hogy lehet, hogy csikis, ezért elkezdtem bökdösni az oldalát. Hatásos volt, mert kacagva arrébb csúszott. - Na, így már jobb. - mondtam félig fekve.
- Énekelsz nekem valamit? - kérdezte.
- Hát öööö. Mit?- kérdeztem kicsit zavartan.
- Bármit. Biztos van valami, amit szeretsz és szereted énekelni és nekem is tetszeni fog. - biztatott.
- Hát oké. Ismered a Cups-ot? - választottam ki egyet a tarsolyomból és máris poharak után néztem.
- Azt hiszem. Az az a poharas, ugye?
- Igen. Tudod hozzá a ritmust?
- Persze! - ült fel.
- Jó, akkor megkeresem a gitáromat, meg neked egy poharat. Menni fog?
- Szerintem igen. - mondta mosolyogva.
Amikor megtaláltam mind a kettőt, hamar egy hangon voltunk és tök jól megcsináltuk. Tök jól összejött.
- Jó vagy! - bólintott elismerően.
- Te is! - gondoltam vissza arra a pár hangra, amit az énekem alá vokálozott.
- Ohh. Tudom.- nevette el magát.
- Meg szerény is vagy, ha jól gondolom. - nevettem vele.
- Hát... Valahogy úgy. - próbált komoly lenni.
- Oké, de most te jössz! - mondtam.
- Rendben. Megkaphatom a gitárt? - nyúlt a hangszerért.
- Mióta gitározol? - kíváncsiskodtam.
- Hát általánosban kezdtem el tanulni... - gondolkodott el. - És te?
- Én nem tanultam gitározni.
- Tessék?
- Hát én magamtól próbálkoztam. Ide jutottam. Egy pár dalt el tudok játszani... Ezek közül az egyik a  Cups...
- Ahhoz képest tök jól nyomod. - dicsért meg.
- Köszi. - hajtottam le a fejem. Belekezdett a dalba. Már az első akkord ismerős volt. Thinking Out Loud Ed Sheerantól.
- Szeretem ezt a számot. - néztem rá mosolyogva.
- Örülök neki. - mondta őszintén. Elkezdte énekelni. Nagyon jó hangja van. Néha fölé énekeltem a vokált. Azt hiszem menni fog ez az együtt éneklés. Amikor a szám végére értünk, és kinyitottam a szemem (totál beleéltem magam, de szerintem ő is, mert) meglepődve láttuk, hogy Monék már bent vannak... Vajon mikor jöttek be
- Hmmm. Nagyon jók vagytok együtt! - kacsintott Mon.
- Mit csináltatok, amíg mi nem voltunk itt? Hmm?? - próbált Peti poénos lenni, de csak szúrós tekinteteket kapott, de aztán kitört belőlünk a nevetés.
- Hát az úúúgy vooooolt... - kezdte Sise, mire mindenki elcsöndesedett. - ...

Sziasztok!

A történet címe Dream on and sing, ha nincs más ötlet! :) Ha esetleg lenne javaslat, várom kommentben :)
Puszi: Bogyóca :)

In the garage... :)

Amint kiléptem, megcsapott a deres levegő, pirospozsgásra festve az arcomat. Most már igazán sietnem kell- gondoltam. És jól gondoltam. Amikor a sarokra értem, már ott várt az unokatesóm a bolt bejáratánál.
- Fél percet késtél! - nevetett, amiből egyből levettem, hogy csak viccel.
- Ezt úgy mondod, mintha te olyan pontos lennél! - kezdtünk el lökdösődni. Nagyon jó fej lány. Egy évvel idősebb nálam, hosszú, barna haja van és gyönyörű barna szemei.
- Tudod, van az a farsangi buli, ahol énekelni fogsz. Na, hát igazából, lenne itt még valaki, aki szeretne énekelni... És arra gondoltunk, hogy összehozhatnátok ketten... És szerintem Flo, élvezni fogod, fogjátok... A próbákat is és a fellépést is.
- Gondoltatok? Szóval Peti keze is benne van a dologban? - Peti, Mond ikertesója. Mind a ketten 16 évesek.
- Igen, de nyugi, jó lesz! Meglátod, ott várnak már minket a garázsban egy gyors megbeszélésre, utána irány a suli.
- Okés. De Mon, a másik fél tud róla?
- Még nem hinném.
- Az szép lesz. - nevettem fel. Már csak két ház és odaérünk. Kezdek izgulni kicsit. Bár még azt sem tudom, hogy ki az. Egyáltalán fiú-e vagy lány. Lehet, hogy ez a baj. - Amúgy fiú vagy lány?
- Majd meglátod!
- Te tudod ki az?
- Hát ja. Nagyjából. Na itt vagyunk. Csukd be a szemed, nyitom a garázsajtót és majd szólok, ha kinyithatod! - Hallom, ahogyan a garázsajtó felnyílik, aztán tettünk befelé 3 lépést és becsuktuk a garázsajtót.Érzékelem, hogy nem csak ketten vagyunk bent, mert fel van már kapcsolva a villany és a fűtés is. Illetve hallom Peti hangját, szóval gondolom, hogy a másik személy is ott van. - Kinyithatom?
- Igen! - mondta és közben mosolygott. Körülnéztem. Először Petit láttam meg. - Sziasztok! - köszöntem, mert közben megláttam őt... hát fiú... de még háttal van. Vagyis most már fordul. OMG! Mint a filmekben. Woooowww. Nem is rossz! Hűű még a zenét is hallom. Óóóóóó azok a szemek! És az a mosoly! Hűűűhaaa.
- Szia! - köszönt. Közelebb léptem. Felállt, mosolygott és nyomott két puszit az arcomra. - Te biztosan Flo vagy.
- Igen. - mondtam kissé zavartan és egy a fülem mögé simítottam egy göndör tincset. - De én nem tudom, hogy te ki vagy. - mondtam lebiggyesztve a számat, félénken felfelé nézve. Elég magas volt, úgyhogy nem is tudtam volna másfelé nézni.
- Semmi baj! - nyugtatott meg. - Én Sebestyén vagyok, de szólíthatsz Sisének vagy Szebnek is...
- Maradok a Szebnél, furán mondom a 'S' betűt...
- Szerintem cuki! :) - mondta Sise mosolyogva. - Mint a Flo. Ha jól gondolom vagy a Flórából jött, vagy a Virágból.
- Köszi :) . Amúgy az utóbbi. - kacsintottam. De miért?! Na mindegy. Ez biztos valahonnan a tudatalattimból jött.
- Na - tapsolt kettőt Mon. - Akkor elkezdhetnénk!
- Persze. - fordultam meg a tengelyem körül és lehuppantam a babzsákfotelbe.
- Akkor annyiról lenne szó, hogy mind a ketten fel fogtok lépni farsangkor. Ezt úgy is meg lehetne oldani, hogy felosztjuk az időt, de szerintünk az jobb lenne, hogyha duettet is énekelnétek és mikor ki énekelne, és a másik lehetne addig vokál, vagy csak megfigyeli a másikat.
- Nekem a második tetszik. - emelte fel lazán a kezét Sise.
- Egyetértek Szebbel. - mondtam kerülve az S betűt.
- Akkor ezt megbeszéltük. Délután visszajövünk és megbeszéljük a dalokat, mert ha most nem indulunk, akkor elkésünk, szóval délután négy körül itt tali. - mondta Mon. - Peti, valami hozzáfűzni való?
- Öhmmm. Maradhatnánk még kicsit... Szerintem...
- Miből írsz? - néztem rá unottan.
- Ahh menjünk inkább mielőtt tündérkém kioktat! - állt fel a fotelból.
- Ne hívj így! - löktem vissza nevetve. Ő pedig megragadta a kezem és lerántott maga mellé. Ott nevettünk a földön, amikor Mon ránk szólt, hogy indulás.
- Igenis főnökasszony! - mondtuk egyszerre tisztelegve, mind a ketten másik kézzel, a másik kezünket meg szorongattuk, hogy ki nevet fel hamarabb... Kisétáltam újra felöltözve a hidegbe és indultam az iskolába... Igazán várom a délutánt! ;)

Átlagos reggel

Hűvös téli reggel. A szellő meg-meglibbenti a gallyakat. A hó porszerűen hull le róla. A nap még nem kelt föl; csak az utca lámpáinak fénye szűrődik be a párás ablakon. Apró rezgések törik meg a csendet. A lány szundítás közben piros vált puha arcát megdörzsöli gyengéd kezeivel, majd óvatosan felkel.
Na igen... Ilyen lenne, ha egy narrátor mesélné el a reggelemet. Arról meg már nem  is beszélve, hogy milyen hó?! Sem narrátor, sem fehér táj, sem gyöngéd kezek és óvatos kelés. Az én verziómban nem így néz ki a reggel.
... megfogja a kezem, gyöngéden megsimítja az arcom, félmosollyal az arcomba suttogja: gyönyörű vagy! és a lágy hóesésben lehajol hozzám, behunyom a szemem és...
Nagy rezgés töri meg ezt a romantikus pillanatot.
-A fenébe! - susogtam, amikor rájöttem, hogy az ébresztőm az. A sötétben kibotorkálok a fürdőszobába, a szememet alig bírom nyitva tartani, így a kis résen át próbálok leskelődni. Megnyitom a csapot, frissítő hideg vízzel mosom meg az arcom. Mostmár - ugyan homályosan, de - látok. Puha törölközőmbe fúrom az arcom és kezdek felébredni. Egy leheletfrissítő fogmosás, majd újra, kissé üdébben belenézek a tükörbe. Kicsit elbambulok, majd rájövök, hogy mennyi tennivalóm is van még ezzel a fejjel, mielőtt iskolába megyek... Spuri vissza a szobába, függöny elhúz, ablak kinyit, smink, fésű és egyéb holmik a kezembe és rohanás vissza a fürdőszobába, ugyanis ott jobb a fény. A hajam még a reggeli kómás összefogásban, így azzal még nem foglalkozom. Lássuk az arcomat... Egy kis korrektor ide, egy kis korrektor oda, szem kihúz, szempillák spirálozva és máris gyakorlott mozdulatokkal kész a hétköznapi smink. Benyomom a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő.
6:25
Lehet, hogy késésben vagyok?! Nee. Most látok, mindjárt lemerülök! Mindig a legjobbkor! Gyorsan felteszem töltőre, aztán előkapom a hajfánkot, hajtűket, hajlakk, fésű, hajgumi és csatok. A szétesett, korai kontyomat szinte robotos mozdulatokkal egy egészen jól sikerült lófarokba kötöm össze, majd pár percnyi küzdés után, szép, rendezett konty áll a fejem tetején, és hogy ez így is maradjon, fújok rá egy kis lakkot és megtűzdelem néhány helyen.
6:43
Rohannom kell a gardróbhoz, hogy felvegyek valami göncöt. Blúz, kötött pulcsi, bélelt fekete nadrág és szegecses bakancs kombó mellett döntöttem. Mire ez megtörtént és fel is rángattam magamra, újabb 10 perc elment. Még egy középvastag aranyra festett lánc a nyakamba és kész is az öltözetem. A táskámba már tegnap este bedobtam a sulis cuccokat, már csak a sminkes táska, parfüm és a fésű kell bele. Lesietek a lépcsőn, apa vidáman fütyörész a konyhában. Már elkészítette nekem a melegszenyát és a müzli szeletet a pultra és egy puszi kíséretében a termoszt is a kezembe nyomja. Anya rohan utánam a lépcsőn köntösben és a táskámba rakja a telómat és a töltőmet.
- Köszi anyu! - nyomtam egy puszit az arcára, miközben felvettem a kabátomat. Óriási körsál a nyakamba, táska a vállamra és indulás.
- Sziasztok! - köszöntem és kiléptem a fagyos januári reggelbe.

Sziasztok! :)
Újra itt... :) Megint belekezdtem valamibe, nem tudom mi lesz belőle, de valószínű, hogy lesz második része is, de hogy mikor, azt még nem tudom... Ha lesz időm, megírom... Vagy, ha jön az ihlet, de addig is közzé teszem az első részt :) Címe még nincs, várom kommentben a javaslatokat, illetve megpróbálok kitalálni valamit az egész sztori nagy vonalakban elképzelt történetéből kiindulva :)
Puszi: Bogyóca :)

Idézetek

„Meg kell dolgoznod az irigységért, az együttérzést pedig ajándékként kapod.”

(Sebastian Vettel)

"Olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem. (...) Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét."

(Csillagainkban a hiba)

"Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?"

(Csillagainkban a hiba)

"Azt mondják az igazi énünk (...) álomképekben jelenik meg, akkor is, ha minden nap álmodozunk, akkor is, ha kétévente egyszer. Rejtett énünk rejlik ezekben a képekben, nemcsak azok lehetünk, akik szeretnénk, vagy akik sose lehetünk. Azok lehetünk, akik nem merünk lenni."

"A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga."

"Az egyetlen dolog, ami közted és az álmaid között áll, az az ostoba történet, amit saját magasnak mesélsz arról, hogy miért vagy képtelen elérni őket."

"A boldogság olyan, mint egy csók. Meg kell osztanod valakivel, hogy élvezd."

(Bernard G. Meltzer)

"We never lose friends. We simply learn who the real ones are..."

"Attól, hogy nem látod az út végét, még nem biztos, hogy messze van a cél."

Sziasztok! :)

Sokat tapasztalom, hogy valaki idézeteket keres, de már elege van az idézetes oldalakból... Hát igen, én is vagyok így vele néha, de felrakok néhány idézetet, ami nekem bevált :) Jó olvasgatást :)
Puszi: Bogyóca :)

Here again... :)

Sziasztok! :)
Sajnos mostanában nincs túl sok időm... Sőt a nettel is hadilábon állok.... Ezt teszi a kollégium.
De kíváncsi voltam, hogy hányan nézik ezt az oldalt még... Arra gondoltam, hogy írok egy-egy "cikket" amikor van időm és amikor netem is van felrakok egyet-kettőt... Amennyit sikerül...
Gondoltam írhatnék érdekes dolgokról, ami engem érdekel és lehet, hogy mást is... Vagy ha jön az ihlet, írok újabb történetet :)
Puszi: Bogyóca :)