Újraindult a zene. Ezúttal lassú szám. Párok szállingóztak be középre. Egyszer csak Betti közeledett felénk.
- Betti. Ez még nem a hölgyválasz! – Látszik hogy Emma csatlósai közül való. Annyi agyuk van, mint egy hangyának.
- Miért, mi az a a hölgyválasz??? Én azt hittem, hogy azokat a fiúkat, akik nem táncolnak, fel lehet kérni. nem? – Értetlenül néztem rá. Aztán elfordítottam a fejem. És mit láttam? Emma közeledik felénk.
~ Mi ez itt? A homlokomra van írva, hogy libák ide??~ gondoltam. Ekkor valaki megfogta a kezem, és a fülembe súgta: - Ugye akarsz táncolni? – és már húzott is. Krisz volt az. Úgyhogy mentem lassúzni Krisszel.
- Minden rendben? – kérdezte.
- Persze. Miért ne lenne?
- Hát, hogy beléd kötött az a kis hogyismondjam, öhm... érted??
- Ja, az! Nem nagyon izgat. Az osztályomban is mindig piszkálnak... Már megszoktam.
- Nemár! Egy ilyen okos és szép csajt miért piszkálnának?
- Köszi, de ne hazudj! Az egyik gond a külsőm. De nem akarok erről beszélni.
- Jah. Bocsi. Váltsunk témát. Köszi, hogy táncolsz velem. Az egyik ok, hogy felkértelek, Emma volt. Tudod semmi kedvem vele lenni. Sőt legszivesebben...
-És mi a másik ok? – vágtam közbe.
- Az mind1. – és megpuszilt. Hát ettől totál zavarba jöttem. Az osztályuk, sőt az iskola egyik leghelyesebb sráca megpuszil. És Emma pont látta. Na szép. Ebből nagy balhé lesz. :/
- Iszunk valamit? – kérdezte.
- Ahham, az jól esne. – Totál kiszáradt a szám a zavartságtól...
- Mi lett a hangoddal?
- Ööööö... semmi. Jól vagyok.
- Zsír. – Azzal megfogta a kezem és elindultunk a büfé felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése