Este hamar leoltottam a villanyt, hogy ne találkozzak Erikkel mert könnyebb nem elmondani neki. Miután lekapcsoltam a nagy lámpám, azután vettem észre, hogy rajtam maradt Krisz kabátja. Gyorsan beteszem a táskámba, és holnap visszaadom neki. Ma reggel korán keltem és rögtön jöttem a suliba, hogy ők ketten hamarabb találkozzanak, mint én a bátyámmal. Hát ez a tervem besült... Úgy volt, hogy első óra előtt találkozok Krisszel a lépcsőnél.
-Szia. Köszi jól. Nem fáztál az este, amikor mentél haza?
- Dehogy fázott! Fűtötte a szerelem! :D - kiáltotta Tomi, amikor ment fel a termükbe. – Amúgy sziasztok!
- Fogd be Tom! – pirult el Krisz.
- Szia Tomi. Amúgy ki a szerencsés?
- Lényegtelen. Csak hülyült. – Én ezt nem értem...
- Jah, amúgy itt a kabátod, tegnap nálam maradt.
- Tudom. Köszi, hogy elhoztad. Rendes vagy :)
- Miért nem mondhattam el Eriknek?
- Itt jön! Majd később elmondom. Majd találkozunk! – azzal eltűnt a lépcsőfordulóban. Én meg elbambultam. Annyira, hogy észre sem vettem, hogy braty szólongat.
- Tiff!
- Hugi!
- Tiff!
- Jajj, bocsi, elbambultam.
- Azt észrevettem. Hogyhogy nem velem jöttél?
- Ma hamar be akartam jönni, mert öhm, mert, öhm, mert mert sok leckém maradt és itt akartam megírni.
-És most mit csinálsz itt?
- Várom Víít. – elnéztem az ajtó felé és éppen Vivi jött be rajta, így őt montam.(megmentőm)
- Hát jó. Akkor várd. Majd találkozunk :) - Mi ez a „Majd találkozunk” mondat divat??
Wíí! A kövit :)) Nagyon váároom!!!!!!
VálaszTörlés