Srácok... na meg én! 1. fejezet, 3. rész

Lassan vége a partynak. De még csak most kezd belejönni mindenki. Úgyhogy legalább egy fél órával el fog csúszni... Egyenlőre a helyzet: a büfében ülök Krisszel és beszélgetünk, még mindig fogja a kezem (!szerintem elfelejtette elengedni!), a vállára hajtottam a fejem és meghívott egy kólára, a bátyám meg valahol bulizik... vagy nem.

- Kicsit fáradt vagyok, úgyhogy lehet, hogy lépek. Nem látod a bátyám?

- Már legalább két órája nem láttam.

- Na mind1. Akkor megyek nélküle. Köszi az estét. Jó volt.

- Ohh... Én köszi, hogy veled lehettem.

- Nah mostmár télleg megyek. Szia.- adtam neki egy puszit (a szokásos ölelés helyett) és elindultam...volna:

- Várj! Hazakisérlek. – Felvette a kabátját és elindult mellettem.

- Ki tudja kik vannak kinn az utcán. Jobb ha elkísérlek. Amúgy is kezd hideg lenni, és sötét van. Csak nem hagyom, hogy egyedül bóklássz. – és rám terítette a kabátját.

- Köszi.  J

- Nincsmit ;) Amúgy mennyi időt szoktál a bátyáddal tölteni, azon kívül, amikor mi is ott vagyunk?

- Hát általában amikor szabadidőnk van egyszerre, akkor együtt csinálunk valamit. Pl.: filmnézés, vásárlás. Vagy néha segít tanulni. De úgy általában együtt lógunk.

- És mindent tudsz róla, meg ő is rólad?

- Hát sztem ja. Miért?

- Már tudom, hogy kivel megyek el legközelebb ajándékot venni neki :DD

- Haha :D

- Na, itt vagyunk. Figy, kérlek holnapig ne mondj erről egy szót se a bátyádnak!

- Miről?

- Hát hogy velem voltál, oké?

- Oké, de miért?

- Azt majd később elmondom. De most sietek, nehogy itt fussak össze vele. Szia, jó éjt! Majd holnap talizunk. – Ööööö... okké. 

- Szia. Nekedis. – hát ez kicsit fura volt...