Srácok... na meg én! 1. fejezet, 6. rész

Beléptem a terembe, leültem a helyemre, de óráig Víín kívül senki nem állt velem szóba. Vajon miért? Itt valami bűzlik. Hát ez később ki is derült, ugyanis ofő. óránk volt az első.

- Farkas Tifani! Álljon fel!
- Igenis tanár úr.
- Mit keresett ott tegnap a tizenegyedikesek sulibuliján?
- A bátyámmal voltam.
- Igazán? Akkor miért láttak téged Molnár Krisztiánnal sétálgatni a folyosón?
- Mert hazakisért.
- Húúúúú... – ordították kórusban.
- Csöndet kérek! Ezt többször meg ne halljam, hogy a tizenegyedikeseknél bulizol engedély nélkül!
- Nem fogja! – egy unalmas 40 perc után ki is csengettek. Mindenki sutyorogni kezdett. Megnyugodva léptem ki a teremből, mert megszabadultam a fürkésző tekintetektől. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi minden belefér 10 percbe. Séta közben kibe botlottam a folyosón?
- Hey braty! Pont téged kereslek!
- Szia, én is.
- Képzeld, legközelebb engedélyt kell kérnem of.-tól, hogy veletek lóghassak...
- Hát ez télleg szükséges...
- Mi?
- Csak hülyülök. :D
- Jah. hát kösz... :S
- Szóval tudok mindent a tegnapról. Hogy érezted magad?
- Köszi a kérdést. Jól éreztem magam :)) De honnan tu... Ja hát persze, Krisz! – csaptam a homlokomra, mire a hátam mögül megszólalt.
- Igen?
- Ohh te jó ég, te is itt vagy?!?
- Öhm, igen.
- Szép napunk van ma, nemde? – kérdezte hirtelen Emma.
- Már csak ez kellett ide. – morogtuk egyszerre Krisszel.
- Mit keresel itt? – szólalt meg braty.
- Hát nem rátok számítottam... Puffanihoz jöttem. Van némi beszélgetnivalónk a tegnapról...
- Ne hívd így! – szólt Erik.
- Mondhatod nyugodtan előttük is.
- NÉGYSZEMKÖZT! MOST!
- Jólvanna, nem kell bekapni! Amúgy meg nemtán félsz, hogy kiabálsz??
- Fogd már be! Csak gyere! – karomnál fogva húzott magával. Hát mit ne mondjak volt külömbség az ő és a Krisz fogása között... :/
- Mit akarsz?- kérdeztem miután megálltunk.
- Csitu van, most én kérdezek! Miért lógsz rajta folyton?
- Kin?
- Tudod te azt jól! És ő az enyém! Felfogtad?
- Öhm, pont tegnap közölte veled, hogy nem a tiéd!
- Pontosan. – lépett mögém Krisz.
- Muszály neked folyamatosan a hátam mögül beledumálni a beszélgetésbe? Ez kicsikét kezd ijesztő lenni... – szegeztem neki a kérdést, de mintha észre se vette volna...
- Húzz el drágám! Téged nem kérdezett senki!
- Megyek már, de mondtam tegnap valamit!! – rám kacsintott és elmet. Tudtam jól, hogy jó ötlet a folyosó végén megállni, mert így tudnak hallgatózni a fiú WC-ből. Hogy mennyi esze sincs Emmának!
- És hogy gondoltad azt, hogy megcsókolod?
- Mi??
- Jól hallottad!
- Nem csókolóztunk!
- Hát akkor mit láttam?
- Megmutassam?
- Rajtam ugyan ne!
- Akkor várj egy kicsit! – bekopogtam a fiú WC-be és a gondolt személy lépett ki rjata.
- Braty! Pont te kellesz! Ki van még bent?
- A haverok: Krisz, Tom, Szilárd. Miért?
- Mindegy. Majd megtudod. Gyertek! – odacsődítettem a csapatot. – Nah arról van szó, hogy Emmának meg kellene mutatnom valamit. Azért gondoltam, hogy a bátyámat is hozom, mert vele nem szoktam csak úgy  hébe-hóba csókolózni, mint ahogy egyesek teszik az osztály összes pasijával. – néztem itt Emmára. – Szóval kivel kezdjem?
- Nem mindegy? Csak csináld már!
- Gyere Tom! Veled kezdem. – és megpusziltam. Aztán Szilárddal ugyanígy.
- Ezt most miért csinálod? – súgta a fülembe Krisz, aztán viszonozta a puszimat.
- Mert egy hülye liba. – súgtam vissza.
- Gyere braty! :D
- Gyere hugi! :D – kicsit hülye fejjel megöleltük egymást aztán megpusziltam és ő is engem.
- De, de, de... én pontosan láttam, hogy megcsókoltad és utána kézen fogva sétáltatok.
- Hát akkor vak vagy és hiszel a pletykáknak. De tudod mit? – és akkor a szájára tettem és megpusziltam a kezemet... Itt nagyon ideges lett, sarkon fordult és gyors léptekkel távozott. MI meg telitorokból röhögtünk. Eszembe jutott valami és utána szóltam.
- Hey, Emma! Elfelejtettem valamit! Fontos! Kérlek gyere vissza!- szipogva visszajött..
- Mi van?
- Hát, hogy legyen egy kis igazság is a fejedbenn, ... – odamentem Kriszhez. – csak egy szájrapuszi lesz, nem lesz benne semmi, oké? – súgtam a fülébee.
- Oké. – súgta vissza. Ekkor szájonpusziltam, megfogtam a kezét és elsétáltam vele a termünkig. Ebben a pillanatban viszont furcsa dolog történt....