Srácok... na meg én! 1. fejezet, 10. rész

El nem tudtam találni, hogy milyen ötlete van. De máris a bátyámhoz fordult és dumálni kezdtek.

- Szóval, lehetne egy kérdésem?
- Öhmm, letennél? – elég furi volt a helyzet, csak le kéne tennie és máris jobb lenne.
- Jah persze. Figy, menj be, majd a büfében találkozunk. – hát indultam be, de ennyit még hallottam:
- Szóval megtennéd nekem, hogy kérsz egy...
- Pszt, még  itt van. – szakította félbe a bátyám. Fogalmam sincs, hogy miről beszéltek. Nah bementem. Megvártam a büfében.
- A kövi számot Tifaninak küldi egy srác. – mondta be a DJ. És elindított egy lassú számot.
- Táncolunk, Tiff? – jött oda megint Krisz.
- Ez volt a jobb ötlet? – néztem rá csillogó szemmel.
- Miért, mit gondoltál? – kacsintott rám. Ez kezd folytonossá válni. Majd rákérdezek a bátyámnál.
Már a lassú szám óta a harmadik számra táncoltunk, amikor lekért a bátyám.
- Szokták még ezt így mondani?
- Mit? Hogy?
- Hát hogy „lekérhetem”? Max. lassúzásnál, nem?
- Nem tudom. De most négyszemközt akartam lenni veled. Túl sokat vagy Krisszel.
- Talán mert jól érzem magam vele?!? De jó! Megjegyzem ;) – oké, tőlem.
- Figyelem! Egy néni van itt és szót kér! – szólt hirtelen a DJ.
- Szervusztok gyerekek! – ezt „nemvagyunkgyerekek!” felkiáltás követte. – Boldog szülinapot Tifani! – üdvrivalgás. Hmm... de híres lettem hirtelen... – Szóval arról lenne szó, hogy az unokám jövőhét szombaton jön haza a szünetre a kollégiumból . Meglepetéspartyt szervezünk neki és hallottam, hogy szerettek bulizni, ezért szeretnélek titeket meghívni. 2-kor kezdődik ugyanitt.
- SZUPERNAGYI! SZUPERNAGYI! – hangzott az ováció. – Mielőtt még elindítom az utolsó mixet, hadd jelentsem be, hogy ezután KARAOKE lesz. Szóval gyertek, jelentkezzetek! Tifani, téged is várunk! – újraindította a zenét. Közben 3 erős kézpár emelt föl és adott előre a színpadra. Ezek szerint én leszek az első.
Hát elkezdtem énekelni.
- Kire gondoltál, miközben énekeltél? Nagyon beleélted magad. – mondta a DJ.