Srácok... na meg én! 1. fejezet, 7. rész

Ezt nem hiszem el! Emma megcsókolta a bátyámat. Szegény Erik meglepetésében nem tudott mit tenni ellene. Nem érdekelt, hogy becsengettek már, odamentem és felpofoztam. Szerintetek gáz, ha ott maradt az ujjam nyoma?!? Aztán rohantam vissza a terembe. Épphogy beestem a tanár előtt. Levágódtam Lili mellé. Tök jó, hogy Líí meg én vagyunk  a legjobb matekosok az osztályban és a mai anyagból már múlt órán feleltünk, meg a következő óraiból is, szóval van két „szabad” óránk. Ilyenkor dumálni szoktunk, de most nem szólt hozzám.

- Hey Líí!
- Mondjad.
- Mi a baj?
- Semmi. – csönd és 2 percig semmi más. (!mértem az időt!)
- Tiff, lenne egy kérdésem. – szólalt meg újra.
- Mondd!
- Tényleg jársz Krisszel?
- Nem. De miért nem szóltok hozzám?
- Hát félünk, hogy Emma rajtunk tölti ki  a dühét, amiért jártok.
- Akkor nyugodjatok meg. És ha bántani merészel titeket, szóljatok nekem, mert van segítségem... ;) – amikor már mindent tudott, elmondta a többieknek és mindenki szóba állt már velem. Így, hogy nyugodt voltam, hamar elteltek az órák. Ebédszünetben mindenki elment a különórás csoportjához, vagy klubjához.Egyedül maradtam...
... volna, ha nem jut eszembe, hogy Erikéknek is most van kaja. Elindultam, majd egy hangra metorpantam.
- Tifani!
- Igen? – pördültem meg a tengelyem körül.
- Hová mész? – szólt újra az osztályfőnököm.
-Ööööö... pont magát keresem.
- Ohh, pedig azt gondoltam, hogy egy bizonyos osztályba sietsz úgy nagyon...
- Átmehetnék a bátyámhoz tanár úr? Ebédszünet után úgyis megyünk haz! Kérem! – néztem rá bociszemekkel.
- Miért érvelsz? Azt hiszed nem engedlek el? Az egyik legjobb tanulómat? Megbízok benned, csak nem kivételezek senkivel, így muszály lesz mindig megkérdezned. Az igazgató parancsa...
- Köszönöm tanár úr! – és már rohantam is, mielőtt még egy fél órát papol itt nekem.
- Sziasztok! – köszöntem, majd sorban megöleltem őket.
- Elkéreckedtél??? – Viccelődött Tomi.
- Hát te se a normálisságodról vagy híres. – Lökte oldalba Szilárd. (Hogy ez hogy jött ide??)
- Balhéztatok Emmával? – ülte le Erik mellé.
- Ja, annyira nem... – mondta kissé ironikusan.
- Azóta is a lány WC-ben bőg. – segített ki infoval végül Krisz.
- Ohh, mi volt? Mondj el mindent!
- Hát először is, ugye felpofoztad. Nem tudta, hogy piros a kezed nyoma, de attól még sírva közlekedett a folyosón, aztán órán balhéztunk és ennyi. Az tette be neki a lécet, amikor az egyik exe a folyosón közölte vele, hogy nem szereti sírva látni, csak bőgve...
- Nah indulhatunk? – kérdezte Szilárd.
- Hová mentek?
- Miért te nem jössz? – mosolyodott el Krisz. Azon nyomban bekötötték a szemem, valaki felkapott a hátára és már vittek is valahová...