Srácok... na meg én! 1. fejezet, 5. rész

Amúgy Víí az egyik legjobb barátnőm az osztályban. Még jó, hogy jött. Elkezdtünk beszélgetni és a termünkig dumáltunk...

~Eközben Eriknél~

- Szia Erik! Beszélhetnénk?
- Persze Krisz! Mondd!
- Ööööö... négyszemközt. Fontos.
- Oké. Pill. Csak lerakom a táskám.
- Jó. Az ajtó előtt megvárlak.
- Itt vagyok. Nagy baj van?
- Talán nem akkora. Figyelj, pls. ne haragudj rám! Nem tudok mit tenni ellene. Tudom, hogy azt mondtad, hogy hagyjuk őt, de...
- Bökd már ki! – vágott közbe.
- Eddig csak tetszett, de tegnap este egyenesen ööööö, hogyismondjam... a hugod a legjobb csaj a szememben. – hajtotta le a fejét. – Tegnap este először lassúztam vele, aztán ittunk egy narancslevet aztán megint táncoltunk és utána megint beszélgettünk. Fogtam a kezét, mintha elfelejtettem volna elengedni. És annyira szép volt, amikor a vállamra hajtotta a fejét. Aztán hazakísértem. Azért került téged, mert megkértem, hogy ne mondja el, hogy velem volt, mert azt akartam, hogy erről tudj először. Hát ennyi. Elmondtam. De kérlek, ne mond el neki!
- Ez volt az? Azt hittem nagyobb baj van. Én amúgy azt mondtam, hogy ne bántsátok. Szóval nincs baj, addig amíg nekem nincs benne részem. Pl.: balhéztok, megbántod... Oké?
- Akkor nincs baj?
- Amíg nincs baj, addig ez sem az!
- Köszi Erik!
- És akkor most én jövök. Lehet, hogy kicsit csajosnak fogok tűnni, de ugye nem voltál olyan béna, hogy nem fogtad meg a kezét?
- Na látom érdekelt is téged, amit mondtam. Mert azt is mondtam, hogy el sem engedtem.
- És megcsókoltad?
- Hülye vagy? Nem mindent egyszerre! De puszit kapott és én is szóval haladok :))
- Ügyes vagy, tesó! Csak így tovább!
- Léceljünk, mert jön a tanár!