Vihííí! Ez a századik bejegyzés! Jupííí!
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Remélem jól telik a szünet és jól telt a karácsony! Mindenki azt kapta amit szeretett volna? Szilveszterkor gondolom mindenki bulizni fog! Jó szórakozást mindenkinek, ha addig nem írnék.
Szoktatok újévkor fogadni? Ha nem, akkor sem késő elkezdeni. Íme néhány újévi fogadalom, ha még nem tudod, hogy mit ígérj meg. A megnyitásért kattints ide.
Sikerült betartanod, amit fogadtál előző évben? Ha nem, akkor azt is megfogadhatod, hogy most megcsinálod, amit nem tettél meg! Szurkolok, hogy sikerüljön, akármit is ígérsz meg! Hajrá!

Srácok... na meg én! 3. fejezet, 7. rész

Reggel kipihenten ébredtem. Ez valószínűleg azért volt, mert anyáék úgy találták, hogy én már nagyon fáradt lehetek, ha ennyire nevetek, ezért felcipeltek az ágyamba és azóta alszok. Kisétáltam a szobából és a reggeli irányába. Szeretem ezt az illatot, mert az azt jelenti, hogy kakaó vár a konyhában. Nagyon szeretem a kakaót. Valahogy jó az nekem egy tejeskávé helyett és máris felébredek.
- Jó reggelt Tifi!
- Jó reggelt Erik! - nyomtam két puszit az arcára.
- Mit csinálunk ma?
- Nem tudom, ez tőled függ!
- Miért? Azt hittem te akarsz randizgatni!- szúrós pillantást vetettem rá, majd egy falat kalács után válaszoltam.
- Én nem randizgatok!
- Dehogynem! Mégis miért röhögtetek akkor Dáviddal? Azért én ezt nem nézem jó szemmel, hogy szakít veled a barátod és utána te már rögtön randizgatsz!
- Én nem randizgatok! Nem tetszik nekem Dávid, csak barátok vagyunk/lettünk. Nekem nem menne, hogy több legyen mint barátság. Én ...
- Te?
- Én még Kriszt szeretem. Nagyon. És inkább... - itt majdnem elsírtam magam. - hagyjuk... nem akarok erről beszélni!
- Ne menj el, maradj itt! Én nem akartam ezt. Csak így jött ki. De amúgy örülnék, ha kibékülnétek ti is meg én is vele. Rossz ez így. De mindegy tényleg ejtsük a témát.
- Jó reggelt gyerekek!
- Mi vagy te anya? Egy tanár? Azok szoktak így "üdvözölni" minket! - itt már röhögött Erik. - Amúgy jó reggelt neked is! - nevettem már én is.
- Mit fogtok csinálni ma? - jött be apa is a konyhába. Mindenki pizsiben. Családi idill...
- Elmegyünk kutyát sétáltatni. - mondta tök nyugodtan Erik.
- Öcsém! Ez nagyon hülye! Hallod! Nem gondolod, hogy ahhoz kutya is kéne? - néztem rá röhögve.
- Hát mondjuk lehet, hogy kéne. - gondolkodott el egy pillanatra. - Akkor majd lovagolunk a kertben.
- A kertben?- ijedt meg apa.
- A virágaim! - szólt közbe anya is.
- Ló nélkül? - néztem rá értetlenül.
- Jól van na! Nincs más ötletem. - biggyesztette le a száját a bátyám.
- Szerintem tartsunk film maratont. - vetette fel az ötletet anya.
- Együtt?- nézett rá mindenki.
- Miért is ne?
- Akkor inkább menjünk el strandra! - mondta Erik.
- Tőlem! Csak ne ide!- mondtam.
- Hát nem is ide jöttünk volna. Egy kicsivel messzebb. Valami jó strandot keresünk, jó?
- Oké. Nekem oké. - nyugtáztam.
- Hát akkor pakoljuk össze a cuccunkat  és utána mehetünk.
- Rendben. - szólaltam meg, majd rohantam a szobámba, hogy felvegyem a bikinimet és összeszedjem magamat. Beraktam egy törcsit és a naptejet a táskámba, belesöpörtem még pár cuccot az asztalomról (mai kellhet), felvettem egy szellős ruhát, és flipflopban csattogtam ki a szobámból. Becsuktam magam mögött az ajtót és mentem a folyosón a nappaliig, de amikor éppen léptem volna le a lépcsőfokon, amikor... Erik rám ugrott és bele morgott a nyakamba. Én hirtelen összerándultam és ledobtam magamról már úgy, hogy ültem a padlón. Mind a ketten nevettünk még, amikor anyáék kiabáltak, hogy menjünk, mert különben itthon hagynak minket. Feltápázkodtunk, majd rohantunk a kocsihoz.
- Te zársz! - kiabáltam Eriknek, futás közben.
- Hahh, azt majd meglátjuk! - szólt, miközben elhaladt mellettem.
- Hey! - ugrottam rá a hátára, és amikor kiértünk az ajtón, megcsörgettem az orra előtt a kulcsot és leugrottam a hátáról. Majd a kocsihoz rohanva beugrottam a hátsó ülésre és vártam, hogy a bátyám is ugyanezt tegye.

Srácok, na meg én! 3. fejezet, 6. rész

Ahogy kiértünk a kávézóból, megkérdezte, hogy merre megyünk.
- Nem kell hazakísérni, mert most itt vagyok én is, de majd leközelebb! – kacsintott Erik.
- Hát jó - mondta. Aztán megölelt, nyomott három puszit az arcomra. És elindult... abba az irányba, amerre mi is megyünk.
- Hey, várj meg! – kiabáltam utána, majd futni kezdtem.
- Mi is erre jövünk. - nézett föl a telefonjából Erik is egy pillanatra.
- Micsoda csodák történnek ma! - nézett föl az égre Dávid.
- Micsoda csodák?? - néztem rá értetlenül.
- Semmi. -fordult el zavartan.
- Furcsa, hogy egy felé megyünk, nem? - nézett rá gyanakodva Erik. - És az is, hogy véletlenül egy kávézóban voltunk, na meg az, hogy ma már háromszor összefutottunk előtte...
- Hagyd már! - szóltam rá.
- Jól van na! Itt merre? - nézett Dávidra.
- Egyenesen. Vagy jobbra. Mindegy. Ti merre mentek? - kérdezett vissza, majd rám mosolygott.
- Egyenesen. De akkor mehetünk még együtt egy darabig. - válaszoltam a kérdésére.
- Ja. Hogy-hogy eddig még nem találkoztunk? -kíváncsiskodott Erik.
- Nemrég költöztünk ide. - kezdte, de akkor Erik hirtelen félbeszakította.
- Na megjöttünk, úgyhogy szia. Majd találkozunk.
- Szia Dávid!- köszöntem neki én is.
- Sziasztok! - azzal elindult...
... majd visszafordult. - Megölelhetlek? -kérdezte.
- Hát tőlem! - de mire kimondhattam volna, felröhögött Erik és beugrott elém és megölelte Dávidot. Mind a ketten röhögtek és parodizálták valamelyik filmből a lányokat. Nagyon szakadtam rajtuk, az utcán nem fetrengek a földön, ezért csak guggoltam és fogtam a fejem. Amikor látták, hogy már nem bírom ovább, akkor odajöttek, nehogy eldőljek és inkább felsegítettek. Dávid megölelt, de én még mindig nevettem. Erik betámogatott a házba, majd leöntött egy pohár vízzel és kivitt a napra. Seperc alatt megszáradtam és a fa árnyékában megnyugodtam. Ekkor felhívott Dávid és Erik vette fel a telefont.
- Halló! - mondta elváltoztatott hangon. Én már előre fogtam a fejem.
- Szia! Te nem Tifi vagy igaz? Ki vagy?
- Szerinted? - mondta, artikulálatlanul, hülye pofát vágva.
- Jajj drága Erikkkem! - hallottam a visítást a másik oldalról. Szegények, akik hallották! - Gondolom már abbahagyta a nevetést, de most újra kezdte. - nevette el ő is magát.
- Ti nahagyohon elvagyto-ho-hok. -röhögtem bele a telefonba én is.
- Ez ki volt dráhágám? - jött a telefon másik végéről a kérdés.
- Áhááháá senki. - nevetett Erik is. - Dehe szeherihinteeheeem rakjuk lehe a tehelefohooont. Szihijaaa. - majd kinyomta a telefont és fetrengtünk a földön a nevetéstől. Aztán amikor lenyugodtunk a felhőket néztük és kitaláltuk, hogy milyen állatok lehetnek.
- Ez egy snowboardozó mikulás!
- Hogy jutnak ilyenek az eszedbe? Ilyenkor nyáron... - kérdeztem vissza csukott szemmel. Ekkor felkapott és megpörgetett én meg nevetve rugkapálóztam.
- Ne mozogj, mert még a végén fejbe rúgsz!
- Jólvan na, de tegyél le, mert elszédültem.
- Na ezt megnézem! - Jött ki hirtelen apa is, én pedig dőltem a nevetéstől és szédültem, és inkább lehuppantam a földre. Ekkor anya is kijött.
- Mi ez a családi röhögés? Miből maradtam ki? - én pedig csak dőltem a nevetéstől és vadul gesztikuláltam, mert megszólalni nem tudtam, erre mindenki nevetett és ebből már senki nem maradt ki. Még jó, hogy a házunk mögött voltunk.

Srácok... na meg én! 3. fejezet, 5. rész

-Most komolyan egy étlap mögött bújkálunk?
- Hát hol máshol? Jó ez itt nem? - néztem rá, már-már elröhögve magam.
- Nehogy nevess! - fogta be a számat. - Lebuksz, ha nevetsz!
- Meghoztam a süteményeiket.
- A frászt hozta ránk! - mondta Dávid a pincérnek.
- Elnézést! - nézett ránk furán.
- Egy picit balra, még egy picit. Kérem, álljon balra! Köszönöm. - néztem rá hálásan, ő pedig őrültnek nézett minket. - Nem maradna itt, amíg megesszük? - ekkor végleg furán nézett ránk, majd elröhögte magát.
- Ki elől bújkáltok? Mutassak egy helyet, ahol biztosan nem találnak meg?- juhúúú. Máris szeret minket. - Kövessetek!
Így hát mentünk utána, Emma végül is nem vett észre, mert csak Eriket vette észre. Elvezetett minket egy függöny mögé.
- Itt nem kell étlap mögé bújni. Jó étvágyat!
- Hát, mintha csak nekünk csinálták volna. - mondta Dávid, mikor már elment a pincér. - És hova jársz? Melyik suliba?
- Két utcával arrébb.
- Tudom, melyik az.
- És te? - kérdeztem.
- Én nem ide. Buszoznom kell. De mindjárt nyár, úgyhogy jó lesz!
- Jó bizony! - helyeseltem. - Te most hanyadikos vagy?
- Tizenegy.
- A bátyám is! De jó! - aztán csak egymás szemébe néztünk és mosolyogtunk. Aztán egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Fogalmunk sem volt, hogy min nevetünk, de nagyon jól éreztük magunkat. És a nevetésem alapján meg is talált a bátyám. De nem volt egyedül. Sajnos utána baktatott Emma is. Erik forgatta a szemét, amikor Emma megszólalt.
- Na, kit látnak szemeim? - nyavalyogta. - Megint valaki újjal nyomatod?
- Mi van? A múltkor sem voltam vele, de bekavartál. És ezért szakított velem Krisz.
- Hagyd rá!- mondta nekem Erik.
- Nyugodjatok már le! Nem tudom, hogy ki ez a csaj, de nagyon nem tetszik nekem a stílusa, meg ő maga sem. - nézett itt Emmára. - De nem vagyunk együtt Tifivel. Még csak ma ismerkedtünk meg. És nem tudom mit kavarsz neki össze-vissza, de valószínű, hogy te vagy az, akiről mesélt. És nagyon nem bírlak, úgyhogy jobb lesz, ha lépsz!
- Ahh. - nyögött egyet Emma, és sértetten, gyors léptekkel távozott. Még abban a percben SMS érkezett Eriknek. Érdeklődve néztünk rá, de ő csak elröhögte magát.
- Mit írt? - néztem rá kérdőn.
- Ez a csaj írt? Szánalmas. - ránéztem, majd kitört belőlünk a röhögés újból. Ekkor láttuk meg, hogy közeledik a pincér, nem túl boldog arckifejezéssel.
- Azt hiszem, jobb lesz ha lépünk mi is. Úgy gondolom túl hangosak voltunk.- azzal Dávid az asztalra tette a pénzt és kirohantunk a kávézóból.

Hamarosan itt a karácsony, Advent

Hangolódjunk egy kicsit a karácsonyra...

Szerintem már mindenki elkezdett készülődni karácsonyra. Ki milyen ajándékokat szokott adni? Szerintem a legszívbőljövőbb ajándékok a sajátkezűleg gyártott (DIY) cuccok. A legjobb ajándék készítés/csomagolás közben karácsonyi zenét hallgatni.
Ráadásul ilyenkor az osztályokban általában angyalkázunk és mikulást is húzunk. A legfurfangosabb ötlet, ha mindenkit megkérdezel, hogy mit szeret. Ebben az esetben kisebb az esély arra, hogy rájönnek, hogy kit húztál. NE KERÜLD AZT A SZEMÉLYT, mert feltűnő. NE LEGYÉL TÚL SOKAT VELE, mert az is feltűnő. És szerintem mindenki örül egy olyan ajándéknak, ami róla szól és neki. Amit te csináltál. Írj a húzott embernek egy verset, vagy rajzolj neki. Biztosan örülni fog.

Ha van kedvetek, továbbra is küldhettek rajzokat, fotókat, arról, hogy hogy képzelitek el az egyes szereplőket, jeleneteket. A blog még továbbra is szlogenre/mottóra vár. Legyen a tiéd a lehetőség, hogy megírd ezt. A szlogeneket/mottókat, ha nem tudok dönteni, szavazásra bocsátom.
Puszi: Bogyóca

Srácok... na meg én! 3. fejezet, 4. rész

Miután hazaértem, anya mondta, hogy kerestek és fontos. Megkérdeztem, hogy ki volt az... hát Tibi. Amikor kimondta anya a nevet, Erik kétségbeesetten nézett rám. Felmentem a szobámba és pár percre rá valaki kopogott.
- Bejöhetek? – dugta be a fejét a bátyám, mire én beleegyezően bólintottam. Leült mellém az ágyamra. – Visszahívod? – kérdezte a tekintetemet keresve.
- Nem tudom. – fordultam felé segélykérően. – Ha vissza is hívom, mit mondjak neki? Talán nem is kellett volna találkoznunk és nem történik meg semmi. De mindegy, mert annyira jó volt a napom,ez nem ronthatja el. – mosolyogtam és belül is így éreztem.
- Lehet, hogy nem visszahívnod kéne, hanem találkozni. Ahogy ismerlek, lemenne a pénzed, szóval írj neki, hogy hol és mikor találkoztok és én elmegyek veled.
- Jó. – bólintottam és már fogtam is a telefonomat, pötyögtem, majd elküldtem az SMS-t. – Indulunk? – tettem fel a kérdést, de választ sem várva mentem ki az ajtón és a lépcsőn az eddigi hangulatomhoz ragaszkodva boldogan ugráltam és a  teraszon megpördültem.
- Jajj, de boldog valaki! - hallottam anya hangját.
- Hát, ha ilyen bátyám van, nem nehéz! - vágtam rá azonnal. Mindig kérdezgetik, hogy nem szoktunk veszekedni. Dehogynem, csak attól függetlenül ilyen jóban vagyunk.
A megbeszélt hely a sarki kávézó. Vagyis én ezt írtam és remélem, hogy eljön. Mikor  odaértünk, ő már ott volt. Kissé idegesnek tűnt.
- Sajnálom. - kezdte köszönés nélkül.
- Szia. Mit? - néztem rá értetlenül, bár tudtam miről lehet szó.
- Hát. Hogy szakítottatok miattam Krisszel. Csak...
- Semmi csak. - szólt közbe Erik.
- Nyugi Erik! Megoldom. Figy. De egyáltalán miért csináltad?
- Mert olyan szép voltál és csak úgy jött. És nagyon sajnálom. Gondolom az a csaj még ferdített is kicsit. Ott azonnal el akartam tűnni. De hirtelen meg sem tudtam mozdulni. Olyan volt, mintha a földhöz ragadtam volna.
- Jól van én ezen már tovább léptem. És megbocsátok.
- Barátok? - nézett rám bociszemekkel.
- Ehhez nem bociszemek kellenek. De lehetséges, hogy barátok leszünk.
- Megölelhetlek?
- Még emésztenem kell a bocsánatkérésedet. Majd máskor.
- Valamit rendelhetek nektek?
- Hát nem tudom, hogy maradjunk-e még. - mondta Erik.
- Téged még nem ismerlek annyira, szóval beszélgethetnénk.
- Akkor üljünk le. - nézett rám a bátyám.
- Jó, de ne sokáig. Nekem még dolgom is van. - ültem le Erik mellé.
A beszélgetés nagyon unalmasra sikeredett. Elfogadtam a bocsánatkérését, de valahogy nem is érdekel az egész. Főleg ő nem. Ahogy hallgattam a beszélgetésüket, megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Gondoltam felveszem.
- Igen?
- Tifi?
- Igen.
- Szia. Dávid vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni velem sütizni?
- Ó. Szia. Hát. Oké. Mikor?
- Mondjuk ma?
- Öööö. Hány óra van? - néztem meg gyorsan a telómat. - Öt óra múlt. Aztaa, pedig mennyi mindent csináltam ma már!
- Szóval akkor?
- Jó. És hol?
- A Kobold kávézóban?
- És mikor?
- Hát én már itt vagyok, szóval nekem mindegy. Akár most is jöhetsz, de ha akarod, hazaszaladok átöltözni. - közölte. Ekkor letettem és a kávézó másik végéből hallottam hangot "Hey, ne tedd le! Hahó." Megálltam a háta mögött és amikkor eltette a telóját, elépördültem.
- Narancsleves, elkapós és biciklis srác? - néztem rá mosolyogva.
- Hát ez gyors volt.
- Itt ültem a másik asztalnál. Szerintem észre sem vették, hogy eljöttem.
- Mit kérsz? - mutatta felém az étlapot.
- Öhm... Nem tudom. Egy gyümis-túrósat.
- Oké. - mondta, majd ő is megnézte az étlapot. - Egy gyümölcsös-túrós süteményt és egy Tiramisu szeletet szeretnénk. - diktálta a pincérnek, amikor mellénk ért. Amikor elment, hirtelen megláttam Emmát.
- Hey, gyorsan, hajolj közelebb! - fogtam meg a kezét, meg az étlapot.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Itt egy csaj, aki mindig kavar és nem akarom, hogy most is kavarjon. El leszünk így egy darabig?
- Tőlem! - röhögte el magát.

Srácok... na meg én! 3 fejezet, 3. rész

A buszról nem otthon szálltunk le, hanem tovább mentünk. Beugrottunk a fornettibe egy kis ebédért, aztán átmentünk a parkba. Mivel nemrég tízóraiztunk, ezért nem nagyon voltunk éhesek, tehát leültünk egy padra a tó mellet. Tudniillik a parkunk gyönyörűszép, megcsodálhatunk benne egy tavat sok fa és virág van. Füves területek, egy játszótér, kővel leszórt kis ösvények és szobrok. Ahogy ültünk ott és beszélgettünk, éveztük a nyár első napjait. Közben annyira eltelt az idő, hogy megéheztünk. Miután megettünk mindent, elindultunk kukát keresni.Fogtuk a papírzacsit és versenyt futottunk a legközelebbi kukáig. Kidobtuk a szemetet, majd Erik felvetette azt a kérdést, hogy menjünk el moziba.
- Miért akarsz annyit költeni rám? - kérdeztem gyanakodva.
- Mert, szeretlek, mert fel akarlak vidítani s mert... - itt elakadt.
- Mert... te vittél el strandra.
- Nem fizetted még vissza. - lökdöstük egymást viccelődve. Egyszer egy nagyobbat lökött rajtam és a tó partján éreztem, hogy csak zuhanok és zuhanok hátrafelé, amikor két erős kezet éreztem a hátam alatt.
- Majdnem. - mosolygott rám egy kedves és ismerős arc.
- Köszönöm. - néztem a szemébe hálásan. Fogalmam sincs, hogy ki volt az, de nagyon ismerős. Amikor sétáltunk tovább, csak akkor jöttem rá, hpgy valószínűleg miért volt olyan ismerős. Ő volt az, aki nekem jött a GOKART pálya büféjében?? Nem tudom. Csak egy halvány sejtésem van. Sétálgattunk a városban, aztán bementünk a moziba. Nem tudtam, hogy a bátyám előre megnézte a műsort. A kis cseles.
Mikor kijöttünk, nagyokat nevettünk. Vicces volt a film. Úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk egy picikét és süttetjük az arcunkat. Még nincs olyan nagy kánikula, a meleg kellemes a zord, hideg tél után. Persze árnyékban sétáltunk, ahol hűvösebb az idő. Ilyen sokat nem voltunk együtt már régóta, és ez most jót tett a hangulatomnak is. Az egyik utcánál a sarkon későn vettem észre a biciklicsengőt, viszont a kerékpáros szerencsére meg tudott állni. Ránéztem és elnevettem magam. Ő is nevetett.
- Szia. Mivel ma már harmadjára találkozunk, ami szerintem nem véletlen, ideje lenne bemutatkozni. Dávid vagyok. És te?
- Szia. Tifani vagyok, de szólíts csak Tifinek.
- Nem tűnsz olyannak, mint a többiek. Te olyan más vagy. Megadod a telefonszámodat? - újból elnevettem magamat, majd a tőle kapott tollal felírtam a kézfejére a számomat. - Ugye nem kamuszám? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Köszönöm szépen. További szép napot nektek! :)) - mosolygott rám, majd eltekert.
- Húú... hát ez gyors volt. - mondta Erik és rám kacsintott.

Srácok... na meg én! 3. fejezet, 2. rész

Már a buszon ültünk, amikor megcsörrent Erik telefonja.
- Haló?
- Szia Erik! – hallottam én is a nyálas hangot, amiről egyből tudtam, hogy kié, ezért közelebb hajoltam, hogy jobban halljam.
- Ohh Emma, milyen kellemes meglepetés. – forgatta a szemét a bátyám. – Mit akarsz? – kérdezte sóhajtva.
- Jajj csak annyit, hogy hogy van a te drága kis hugicád. Úgy hallottam, hogy dobta a kedves barátja.
- Hagyd őt békén! – állt az mellém a tesóm.
- Nyugi bébi. – pfuj.- Nincsen semmi baj. Így legalább könnyebb dolga lesz a barátnőimnek. Még jó, hogy megláttam, hogy lesmárolta őt az a srác. Kicsit átformáltam a történetet. Tényleg el is felejtettem megköszönni neki. – itt kinyomta a bátyám.
- Pfuj. – adtam hangot a véleményemnek.
- Pfuj. – mondta ő is. – Ez alatt a három év alatt rájöttem már, hogy egy elkényeztetett kis liba, de hogy ilyen boszorkány... – ezen elnevettem magam. – Na, itt leszállunk.
- Oké. – követtem. Amikor leszálltunk elővett egy kendőt és bekötötte a szemem, felkapott a hátára és elvitt egy helyre. Amikor letett, levettem a kötést és...
... és egy GOKART pálya szélén álltunk. Nagyon boldog lettem. Még sohasem gokartoztam, de nagyon jól néz ki és nagyon ki szeretném próbálni. Vááá. Nagyon örültem.
- Tetszik??
- Nagyon.
- Akkor nézz át a másik oldalra! - a másik oldalon egy roncstelep állt. - Veszek neked egy kocsit!
- Innen? - fintorogtam.
- Na jó, csak vicc volt. Irány a pálya! - invitált be.
Egy 10 perc múlva amikor kijöttünk, sokkal boldogabb voltam. Abban a tíz percben, amíg a gokartban ültem, csakis a versenyre gondoltam, meg a játékra. Amikor már csak "játékból" mentük a köröket, akkor párszor hülyültünk az előzgetéssel, de lényegében nagyon jól telt ez a délelőtt. Aztán bementünk a büfébe, ahol megkajáltunk. Jujujj. Nekem jött egy srác és kiborult az üdítője. Segítettem neki feltakarítani. Aztán vett egy újat. És azt is... ja azt nem borította ki. Mindenesetre cuki volt. Már ha egy 16-17 éves srácra azt lehet mondani, hogy cuki. De látta, hogy Erikkel vagyok, szóval megköszönte, és továbbment. Milyen menő, hogy van egy bátyám! :))

Nem tudjátok, fiúk is olvassák a blogomat??

Srácok... na meg én! 3. fejezet, 1. rész

Reggel friss kakaóillatra ébredtem. Erik ott ült már az ágyam szélén és láthatóan azt várta, hogy felébredjek. A kezében egy csésze kávé és egy bögre kakaó gőzölgött.
- Jó reggelt! – köszöntem, mire összerezzent. Biztosan kimozdítottam a gondolataiból.
- Hogy vagy? – nézett rám kedvesen.
- Jobban. És te?
- Hát nem a legjobb érzés a legjobb haver nélkül tudni magamat.
- Gondolom. – vettem el tőle a bögrét, és két kézzel azt fogva beleittam, majd amikor az ölembe helyeztem, már csak fél kézzel fogtam. A másik kezemmel beletúrtam az amúgy is kuszán álló hajamba. A pólóm lazán lógott rajtam, a lábam a „Z” ülésben már elzsibbadt. – Milyen nap van? – kérdeztem.
- Vasárnap. Mit szeretnél csinálni ma? – fürkészett kíváncsian.
- Háát, valamit együtt. – vetettem be a bociszemeket.
- Tőlem. – nevette el magát. – Mit szólnál hozzá, ha...
- Vásárolnánk?? – vágtam közbe.
- Vasárnap van Tiff! – tájékoztatott. – És jó lenne, ha hagynád végigmondani a mondatot!
- Jól van na! - kaptam föl egy párnát és hozzávágtam.
- Heey, vigyázz, kiömlik a kávém! - figyelmeztetett.
- Na és akkor hová is megyünk?
- Szóval... Na jó, legyen meglepetés. - Kacsintott. - de azt ajánlom, hogy ne divatbemutatóra készülj! De attól még lehetsz csinos. A hajadat ne nagyon csináld meg, mert úgyis szétmegy.
- Ezt pont te mondod?? - röhögtem el magam.
- Öhmmm... és lehet egy kérdésem??
- Igen??
- Miért húzol fel éjszakára zoknit?
- Van rajtam zokni? - néztem a lábfejemre.- Jah télleg. Hát nem tudom, talán megszokás.
- Nah öltözz! Én is megyek és csomagolok kaját.
- Olyat is tudsz?
- Ja. - és már ki is ment a szobámból. A DIY trikóm mellett döntöttem egy fehér leggingsel és egy homokszínű saruval, ami színével passzol a felsőmhöz. A hajamat kifésültem, fölkötöttem, kiengedtem, befontam, szét szedtem, kontyot csináltam, kibontottam, oldalra kötöttem, majd végül megállapodtam az oldalt lazán összefont frizuránál. Jól ment a szerkómhoz... A trikóm lógott rajta, kb. combközépig, a topom ki-kivillant az oldali vágásoknál. Smink? Á nem. Azt mondta, hogy ne divatbemutatóra készüljek. Egy sima spirál meg korrektor. És kész is vagyunk. Kiszaladtam a konyhába, ahol Erik már várt rám.
- Indulhatunk?
- Persze. - mondtam izgatottan, és a virágos táskámat magamhoz véve kisétáltam az ajtón.

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 12. rész

Juhúúú! Ma megyünk a strandra. Nagyon várom már. Annyira jó lesz. Tibivel, Krisszel és a bátyámmal a vízben... Várjunk csak! Ők mind fiúk! Vagyis valószínű, hogy párszor bele leszek dobva a vízbe. Biztos, hogy akarom én ezt? Jobban belegondolva, igen. Jó lesz placcsanni a hideg, kellemesen lágy vízbe a nap forró sugarai elől. Na én kezdek öltözni. Általában, amikor strandra megyünk, itthon szoktam felöltözni. És ez ma sem lesz másképp.
Lélekszakadva rohantam le a három lépcsőfokon a teraszon, amikor Tibi csöngetett. Pontos volt, viszont a bátyámék már egy fél órája öltöztek.
- Ez tök gáz, nem? – kérdeztem tőle beérve a házba.
- Mi??
- Hogy már legalább húsz perce szenvednek egy nyamvadt kis rongy felhúzásával.
- Ja de! De ne mondd el nekik!
- Jó. – röhögtem el magam, mire anyu is nevetni kezdett.
- Na, indulhatunk?- ért hozzánk a két srác is egy kis idő elteltével.
- Hát persze! - vágtam rá azonnal. Kimentünk a kapun és máris azt vitattuk, hogy merre menjünk, melyik strandra, és melyik busszal jutunk el oda.
- Szerintem menjünk a legközelebbihez. - szólalt meg hirtelen a bátyám.
- Ez egyértelmű volt. - ütött bele a vállába Krisz.
- Na ne veszekedjetek már!- mondtam, mire abba is hagyták.
Mikor odaértünk, jegyet váltottunk és árnyékos helyet kerestünk egy fa alatt. Leterítettük a pokrócot rádobtuk a cuccokat, és nekiálltunk levenni a ruhákat. Bedobtuk a táskába, elővettük a törölközőket és már indultunk is a csapokhoz. Hmm... hát mit ne mondjak. A barátomnak nagyon jó a hasa. 6-os pakk juhéé. Gyors zuhanyzás, versenyfutás a medencébe, aztán, ki gondolta volna?? Valaki alám úszott, megfogta a lábamat és beledöntött a vízbe. Egy idő után, amikor már éhesek lettünk megfogtuk a törölközőinket és elsétáltunk a büfébe. Leültünk és ettünk.
- Na jó. Nekem ennyi elég volt. Én visszamegyek és napozok. - mondtam befejezve az ebédet.
- Megyek veled, hogy ne legyél egyedül. - jelentette ki Tibi.
- Mi is megyünk mindjárt, csak még megvárjuk a gyrosokat és az extra csípős hotdogot. - közölte a bátyám.
- Én még rendelek hozzá jégkását is, mert le kell majd hűtenünk magunkat.- tette hozzá Krisz.
- Magyarul még itt lesztek egy ideig. - tértem rá a lényegre.
- Ahham. - nézett rám bociszemekkel Erik.
- Nyugi, elleszünk mi. - néztem Tibire. - Igaz?
- Igen. - nézett rám kedvesen. Azután visszaindultunk a letelepedési helyünkre. Leült a pokrócra én pedig mellé feküdtem. Lehunyt szemmel élveztem a nap sugarait, amikor hirtelen...
... amikor hirtelen megcsókolt. Azonnal kinyitottam a szememet és dühösen meredtem rá.
- Ezt nem kellett volna! - szólaltam meg a hangulatomhoz képest elég nyugodtan, bár a szememből szerintem mindent ki lehetett olvasni.
- Hmm... Szervusz Tifani! Azt hiszem a barátod és a bátyád nem fog örülni neki. De azt mindjárt meglátjuk. -- haladt el mellettünk Emma. Utána mentem, mire szaladni kezdett. Mire odaértem én is a büféhez, addigra már mindenki tudta. Krisz szúrós szemmel nézett rám.
- Várj, Krisz! Hagy mondjam el, hogy mi történt!
- Minek? Már mindent tudok! Azt hiszem, most az lesz a legjobb, ha megyek! - felkapta a kajáját és elindult a cuccaink felé. Egy szó nélkül haladt el mellettem. Sírva szaladtam utána, de csak a csomagoknál értem utól. Rám nézett, a szemében apró könnycseppek jelentek meg, de nem sírt előttünk. Magában tartotta. A szájáról csak annyit tudtam leolvasni, hogy vége. Én ezt nem akartam. Fogtam a cuccomat és futva, Kriszt kikerülve távoztam. Fogalmam sincs, hogy Erik mikor érhetett haza, mert én amikor hazaértem sírva dőltem bele az ágyamba. Estig aludtam, álomba sírtam magam. Viszont este valaki bekopogott az ajtómon. Erik volt az. Beengedtem, leült az ágyamra és hallgatott egy ideig, majd megszólalt.
- Látni sem akar se engem, se téged. Furcsa lesz a legjobb barátom nélkül. De remélem, ha lenyugodtál elmondod majd az igazat nekem is és neki is. Remélem, hogy engedni fogja. Nem szeretném, ha sokáig tartana ez az állapot, de ezt érzem, hogy csak rajta múlik. Most pihend ki magad, nyugodj meg, minden rendben lesz. Holnap beszélünk. Jó éjt. - nyomott egy puszit a homlokomra Erik. Ő a legrendesebb báty a világon.

Unatkozol?

hát igen... nagy élmény. nagyon nagy. :)) #scout #scouting #NNT2013
Cserkészet. Sok barát, segítő kezek, és nagy élmények.

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 11. rész

- Szóval hogy vagy?
- Én jól köszi. :)) Hallod, de ne túl későn feküdjetek le, mert ahogy ismerlek, te akkor holnap egész nap aludnál. És fél 11-re jön Tibi és megyünk a strandra.
- Oké. – hangzott a válasza nem túl meggyőzően.
- Azért még szólok Krisznek is.
- Amúgy hova megyünk? Mármint melyik strandra?
- Majd amelyik a legközelebbi legolcsóbbra. Nem akarom minden pénzemet ott elkölteni. – közöltem.
- Oké, értettem. Szerintem megjött Krisz, úgyhogy húzok. – és elment. Én ott üldögéltem tovább kint a teraszon. Majd egy hirtelen gondoltattól vezérelve berohantam és kihoztam a gitáromat. Leültem a fa alá és az akkordok váltakozásának ritmusára elkezdtem énekelni. Amikor befejeztem, kinyitottam a szememet és megláttam az ajtóban álló Kriszt.
- Ez nagyon szép volt.
- Jajj. Nem tudtam, hogy itt vagy. - néztem a még mindig a terasz falát támasztó alakot.
- Nem állt szándékomban közölni hamarabb, hogy itt vagyok, mert abbahagytad volna.
- Az igaz.
- Ismerlek már ennyire. Nézd, mindjárt lemegy a nap. Láttál már naplementét?
- Igen. De az nem volt olyan igazi.
- A múlt nyáron, amikor a Balatonnál voltam, egy gyönyörűt láttam. Hamarabb kimentem a partra, minthogy lement volna a nap. Bár már láttam néhány vörös foltot az égen, leültem egy sziklára és vártam. Egy idő után észrevettem, hogy már máshogy áll a nap. A víz tükrén narancssárgán csillogott a visszaverődő fény. Csodaszép látvány tárult elém, ahogyan a korong kúszott lefelé. Egy csónak úszott el előtte, az ember pedig állt a csónakban. Látszott az árnyéka a fodrozódó tavon. Egy idő után lebukott a fényt adó égitest a hegyek között. Az ég lilásan tündöklött mellette. - mesélte el nekem az élményt.
- Hát ezt elég költőien fogalmaztad meg, de tetszett. Magam elé tudtam képzelni. - döntöttem rá a fejemet a vállára. Tőlünk nem ilyen szép.
- Nem baj az. Majd elmegyünk egyszer a haverokkal és megnézzük. De szerintem hamarosan be kellene menni, mert hűl a levegő. Nem kéne megfázni, mert holnap egészségesen szeretnék menni a strandra. - mosolygott. Fogtam a gitárom és már indultunk is befelé. Nem voltam éhes, ezért elmentem a szobámba. Már az alváshoz készültem, amikor valaki kopogott az ajtómon.
- Kaphatok jóéjt puszit? - nyitotta ki az ajtómat Erik.
- Mióta szoktál te ilyesmit kérni tőlem? - néztem rá csodálkozva.
- Mostóta??
- Hát jó. Tőlem.
- És én? - kukkantott be Krisz is. - Ha már itt alszok, akkor én is kaphatok?
- Gyere! - nyomtam az arcára egy cuppanóst neki is. - Mostmár jó éjt!

- Jó éjt! - mondták kórusban és az ajtót becsukva elsötétedett minden. Visszabotorkáltam az ágyamhoz és belehuppantam. A fejem belesüllyedt a párnába és máris álomba zuhantam.

Rajz

Megkaptam a következő rajzot is. Nagyon ügyi vagy te is:)) én ilyet soha nem tudnék rajzolni... :DD Köszönöm szépen, hogy küldted :))

Ő itt Erik, több szögből fotózva. :))

Rajz

"...nem akarsz velem beszélgetni egy kicsit? Olyan régen beszéltünk már! - karolt át és leültünk a lépcsőre."

Az első kép, ami eljutott hozzám. Köszönöm a rajzot :)) Nagyon ügyes vagy. :))

Várom a további rajzokat, képeket is. :)) 

Puszi: Bogyóca

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 10. rész

Nem hittem a fülemnek, amikor bekiabált a személy a kapun.
- Kulcsot nem hoztatok a cuccommal. Ugye beengedtek?  - hallatszott Erik hangja, mire mindenki egyszerre rohant a kapuhoz.
- Wáááá. Szia Eriiiiiik. :)) – ugrottam fülig érő szájjal a nyakába.
- Szevasz haver, régen találkoztunk. – fogtak kezet a srácok.
- Szia anyu, szia apu! – Köszöntötte Erik a háttérbe szorult szülőket.
- Szia! Hát te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy nem engednek ki? - Mondta anyu.
- De, de mégis.- válaszolt boldogan.
- Hát akkor ezt megünnepeljük azzal..... pampararraaaaaaam , hogy elmegyünk strandra.- közöltem vele azt, hogy mi terveltünk ki.
- Ööööö, oké. :D - szólt egy kicsit meglepve.
- Akkor fel is hívom Tibit.
- Menj csak!- nézett utánam Krisz boldogan. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült, hogy látja a legjobb barátját egészségesen.
- Bzzz, bzzz... bzzz, bzzz... Haló?
- Szia Tibi, én vagyok az, Tifani.
- Szia Tifi. Mondd!
- Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy holnap ráérsz?
- Igen, miért?
- Neked holnap jó lenne az, hogy amit megbeszéltünk, hogy így négyen elmegyünk strandra? - nah, fogalmazni meg én tudok! :DD
- Persze! Mikor és hol találkozzunk?
- Nálunk és szerintem olyan 10 vagy 11 óra körül.
- Akkor legyen fél 11.
- Benne vagyok!
- Akkor holnap fél tizenegykor nálatok.- és letettük. Ekkor összerezzentem. Valaki fújta a nyakamat .
- Köszi, nincs melegem. Annyira. - szóltam Eriknek. - De látom már jobban vagy! :))
- Krisz ma itt alszik nálunk. Most hazaszaladt a cuccáért. Amíg vissza nem ér, nem akarsz velem beszélgetni egy kicsit? Olyan régen beszéltünk már! - karolt át és leültünk a lépcsőre.

Mesék

Néha ránk jön az osztályban is, hogy megbeszéljük, hogy milyen meséket néztünk, amikor még kicsik voltunk.
Rakok ki néhány képet, aki felismeri, írja meg kommentben. :)

1.)

2.)

3.)

Bocsi, hogy nem írtam már napok óta, de tényleg nagyon elfoglalt vagyok... Majd szünetben remélem lesz időm és tudok írni is, meg új részt fölrakni... Addig is nézzétek, hátha lesz időm kirakni valamit :))
Puszi: Bogyóca

Ui.: Van aki fiú és olvassa a történetemet??

Közérdekű közlemény

Juuuuuujjj, túl vagyunk a 2000 megtekintésen :))) Köszönöm szépen :)) Köszi, hogy nézitek, és olvassátok, és örülök, hogy tetszik, azt sem bánom ha valakinek nem. Ízlések és pofonok. Szóval köszönöööööm :))

Puszipuszipuszi: Bogyóca

Srácok... na meg én! "a színfalak mögött"

Eredetileg ez a történet nem blogra indult. Elkezdtem írni, mert jött egy gondolat, és írhatnékom volt. Amikor kész lettem az elsővel, jött a második és írtam és írtam, jött a harmadik. Akkor megálltam. Az első három rész kész volt. De mit kezdjek vele?? Nézegessem? Legalább a best friendemnek megmutathatnám. Erre ő, hogy ha nem mutatom meg másnak, akkor... (najó, azért nem fejeztem be, mert nem emlékszem :DD) SZóval kiraktam egy csopiban, kiraktam máshol, és akkor valaki nekem szegezte a kérdést: Miért nem csinálsz blogot?? Hát jó, akkor csináljunk blogot. Ekkor már 8 rész készen volt. Mi legyen a blog neve? Mi legyen az én nevem? Milyen képet rakjak be? Biztos, hogy akarom én ezt, de akkor már megszületett a következő, a következő és sorban a többi rész, de még csak a fejemben. És ezt hogy írjam le? Ha nincs még éppen következő rész, mit tegyek ki? Hát ez is megoldódott. Nem gondoltam volna, hogy ennyien elolvassák majd, és tetszeni is fog valakinek. És mégis. És ha valaki ugyanígy van vele, mint én voltam, akkor azt mondom neki: egy próbát megér! Ha pedig a sokból hirtelen lecsökken kevesebb mint feleannyira az olvasóid száma? Ne add fel! Never give up!
Azóta már láthatjátok, hogy mennyi mindent raktam ki, hány rész készen van már (annyi amennyi fent van). Nem könnyű, mert a fejemben megvan az alapsztori. Mit rakjak még bele? Hupsz ez lehet, hogy mégsem ide illik? Sebaj. Nem kell pánikba esni, ezt eltolom későbbre. Már megfogalmazódott bennem az utolsó mondat. Hát felírtam. Lehet, hogy mégsem így lesz. De ez nem baj, mert az én történetem, az én fejemben születik és változtathatok rajta. Lehet, hogy befolyásolnak emberek, lehet, hogy nem. Ez időponttól, megjegyzéstől és a minőségtől függ. És lehet, hogy majdnem egy hetet gondolkodtam 6 soron, de megérte, tehát újra: NEVER GIVE UP!

Ha van kérdés, akkor bátran kérdezzetek!

Esetleg valaki szeret rajzolni? Csak azért, mert kíváncsi lennék rá, hogy ti hogyan képzelitek el a szereplőket.Ha van rajzotok, vagy találtok hasonló képet, mint az egyik jelenet, vagy egy szereplő (ahogyan ti elképzelitek) , akkor rakjátok be ide kommentbe, vagy küldjétek el erre az e-mail címre: csuszka0202@gmail.com
puszi: Bogyóca

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 9. rész

Bementem a házba és leültem. Bámultam magam elé és gondolkodtam. Egyre jobban lüktetett az agyamban minden és mégtöbb minden. Jöttek elő a másnapi dolgozat témái, szavai, évszámok, nevek. Szóval minden. Nagyon fájt a fejem. Pedig nem ezen akartam rágódni.
- Lehet, hogy kémkedett? Szeretett volna közénk állni bulizni? Szeretne közelebb kerülni hozzánk? – motyogtam.
- Hát te miről beszélsz? – ért be Krisz a nappaliba.
- Te mikor jöttél? – kérdeztem meglepődve.
- Most az előbb engedett be apukád. – jött oda és ült le mellém. Gyors csók és egy kis hallgatás. Bámultam tovább a cipőmet.
- Nem is érdekel, hogy hogy van a tesód? – szegezte nekem kérdését hirtelen. Összerezzentem. Tényleg. Meg sem kérdeztem.
- Hogy van? – néztem rá álmosan.
- Neked szerintem jót tenne egy kiadós alvás. Nagyon fáradt vagy. Egyébként milyen volt a Tibivel töltött idő? – nem értem hogy nézhetek ki. Az előbb még teljesen magamnál voltam. Na mindegy. Valószínűleg kijött rajtam a napi fáradtság.
- Lüktet a fejem. – dőltem a vállának és abban a pillanatban elaludtam.
10-15 perc múlva kelhettem föl, mert mondták, hogy aludtam. Sokkal frissebbnek éreztem magamat. Már jobb volt.
- Jó reggelt! – közölte Krisz.
- Már reggel van? – néztem rá ijedten.
- Dehogyis! De nem nézel ki olyan fáradtnak mint előtte.
- Akkor jó. Nem is vagyok olyan álmos. Kimegyünk?
- Menjünk. – odakint elmondtam neki a napomat. Aztán ő is elmesélte.
- Tibi megkérdezte, hogy nem megyünk-e el strandra négyen, te ő, Erik meg én.
- Szerintem mehetünk. Jó lesz. A kérdés csak az, hogy mikor. Jövőhét szombat?
- Nekem jó. Apropó mikor jön haza Erik?
- Holnap vagy holnap után. – közölte lefelé nézve.
- De jó, hogy nincs holnap után már suli.- mondtam a távolba meredve. A csöndet apu zavarta meg, amikor kijött a kertbe.
- Gyerekek kértek valamit?
- Nem, köszi. - mondtam.
- Én sem kérek, köszönöm.
- Apu, apu várj egy picit! Elmehetek strandra valamelyik hétvégén?
- Persze, de vagy a bátyád, vagy Krisztián menjen veled!
- Nyugi apu, három fiú fog rám vigyázni.
- Akkor jó. Bár...- és ekkor megszólalt a csengő. Fogalmunk sem volt, hogy ki az.

Idézet

Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.

A Szent Johanna gimi 5. - Remény

forrás: katt ide

Barátok

Szerintem mindenkinek vannak olyan barátai, akik miatt úgy érzi, hogy ő szerencsés. :))

Na kinek ér fülig a szája??

Közérdekű közlemény

bocsi, hogy nem rakok ki új részt, de már csak az utolsó pár mondat hiányzik a részből, és nem jön az ihlet. :// Kérlek legyetek türelmesek és nézzétek továbbra is a blogomat. Köszönöm :))
Puszi: Bogyóca

What does the fox say?

what does the fox say?

In Hungary fox says: "Fürge róka lábak, surranó kis árnyak, hipp hopp, jön Vuk..."
But the people in the other countries don't know what does the fox say...

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 8. rész

- Hey, add vissza! Lécci! Kérlek szépen.
- Nyugi, csak játszogatok vele egy kicsit.
- Nah, mostmár visszaadod? – álltam mellé nyújtózkodva a játék után, mire megfogta az egyik kezével az enyémeket és magához szorított.
- Biztos, hogy kéred? Olyan csúnya szegény, nem való egy lányhoz.- alkudozott.
- Elnézést! Nem ez a játszótér, hogy veszekedjenek. Már ha értik hogy értem. – mosolygott az egyik takarító. – Ezt a főnök üzente. De szerintem jó látni boldog embereket. – nézett ránk kedvesen.
- Már megyünk is. – engedett el Tibi, és elkeztük összeszedni a szemetet és a maradékot. Majd amikor készen lettünk, elindultunk. Elmentünk a tópartra és ott leültünk egy padra.
- Olyan jó ilyen emberekkel megismerkedni, akiket nem zavar a „betegségem”. – mondta lehajtott fejjel.
- Jó olyan emberrel találkozni, aki elfogadja a saját hiányosságait és tud vele élni. Aki megérti azt, ha valakit kiközösítenek. – közöltem a cipőm orrát pásztázva.
- Szép ez a hely, igaz? – kérdezte kis idő múlva.
- Krisz ugyanezt kérdezte. Igen nagyon is szép. Nagyon szeretem.
- Gondolom sok tanulnivalód van, úgyhogy, szerintem most induljunk. – állt föl a padról, zsebre dugott kézzel.  – Olyan jó idő van. Érződik, hogy mindjárt itt a szünet. Tényleg, szünetben elmehetnénk strandra. Bátyád, Krisz, te meg én.
- Ez jó ötlet. Majd megkérdezem a többieket. Egyenlőre még várjuk ki, hogy legyen szünet. – nevettem el magamat. – Jajj ne. Holnap két év végi dolgozatot is írunk.
- Hát az nem jó.
- Nem idegesít, hogy minden lány bámul téged és összesúgnak a hátad mögött, pirulnak és vannak vagy ezren, akik utánad jönnek?
- Már megszoktam. A hallókészülék átka.
- Szerintem nem. Szép szemed van, jól áll a hajad, jó alkatod van. És a tetejébe még helyes is vagy. Csak akkor látják meg a hallókészüléked, ha nagyon közelről néznek, vagy valami ilyesmi. Messziről tök olyan , mint egy headset.
- Ó. Hát köszi. Ez jól esett. Én azt hittem, hogy a hallókészülék vonzza a „látogatókat”.
- Hát akkor most elárultam az igazságot.
- De te sem panaszkodhatsz. Nézz balra! Az a srác mindjárt neki megy az oszlopnak, mert téged néz. Krisz nem szokott féltékeny lenni?
- Nem tudom. – egyből lefagyott a mosoly az arcomról.
- Mi a baj?
- Egész nap nem láttam, erről eszembe jutott, hogy még Erikhez is bement és most mind a ketten hiányoznak.
- Hát remélem hamarosan találkoztok. Addig se légy szomorú! Apropó, köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nem leszek. Én köszönöm, hogy meghívtál a mekibe kajálni, meg dumálhattunk egy jót. – búcsúzkodtam.-  ÁÁÁÁÁÁÁÁ, tegyél le! – kiabáltam, mert felkapott. Mi ez? Amikor összejöttem Krisszel, kémkedett utánam?!? Ezt ki kell derítenem. Már van is egy ötletem...

Idézet

Josh.

no comment

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 7. rész

Hát akkor sietek. Fogalmam sincs, hogy mi ilyen fontos.
Most úgy nézhetek ki, mint a filmekben: fél kézzel rángatom magamra a gatyám, a számban kaja, kezemben üdítő, a telefonom meg félig kilóg a farzsebemből. A hajamról inkább nem is beszélek. Anya kiabál, hogy ne ugráljak már, mert még a szomszédok is felébrednek. Dehát akkor hogyan vegyem föl a nacimat?!? Na mindegy. Csak megoldom. Rohanok az asztalomhoz és bedobok mindent a táskámba. Nem érdekel, hogy milyen óráim lesznek, tegnap úgysem kaptunk házit a sulibuli miatt. Remélem már nem is kapunk, mert már csak másfél hét és vége a sulinak. Yeahh :DD
- Szia anya, indulok.
- Hova sietsz? – kérdezett vissza. Hát erre igazán nem készültem. 500 szó per perc sebességgel elhadartam neki, mindazt, hogy Víí írt nekem egy SMS-t, hogy menjek be hamarabb. Nem vágom, mit magyaráztam ezen 3 percig...
A lényeg, hogy végül elindultam. Víí már ott várt engem az aulában.
- Láttam tegnap, hogy amikor kimentettek, és te visszarohantál, jött a mentő. Mi történt? – kezdte máris köszönés nélkül.
- Neked is szia. – szóltam álmosan. – Igen. Erikre ráesett Grétti még a partin és utána, amikor haza akartuk vinni Krisszel, a kapu előtt összeesett.
- Ó, TE JÓ ÉG! És jól van?
- Hát nem tudom. Bent van a kórházban. Krisz ma bemegy hozzá. Mást nem tudok. - ezen már nem volt mit tovább beszélni, úgyhogy mentünk a terembe.
Nem tartott sokáig ez a nap se. Ahogy kiléptem a kapun, már ott állt Tibi.
- Szia.
- Szia. - köszöntött egy öleléssel.
- Hogy vagy?
- Úgy ahogy.
- Hogy-hogy?
- Tegnap Erik összesett.
- Ki az az Erik?
- A bátyám. Most kórházban van.
- Úúúú. És jól van?
- Jah. Asszem. Amúgy most hova megyünk?
- A mekibe.
- Szóval te írtál nekem, hogy meki vagy fornetti?!? Várj, akkor elmentem a számodat.
- Majd ott. Most inkább menjünk, mert szerintem nincs nagyon kedved most gyalogolni.
- Már miért ne lenne? De tőlem siethetünk. - mondtam gyorsan. Odáig néma csendben mentünk. Megkérdezte, hogy mit kérek. Miért gyerekes az ha happy meal menüt kérek?!? Lassan eszegettünk egy asztalnál ülve és közben beszélgettünk.
- És kivel ismerkedtél tegnap a bulin?
- Hát nem olyan sok mindenkivel. Lett egy pár haverom itt. Jófejek a srácok.
- Tudom. :)
- És mi van Krisszel? Miért nem jött ma eléd?
- Családi találkozójuk van. Vagy valami ilyesmi.
- Áhh értem. - mondta mosolyogva. - Nem nézed meg a játékodat? - nézett a dobozomra kíváncsian.
- Milyen játékomat? - kérdeztem vissza gondolkodás nélkül. - Jaaa, hogy ezt? - lengettem meg a szeme előtt, mire elvette tőlem és nem adta vissza. Fölemelte olyan magasra, hogy nem értem el...

boldog :))

es te mi leszel ha nagy leszel?

mosolyt kerek! :)

:) mosolyogj! :)

Idézet

"I see you every day, when I go to the toilet, cause you are on the wall!

(Minden nap látlak, amikor WC-re megyek, mert a falon vagy!) gondoltak itt a falon függő naptárra... ez az egyik kedvenc idézetem a This is us-ból.

Közérdekű közlemény :DD

Két napja lett egy hónapos a blogom. Köszönöm, hogy nézitek, olvassátok. Köszönöm mindenkinek, aki benne volt ebben az 1664 oldalmegtekintésben. Köszönöm a rendszeres olvasóimnak és hogy ennyire tetszik a Srácok... na meg én! , az idézetek, meg a többi. Remélem a kisebb visszaesés után lesztek még többen is, akiről tudjátok, hogy érdekelné, annak mutassátok meg nyugodtan, hátha ő is olvasó lesz. (<--enyhe célzás :DD) Na szóval mégegyszer köszi mindent. Nemsokára jön a kövi rész. Remélem várjátok:))
Puszi: Bogyóca
Ui.: Ha van valami kérdés/kérés, nyugodtan írjatok :)

Melyik filmre gondoltam?

1.)

2.) 

3.) 

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 6. rész

Rögtön megnéztem. Ismeretlen szám. Az üzenet a következő: „Meki vagy fornetti?” . Mi?!? Na mindegy, visszaírok: „Meki.” Ekkor hallottam meg anyu hangját:
- Indulunk! – Becsúsztattam a zsebembe a személyimet, egy pár darab zsepit, meg egy tollat és füzetet. A telóm a kezemben és már indulhatunk is. Rohantam is kifelé, anyu zárta az ajtót, apu állt ki a garázsból. Beugrottunk Krisszel hátra, bedobta a sporttáskát közénk. Rádőltem, ő pedig rám hajtotta a fejét.
- Mindenki becsatolta magát? – kérdezte apu. – Akkor irány a kórház.
Egy fél órán belül meg is érkeztünk. Már mentünk is befelé, közben Krisz már telefonált is, hogy melyik kórterembe kell menjünk. Épp hogy egy puszit adhattam neki, meg beszéltünk két szót, már ki is küldtek minket. Valami vizsgálat miatt. Apu és Krisz bent maradtak kérdezősködni, hogy mit fognak vele csinálni, meg ilyenek. Aztán már jöttünk is haza.
- Hát, gyorsan leráztak minket. - közöltem kissé szomorúan.
- Igen. - mondták. Egy órája körülbelül már csak egyszavas válaszokat adnak.
- Holnap bemehetek hozzá? - kérdezte Krisz.
- Holnap te nem máshol leszel?
- De. De ha visszaérek, akkor be tudok jönni.
- Jah tényleg.
- Ajj te. Olyan kis szőke vagy. Pedig a hajad gesztenye. - mondta átölelve a vállam.
- Inkább csak fáradt. - ásítottam.
- El ne felejtsd! Holnap nem én megyek eléd, hanem Tibi! Viselkedj rendesen! Ne nagyon használd azokat a kifejezéseket, hogy nem hallasz?? süket vagy?? ... - folytatta. Látom meghoztam a kedvét. De:
- Ki vagy te? A pótanyám?
- Jajj ne már. Csak nem akarom, hogy megbántsd.Mert jó barátok lehettek!
- Oké. Nem fogom. - ígértem meg már félálomban és egy fél percen belül már aludtam is a karján fekve.
Váááá. Ébreszt a telefonom. Te jó ég! Már reggel van?!? Jajj, de rendes volt valaki... úgy állították be a telóm ébresztőjét, hogy tudjak fürödni. Köszipuszi, akárki is volt. Ez jó hír. Na szaladok is. Éppen hogy magamra csavartam a törölközőmet, már csörgött is a telefonom.
- Honnan tudtad, hogy fent leszek?
- Vajon, ki állította be az ébresztődet?
- Jajj, köszi :))
- Na, csak annyit akartam mondani, hogy sok sikert a felelésekhez, és ne feljetsd el! Ma Tibivel mész haza.
- Rendben.
- Na most mennem kell. Szia. Majd talizunk.
- Szia. - tettem le. Ekkor újból megcsörrent a telefonom. Egy üzenet. Víítől. "Gyere be hamarabb! Fontos!!!"

Melyik filmre gondoltam?

1.)

2.) 

3.) 

Melyik filmre gondoltam?

Olyat találtam ki, hogy lehetne játszani itt kommentbe. Szóval én teszek ki képet, és ki kell találnotok, hogy melyik filmre gondoltam.

1.)

ez egy könnyű volt... jöjjön egy nehezebb

2.)

és íme az utolsó:

3.)

Na hajrá! Szerintem menni fog:)) Holnap újabb képek.

Még a sikeres írók is érzékeny emberek. Ezt megállapíthatjuk könyveikből, de akár egy-egy idézetből is. Itt van egy példa:

"Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka,

 Mosollyal szenvedni, ez az élet titka."

Gárdonyi Géza

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 5. rész

Bementem és az osztályfőnököm jött velem szembe.
- Tanár úr! Kérem segítsen! A bátyám összeesett odakint. – szóltam rémülten.
- Máris megyek, te addig keresd meg az egyik tesitanárt! – utasított, és én egyből engedelmeskedtem neki. Amúgy minek is keresek én tesitanárt?!? Na mindegy, azért megteszem.
- Tanár úr! Tanár úr! Erik összeesett odakint. Krisz már hívta a mentőket, és az osztályfőnököm küldött, hogy hívjam magát is!
- Hol vannak? – indult el kifelé.
- Az ajtó mellet pár méterrel fekszik.
- Akkor siessünk. – minek ide ennyi ember?!?
Mikor kiértünk, már ott volt a mentő, és Erik is magánál volt.
- Mit mondtak? – kérdeztem halkan Kriszt, óvatosan hozzábújva.
- Nem kapott elég levegőt. Valószínűleg a Grétis dolog miatt, de beviszik. Bemész vele?
- Mennyi időre viszik be? – kérdeztem figyelembe nem véve a kérdését.
- Nem tudom. De szerintem hívjuk fel a szüleiteket, és menjünk utána.
- Te is jössz? – kérdeztem a szemébe nézve és láttam, hogy most valami más motoszkál benne. Ilyennek még sosem láttam. Aggódik. Hiszen a legjobb barátjáról van szó. – Hát persze. – válaszoltam a saját kérdésemre.- Te igaz barátja vagy Eriknek, ugye? – gondoltam itt arra, hogy jóban, rosszban mellette van. De nem válaszolt, csak nézett tovább maga elé.
- Odamegyek és megkérdezem, hogy meddig lesz bent, és megadom a telefonszámom, hogyha egy órán belül nem vagyunk ott, akkor hívjanak. – ugyanis a kórház nincs messze. Körülbelül egy fél órára van innen.  Pillanatokon belül vissza is jött. – Nah menjünk, pakolok neki egy pár cuccot, és amíg megyünk hozzátok, felhívom a szüleidet. – és elindultunk. Anyáék megijedtek, de Krisz megnyugtatta őket.
- Nem vagy beszéeds kedvedben, igaz?
- Nem túlságosan. – mondta a zsebre dugott kézzel a földet pásztázva.
- Nyugi! - Fordítottam magaammal szembe és megfogtam mindkét kezét. – Nem lesz semmi baj. – és adtam nyomtam egy puszit az arcára.
- Ez mi volt? – csikizett meg.  Majd bociszemekkel nézett rám. Én pedig megadtam magam és megcsókoltam.  – Na, így már jobb. És mi lenne, ha elővennéd a kulcsot és bemennénk a lakásotokba, hogy összeszedjem Erik holmiját?
- Honnan tudod, hogy hol van Erik cucca?
- Kérlek! Hány éve is vagyunk már barátok? És hányszor aludtam itt nála? – mosolygott rám.
- Látom már jobban vagy. De valami még nem stimmel. – nyitottam be a házba, ahol anyuék már felkészülve vártak minket.
- Szisztok. – köszöntem.
- Jó napot. Ha lehet, akkor én bemennék Erik szobájába és pakolnék neki néhány cuccot.
- Rendben. – bólintottak rá anyáék, és Krisz már el is tűnt. Én pedig ledobtam a cuccom. Ekkor láttam, hogy üzenetem érkezett...

Forget you (Glee valtozat)

nezzetek meg! nekem most ez megy a fejembe. (csak hogy ne legyek vele egyedul haha:D)

Nézitek az x faktort?? ÁÁÁÁ asszem megvan a fav. de majd még eldől, de akkor is BYTHEWAY <3 :)) najó, mások is... pl.: Pál Benjámin :))

váááááá... Szasza, Bábel, kilakoltatás, Kolos, sátorozás, punk, pocsolya... stb. Asszem Bábeler lettem :DD

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 4. rész

- Hát az úgy volt, hogy le akartak fogni, de nem tudom, hogy miért, és annyira erőlködtek, hogy végül Gréti rám esett. Közben jött Emma, hogy ő nagyon rég várt már arra, hogy tényleg – itt abbahagyta. Nem tudom, hogy mi történt, és lehet, hogy már nem is fogom megtudni. Lehet, hogy nem fogja elmondani nekem, csak Krisznek. Bár... lehet, hogy ki tudom húzni belőle...
- Jól van, nincs itt semmi látnivaló! Menjetek el innen! - szólt Krisz, mert a bátyám még mindig a sokkoló esemény hatása alatt volt. - Hozz neki egy pohár vizet! - fordult hozzám Krisz.
- Rendben. - rohantam el. Már ott is álltam a büfénél. Valamiért nagyon hosszú sor állt, vagy csak én emlékszem úgy, de nagyon későn szolgáltak ki, pedig csak egy pohár vizet kértem. Nem értem mi ebben annyira felfoghatatlan. Mikor visszaindultam a fiúkhoz, Tibi jött velem szembe. - Na hogy megy az ismerkedés? - kérdeztem, mire meglepődött fejet kaptam válaszul. - Hahó! Föld hívja Tibit!
- Itt vagyok, csak kicsit elbambultam. - mondta még mindig kábultan.
- Hát azt észrevettem! Na gyere velem, mert mindjárt elájulsz, annyira tetszik neked valami, vagy esetleg rózsaszín köd? Han?? Itattak veled valamit?
- Öööö. nem. Tök jól vagyok!
- Én ezt látom! - értünk oda a többiekhez.
- Ideadnád? - szólt Krisz.
- Melyiket kéred? - néztem a két oldalamra.
- Heyy! Nehogy megitassatok vele! - hátrált Tibi!
- Nyugi! - húztam vissza. - Tessék, itt a víz! - és átnyújtottam Krisznek a vizet. - Jobban vagy braty?
- Igen. Jobb, hogy nem nyomja a mellkasomat 1 mázsa tömény zsír. :D - röhögött fel.
- Akkor jó. - nyugodtam meg. - Krisz! Szerintem vigyük haza!
- Benne vagyok. - tápászkodott fel és húzta magával Eriket is.
- Hát akkor sziasztok!
- Valamelyik nap tudnánk beszélgetni egy kicsit? - szólt utánam Tibi.
- Ööööö. Persze. :) - mosolyodtam el.
- Holnap úgysem leszek suliban, és jó lenne, ha jönne elé valaki, nehogy baja essen. - közölte kedvesen Krisz.
- Mikor végzel?
- Három körül gyere ide a suli elé.
- Rendben, akkor holnap.
- Holnap. - és már indultunk is. Krisz mellém jött és megfogta a kezem. Másik oldalán pedig Erik sétált. Mikor kiértünk a sulin kívülre, a bátyám váratlanul összeesett. Ijedt tekintetünk összeakadt Krisszel és máris küldött be segítségért.

Forma 1

Forma 1 Szingapúri Nagydíj 2013

nem tudom, ki szereti a F1-et, de én nagyon, szóval gondoltam kirakom. Egyenlőre úgy állunk, hogy Vettel a pole-ban, szóval holnap szurkolunk (mi S.V. fanok), hogy maradjon is ott... :)

Leiner Laura : Bábel

Hát ez lenne Leiner Laura új könyve: a Bábel. Az eleje jó. A többit még nem tudom, mert nem tartok még ott...

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 3. rész

- Mert nekem ez nehéz.  Így, hogy siket vagyok teljesen másnak látnak.

- Dehogyis. Amíg nem láttam meg a hallókészüléked, addig nem gondoltam volna, hogy ez a helyzet.
- Te hallod amit mondasz? Amíg nem láttad meg. És utána? Utána mi van? Megsajnálsz mi? – kérdezte kissé dühösen.
- Igen. – mondtam lehajtott fejjel.
- Gondoltam. Mindig ez van. Miért kell engem sajnálni? Pontosan ugyanolyan ember vagyok, mint te, vagy más. Látod, ő például szemüveges. – mutatott egy srácra. – Őt miért nem sajnáljátok. Nyominak tartjátok, igaz?
- De éppen ez az! Hogy sajnálnak, ez pontosan azért van, mert elfogadnak olyannak, amilyen vagy. És ettől talán jobban szeretnek majd. A kütyüddel együtt.
- Hát köszi. – mondta már nyugodtabban. – De akkor sem tudok odamenni úgy valakihez, hogy ne félnék, hogy majd kicsúfol vagy esetleg ott hagy.
- Hey! Nézz rám! Ez akárkivel megesik. Van, hogy nekem is azt mondják, húzz el innen. Vagy épp az ellenkezőjét: Gyere, ülj le közénk. Embere válogatja. Csak próbáld meg! Menni fog.
- Köszi. Nagyon rendes vagy. Akkor megyek és megpróbálom- közölte felbátorodva.
- Hajrá! Drukkolok. – kacsintottam rá.
Láttam, ahogy odasétált egy sráchoz. Gondolom, hogy összehaverkodtak, mert megfordult, és azt mutatta, hogy minden oké. Aztán ott egy kicsikét lökdösték egymást. Hát jól elvannak.  Én meg itt maradtam egyedül.
-Tiff! – rohant felém Krisz.
- Mi a baj? – kérdeztem a rémült arcát nézve.
- Gréti ráesett Erikre.
- Mi?
- Vagyis azt hiszem. Menjünk oda.
- Okés. – Grétiről tudni kell, hogy kissé nagy alkat. A bátyámnak esetleg eltörhetett egy-két csontja, vagy a legjobb esetben azért bökdösi a csajt, mert nem kap levegőt.
- Jól vagy Erik?
- Igen, csak szedjétek le rólam Grétit! Gyorsan! - Öten nekirugaszkodtunk és sikerült arébb gurítani. De... hogy kerültek ilyen helyzetbe?
- Ööööö, Erik! Mégis, hogy esett rád ez a csaj?

Marie Desplechin: Totál titkos naplóm

"Azt álmodtam, hogy Brad Pittnek csak egy szeme van a homloka közepén. Órák hosszat kellett vigasztalnom, mert képtelen volt abbahagyni a zokogást. Egy síró szem egy homlok közepén - groteszk egy látvány. "

Marie Desplechin: Totál titkos naplóm

Ez is egy jó könyv. Ezt is ajánlom. :))

Nathalie Somers: Lányok regénye

"Annyira belemerült a várakozásba, hogy ijedten rezzent össze, amikor hirtelen két hűvös kéz fogta be a szemét.
 - Magas vagyok, szőke, és őrülten szerelmes beléd. Ki vagyok?
 - Maxime! - kiáltott fel örömmel Mae¨lle.
 - Bravó! - fordította szelíden maga felé a fiú. - Nagyon ügyes vagy! Megérdemelsz egy csókot!"

Nathalie Somers: Lányok regénye

Nem tudom, ki olvasta már ezt a könyvet. Szerintem nagyon jó könyv. Mindenkinek ajánlom:))

Union J - Beautiful life

http://www.youtube.com/watch?v=mE3v4Bv8NaY&list=HL1379407130&feature=mh_lolz

úúúúúúúúúhhhhúúúúúúúhúúúúú yeahhhh, klippp yeahh, szerintem nagyon jó :)

sziasztok:)
bocsi, hogy nem írtam, de közbejött valami. Szóval ma fogok fölrakni dolgokat. Meg holnap is, utána minden visszatér a régi kerékvágásba.
Megnéztem a szavazás eredményét. Örülök, hogy tetszik a blog és a történet is. :)) Jelöltétek, hogy ne csak SzJG idézet legyen. Mostmár tettem is föl meg fogok is föltenni mást is.
Köszi, hogy ennyien olvastok, és további jó olvasást mindenkinek. :))

Puszi: Bogyóca

Egykor... és most :D

Idézet

" Az iskolát soha senki nem szerette, akinek egy csöpp esze volt." (Lord Boothby)

van benne valami... :D

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 2. rész

Hallókészülék volt mindkét fülében. Nagyon megsajnáltam. De attól még tapadhatnak rá a csajok, mert elég helyes...

- És hogy hívnak? – kérdezte meg Krisz hirtelen.
- Tibi vagyok. – már egészen megszoktam ahogy beszél. Majd lehet, hogy megkérem, tanítson meg a jelbeszédre. – És titeket?
- Tifani.
- Szép neved van. :)
- Köszi:).
- És te? – fordult Kriszhez.
- Krisztián. Haveroknak Krisz.
- Ti ugye együtt vagytok?? Nagyon összeilletek. ;) Ha nem, akkor sok sikert! :D – mondta. Összenéztünk Krisszel, és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Igen, együtt vagyunk. – mondtuk egyszerre.
Mire a teremhez értünk, már ment a buli. És mint mindig, náluk van büfé. :)
- Nah, mi mentünk táncolni. – szólt Krisz.
- Menjetek csak. Jó szórakozást! :) – és már a terem közepén táncoltunk.
- Nem tudom, hogy mit gondolsz róla, mert nem vagyok lány, de féltékenykedni szokásom, szóval... öhmm,  szerinted Tibi helyes?
- Ne már. Te most tényleg féltékeny vagy a Tibi miatt? Pedig még nem is ismerem. Szerintem igen, helyes. – bokszoltam bele a mellkasába.
- Nem. Nem vagyok féltékeny.
- Akkor jó.

-Öhmm... jön Betti, és azt hiszem, hozzád jön.
- Na és?
- Hát gondolom én akkor most nem kellek ide.
- Sziasztok! Krisz, beszélhetnék veled négyszemközt? – pont ahogy gondoltam.
- Tiff, addig elleszel?
- Igen. A büfében leszek, ha keresnél. – és már indultam is. Körülöttem mindenki táncolt. Sétáltam a büféhez és leültem.
- Egy kólát kérek.
- Adom.
- Szia Tifani! – szólalt meg hirtelen mellettem valaki. Tibi volt.
- Szia. Eddig végig itt ültél?
- Igen.
- Miért? Annyian vannak itt. Miért nem ismerkedsz?

és mégegy igaz:))

True

Cuki vidi:))

https://www.keek.com/!pZvidab


Calum from 5SOS
cuki nem??

"Stay true to who you are and don't worry what other people say!"

(Mindig maradj az, aki igazából vagy, és ne aggódj amiatt, hogy mit mondanak mások!)

"A távolság soha nem gond azoknak akik szívből szeretik egymást!" 

I'm sorry!! so sorry! Nem volt időm a kövi fejezetet, de mostmár akkor inkább két naponta helyett heti kettőt rakok fel. Tényleg nincs időm és nagyon sajnálom. Szóval, majd ha lesz időm és megírta, felrakom. Addig is nézzétek az oldalt és köszönöm, hogy nézitek. Lesz fent idézet és lehet, hogy más is... :))

Puszi: Bogyóca:))

Ui.: Ha van ötletetek, hogy mit rakjak még fel, akkor írjatok erre az e-mail címre: csuszka0202@gmail.com

Közérdekű közlemény!
Mostantól úgy döntöttem, hogy két-három naponta tudok csak felrakni új részt. Köszi, h türelmesek vagytok...
pusza:)) Bpgyóca

Ui.: írni meg n tudok... :DD hhaha

Sziasztok:)) szóval, megpróbálom ma estére befejezni a 2. részt, a második fejezetből. Remélem sikerül. Nem ígérek semmit. nagyon örülök, hogy tetszik:)) Valaki írta, hogy ne csak SzJG idézet legyen, úgyhogy ma mást fogok hozni. Arról is majd véleményt kérek. csak így tudok változtatni rajta. Köszönöm, hogy ennyien nézitek és örülök, hogy tetszik:))

Puszi :)) : Bogyóca

SzJG idézet

"Csengetéskor Kardos beterelte maga előtt Virágot a terembe, aki a csukódó ajtón át még kiintegetett Doriánnak.
-Virág, ülj már a helyedre!-szólt rá Kardos unottan.Virág a helyére szökkent, és nagy zörgés közepette előkereste a pink színű tollát.-Sikerült?-dörzsölte a halántékát Kardos.
-Igen, megvan!-mutatta fel a tollat.
-Szívből örülök-gúnyolódott a tanár.-Angol próza-csapta össze a tenyerét-Nagy, befejeznéd az evést?
-Tanár úr, megszárad a kakaós csigám!-mondta Zsolti teli szájjal.
-Elteszed!
-Még egy hari!
-Még egy, de aztán elteszed!-rázta a fejét Kardos hitetlenkedve.
Zsolti egy másodperc alatt végiggondolta az egészet, szerintem elképzelte a megszáradt szélű csigát, így inkább úgy döntött, hogy egy harapással megeszi.Elképesztő, sikerült az egészet begyűrnie, bár néhol kilógott, ott még az ujjával próbálta benyomkodni a szájába.
A fiúk szakadtak a röhögéstől, Kardos döbbenten nézte, Kinga pedig a fejét rázva közölte, hogy "ez eszméletlenül undorító".
Mivel Zsolti nem tudta becsukni a száját, Kardos kiküldte a teremből, hogy egye meg, nyelje le vagy köpje ki.
...
Zsolti visszajött a terembe, és bejelentette, hogy sikeresen megette a kakaós csigát.Mi ezt tapssal jutalmaztuk, de addigra Kardosnak végképp elfogyott a türelme és elordította magát. Uppsz :)"

Ebben lehet, hogy most vannak hibák, mert másoltam a netről, mert nem volt időm begépelni... ://

Union J: Beautiful life

http://www.youtube.com/watch?v=BYR_fCa2PbQ

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááá...... kész... nagyonnnnn szeretemmmm <3

Srácok... na meg én! 2. fejezet, 1. rész

- Akkor kéreckedj el az osztályfőnöködtől. – sétáltunk kettesben a suli felé.

- Haha, olyan vicces vagy! Az már fél éve volt.
- Csak két hónapja! – szólt Krisz, már a kapuhoz érve. A nyár előbulijára jöttünk.
- Eljössz velem osztályfőnökhöz? – kérdeztem de már húztam is magammal.
- Tanárúr! – kezdte.
- Áááááá – sikítottam fel, mert megcsikizett.
- Igen gyerekek? – kérdezett vissza idegesen.
- Bulizhatok Kriszékkel?
- Kérem tanárúr! – szólt közbe Krisz is.
- Hát persze. Menjetek!
- Ez könnyű volt! – mondtam.
- Túl könnyű. Valami baj van.
- Ezt hogy érted?
- Nem tudom, de valami nem stimmel.
- Beköszönünk az osztályoma? – tereltem a szót.
- Gyerünk. :) – vette az irányt a termünk felé. Még nem buliztak. Valami nagyon lefoglalata őket.
- Öhmm... Sziasztok! – szóltam, de senki nem figyelt.
- Hali! – szólt egy kicsit hangosabban. Még mindig senki. Hát közelebb mentünk.
- Sziasztok! – szóltam újra.
- Ohh... hali! Észre se vettem, hogy bejöttetek. – mondta Víí.
- Mit csináltok? – kérdeztem.
- Itt van Máté unokatesója.
- És miért nem buliztok? – szólalt meg Krisz.
- Nem tudom. Ne tőlem kérdezd.
- Kezdjetek táncolni, vagy különben hazazavarok mindenkit. – szólt bele a mikrofonba az infotanár. – Zenét kérek! Oltsátok le a villanyt! Az ismeretlen fiú, meg menjen a korosztályához! És Krisztinán, maga mit keres itt?
- Már megyünk is! – fogott karon.
- Vigyétek magatokkal az uncsitesómat is! Nem a mi korosztályunk. – röhögött Máté. – Tibi, menj velük. – mutatott ránk. Már jött is.
- Szia. – köszöntem.
- Hello. – tett így Krisz is.
- Sziasztok! – mondta kicsit furán. Aztán már indult is. Ekkor láttaam meg, hogy miért beszél így.

Várjátok a második fejezetet?? Már az első rész ma fent lesz. A második részt nem ígérem holnapra, mert nem biztos, hogy kész lesz, szóval most lép érvénybe, hogy megkezdődött a suli. Attól még fogok fölrakni mást, csak a történet fog hiányozni. Köszi mindenkinek, aki nézi :))
Puszi: Bogyóca

Belenéztem a fazékba...
Hát pont mint egy horrorfilmben.
- Ez hús?? - kérdeztem - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ez csirke?? rámnézett. - eldobtam a fakanalat.
- Öhmmm... az kutyakaja.

szólhattatok volna hamarabb is, h csirkefejek vannak benne... nagyonn megijedtem...

A Szent Johanna Gimi

"Előttem Dave szállt fel, aki azonnal meg akart ismerkedni a sofőrrel.
- Láthatnám az iratait? - kérdezte.
- Mi? - kérdezett vissza a sofőr. Jogos, szerintem a háta közepére nem kívánt hajnalban egy csapat diákot. Főleg, akik közt ott van Dave.
- A papírokat. Jogosítvány, forgalmi.
- Te most igazoltatsz? - röhögte el magát a sofőr.
- Nem, de nem szállok fel, ha nem vagyok biztos abban, hogy valódi sofőrünk van. Nem látta a Rémálom az Elm utcában második részét?
- Felmayer, tovább! - üvöltött fel a buszra Máday.
- Menj, szerintem rendben vannak a papírok - veregettem meg Dave vállát.
- És ha ő Freddy?
- Akkor megszívtuk - röhögött Ricsi, és az adidas csukáját feltette az ülésre."


" - Kövesse azt az autót - utasította Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
- Miért? - kérdezte a sofőr.
- Mér' ne? - kérdezett vissza Robi. "


" - Was kostet das Zimmer? - kérdezte.
- Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! - üvöltötte el magát Máday. - Te sose fáradsz el?
- Nein - vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés."


Hát igen... a bécsi kirándulás... :D énisénisénis :))

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 12. rész

- Jajj nézd! Milyen aranyosak együtt! Csak kár, hogy már nem sokáig.  – mondta az egyik ember gúnyosan.

- Mit akartok tőlünk? – kérdezte Krisz.
- Tőled semmit! A lány kell nekem. Bocs kislány, mostmár az enyém vagy!
- Hagyjátok békén! – szólt rájuk Krisz, és elkezdte leszedni őket rólam. – Fuss Tiff! – és elfutottam a partisátor felé.
- Erik! Erik! Erik! – lihegtem.
- Mi a baj?
- Krisz... vere... verekedés... menek... elmenekültem. – mondtam levegő után kapkodva.
- Hey, te remegsz! Nyugi, itt már biztonságban vagy! – kaptam egy pohár vizet, és már lassan kaptam rendesen levegőt is.
- Várj! É... én is megyek! – dadogtam.
- Nem! Te itt maradsz! Szilárd majd vigyáz rád.
- De... – folytattam volna.
- Semmi de! Itt maradsz és kész! – Hát vártunk. Közben Szilárd megkérdezte, hogy mi történt. Elmondtam.
10 perc után jöttek a srácok.
- Jól vagytok?
- Igen. – válaszolt Erik.
- És te? – ugrottam Krisz nyakába.
- Úgy elküldte őket melegebb tájakra. Én már nem is kellettem. – közölte Erik.
- Felfújt izmúnak neveztek :(( - mondta megjátszva magát.
- A lényeg, hogy jól vagy. És köszönöm.
- A barátnőmért mindent. :) – és mindig ezt éreztem és még most is.Hétfőn se volt semmi gáz.
Már csak három nap és hónapforduló. Szóval repül az idő. Nagyon szeretjük egymást, mindenhová együtt megyünk. Erik pedig örül, hogy boldogok vagyunk. :)

Ezek volnánk mi. Srácok... na meg én!

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 11. rész

-Hát ez egyértelmű. – mondtam még a dal hatása alatt. – Kriszre. – aztán a szám elé kaptam a kezem. Feleszméltem, hogy mit mondtam. Elpirultam, aztán rohantam le a színpadról. Ahogy leértem, elsírtam magam. Rohantam, de nem jutottam messzire, mert egyenesen a karjaiba rohantam.

- Neeee, engedj el légyszi. Most nem jó.
- Nézz fel!
- Miért? Talán a szemembe akarsz röhögni? Nyugodtan. Nem számít. – sírtam a mellkasába.
- Nem. – hát felnéztem. – Csak egyet akarok mondani már régóta, de még sose mertem. És nem tudtam, hogy mit reagálnál.
- Hajrá! Itt az alkalom! – szólt Erik is.
- Szavakkal nehéz, úgyhogy... – és megcsókolt. Ettől még jobban sírtam, de már örömömben. Szorosabban öleltük egymást.
- Na, ne sírj már! Hallod? – puszilta meg a homlokomat és ránk nem is figyeltek szerencsére.
- Szerintem léceljünk le, mielőtt hármunkon kívül más is megtudja. Még nem akarok a pletyka tárgya lenni. Elég lesz hétfőn.  – mondta Krisz. Felvettem a kabátját és indultunk is. A bátyám még utánunk futott, és belesúgott valamit a fülébe.
- Rendben.
- Akkor sziasztok.
- Szia. – mikor kicsit távolabb értünk, elkezdtünk beszélgetni.
- Mégis mióta tetszek neked? – kérdezte.
- Mégis mióta akartál mondani nekem „valamit”? – apró szünet, majd egyszerre folytattuk.
- A sulibuli óta. – majd elnevettük magunkat.
- Szeretem a csoki. – mondtam.
- Én meg szeretem a Farkas Tifanit. – és megcsókolt.
- Én is szeretlek. Mostmár választ kaptam arra, hogy miért lógtál folyton velem és miért kacsintottál mindig rám.
- Van egy kis meglepim.
- Micsoda?
- Néztél már a szivecskébe?
- Nem. Miért?
- Hát... beleraktam a te és az én képemet.
-Jujj, de ari vaaagy! Köszönöm. – ekkor egy gyanús csapat közeledett felénk...

This is us

This is us!!! One direction film :)) szeretni fogjuk 5-én jelent meg... :))

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 10. rész

El nem tudtam találni, hogy milyen ötlete van. De máris a bátyámhoz fordult és dumálni kezdtek.

- Szóval, lehetne egy kérdésem?
- Öhmm, letennél? – elég furi volt a helyzet, csak le kéne tennie és máris jobb lenne.
- Jah persze. Figy, menj be, majd a büfében találkozunk. – hát indultam be, de ennyit még hallottam:
- Szóval megtennéd nekem, hogy kérsz egy...
- Pszt, még  itt van. – szakította félbe a bátyám. Fogalmam sincs, hogy miről beszéltek. Nah bementem. Megvártam a büfében.
- A kövi számot Tifaninak küldi egy srác. – mondta be a DJ. És elindított egy lassú számot.
- Táncolunk, Tiff? – jött oda megint Krisz.
- Ez volt a jobb ötlet? – néztem rá csillogó szemmel.
- Miért, mit gondoltál? – kacsintott rám. Ez kezd folytonossá válni. Majd rákérdezek a bátyámnál.
Már a lassú szám óta a harmadik számra táncoltunk, amikor lekért a bátyám.
- Szokták még ezt így mondani?
- Mit? Hogy?
- Hát hogy „lekérhetem”? Max. lassúzásnál, nem?
- Nem tudom. De most négyszemközt akartam lenni veled. Túl sokat vagy Krisszel.
- Talán mert jól érzem magam vele?!? De jó! Megjegyzem ;) – oké, tőlem.
- Figyelem! Egy néni van itt és szót kér! – szólt hirtelen a DJ.
- Szervusztok gyerekek! – ezt „nemvagyunkgyerekek!” felkiáltás követte. – Boldog szülinapot Tifani! – üdvrivalgás. Hmm... de híres lettem hirtelen... – Szóval arról lenne szó, hogy az unokám jövőhét szombaton jön haza a szünetre a kollégiumból . Meglepetéspartyt szervezünk neki és hallottam, hogy szerettek bulizni, ezért szeretnélek titeket meghívni. 2-kor kezdődik ugyanitt.
- SZUPERNAGYI! SZUPERNAGYI! – hangzott az ováció. – Mielőtt még elindítom az utolsó mixet, hadd jelentsem be, hogy ezután KARAOKE lesz. Szóval gyertek, jelentkezzetek! Tifani, téged is várunk! – újraindította a zenét. Közben 3 erős kézpár emelt föl és adott előre a színpadra. Ezek szerint én leszek az első.
Hát elkezdtem énekelni.
- Kire gondoltál, miközben énekeltél? Nagyon beleélted magad. – mondta a DJ.

A Szent Johanna Gimi

" Az élet: 5/1 - hivatalosan is igazságtalannak minősítem. Pont."

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 9. rész

- Hogy mit gondolok rólad? Ezt hogy érted? Külső vagy belső?

- Külső, de utána elmondhatod a belsőt is.
- Hát elég magas vagy, de nem túlságosan, ami nálam jó pont.
- 186 vagyok...
- Nem az a lényeg, csak én kicsi vagyok és általában ezt a magas és az alacsony fiúk nem szeretik.
- Miért mennyi vagy?
- 162.
- Az nekem pont bejön. - ?? összezavarodtam. – Nah igen, folytatod? – terelte tovább a szót.
- Hát télleg helyes vagy és széles a vállad.
- És a belső?
- Nálam az valamivel fontosabb, viszont egy helyes fiú is zavarba tud hozni. Ngayon jófej vagy, megértő, ha kell, cuki és ari... :)
- Najó, ne folytasd, mert elpirulok...
- Cuki ahogy elpirulsz. Nekem tetszik :)
- Szóval van 2 jó pontom nálad?
- Asszem. Nem megyünk vissza? Keresni fognak.
- Van ott cuccod?
- Ööööö... van.
- Nem baj, majd a bátyád elhozza.
- Mi???
- Megszöktetlek.
- De nem kértem.
- Nem baj. De vicces lenne :)
- Hát akkor kapj el, ha tudsz! – röhögtem el magam, és nevetve futni kezdtem a sátor felé.
- Úgyis elkaplak. – futott utánam szintén nevetve.
- Nee, áhh, haha, nemár :D – sikítottam, mikor elkapott és  megpörgetett.
- Jól van. Mondtam, hogy úgyis elkaplak.
- Ha már úgyis fölkaptál, nem vinnél inkább a hátadon? Így a sötétben úgy nézhetek ki mint egy hulla, vagy mintha friss házasok lennénk. – gondoltam itt arra, hogy a két karján visz.
- Nem mindegy már ezen a 20 méteren? – ekkor jött ki a bátyám a sátorból.
- Hát ti hol jártatok? – kiáltott ide. Krisszel egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
- Nah meséljetek csak el mindent!
- Hát asszem mesélnünk kell.- fordultam Kriszhez.
- Van jobb ötletem is! – kacsintott.

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 8. rész

Hát igen. Ez teljesen kiment a fejemből. Ma van a szülinapom és eszembe se jutott. És kiderült az igazi oka, hogy miért nem beszéltek velem a többiek. Meglepetésbulit szervezett a bátyám, és ezt az osztálytársaim is csak tegnap tudták meg. Egy nagy partisátrat állítottak föl a tó partján. Nagyon jó parti lett. És megtudtam, hogy Szilárdnak van egy bandája. Nagyon jól játszanak. Mindenki jól érzi magát, hozzáteszem, még én is. Mindig is szerettem volna egy ilyet. És ezt a bátyám megjegyezte. Ennél jobb buliban még nem voltam. Egyszer csak teljesen sötét lett.

- Mi történt? – kérdeztem a bátyámat, aki éppen rohant ki a sátorból.
- Mindjárt megtudod! – és már hozták is be a tortámat. Gyönyörű volt. Krémszinű alap és fekete minta: indák és virágok. És egy apró csokilapon ez állt: Boldog 15. szülinapot Tiffani!
- Ö...ö... nem jutok szóhoz. Ez nagyon szép. – Nem tudok mit mondani, nagyon jó. :)
- Hát akkor boldog szülinapot hugi! :) – cupp-cupp... Ezután buliztunk tovább. Táncoltam a lányokkal, hogy körben álltunk, táncoltam a fiúkkal is. Aztán kimentem kicsit levegőzni. Leültem a tóparton a fűbe. Olyan nyugis idekint.
- Hey Tiff! Valami baj van? – kérdezte Krisz. Észre se vettem, hogy kijött.
- Nem, csak kicsit pihenek és kijöttem, mert melegem volt odabent. Nagyon jó a buli. Mindig erre vágytam és ez életem legjobb partija.
- Akkor jó. Nem fázol?
- Kicsit. – és rám terítette a bőrdzsekijét.
- Én még nem adtam oda az ajándékot. – Egy kisebb, hosszúkás dobozt vett elő. Szépen be volt csomagolva. Nem tudtam, hogy mi van benne. Hát kibontottam. A dobozban egy zacskó volt. Belenéztem. Abban volt valami papírba csomagolva.
- Most szórakozol velem? – kédeztem nevetve.
- Nem. Nézz bele a papírba! – hát belenéztem.
- Azta. Ez nagyon szép. És a betűkből a nevemet lehet kiolvasni :) Köszönöm. – és adtam egy puszit.
- És azt a kis szivecskét ki is lehet nyitni és rakhatsz bele képet is! :) - Egy láncszemekből álló karkötőn betűk lógnak és egy ki szétnyitható szív. Nagyon tetszik.
- Felrakhatom rád?
- Persze. Köszönöm :)
- Sétálunk egyet?
- Ahham. Nagyon szép ez a környék. Megnyugtató itt lenni.
- Tudom és jó itt sétálgatni. Néha ha egyedül szeretnék lenni, kijövök ide. Itt maximum sutyorognak a lányok és nem lerohannak. De ezt sem értem. Mindenki azt hiszi, hogy én ezt annyira könnyen veszem és nekem könnyen megy a csajozás. Egy frászt. Mindenkitől hallom, hogy milyen helyes vagyok, de amikor belenézek a tükörbe, csak egy átlagos srácot látok. Szerinted milyen vagyok?

A Szent Johanna Gimi

"Ha a gyerek örül, a szülő aggódik."

Ti is érintettek vagytok abban, hogy megkezdődött a suli. Hát nekem is. Nagyon sok órám van, ezért nem lesz annyi időm írni, úgyhogy nem biztos, hogy minden nap tudok felrakni új részt. Amíg tudok, addig megpróbálok fölrakni új részt, de nem biztos, hogy ez sokáig menni fog. De továbbra is nézzétek az oldalt, mást is fogok fölrakni, és ha lesz fönt új rész, látni fogjátok.

Srácok... na meg én! 1. fejezet, 7. rész

Ezt nem hiszem el! Emma megcsókolta a bátyámat. Szegény Erik meglepetésében nem tudott mit tenni ellene. Nem érdekelt, hogy becsengettek már, odamentem és felpofoztam. Szerintetek gáz, ha ott maradt az ujjam nyoma?!? Aztán rohantam vissza a terembe. Épphogy beestem a tanár előtt. Levágódtam Lili mellé. Tök jó, hogy Líí meg én vagyunk  a legjobb matekosok az osztályban és a mai anyagból már múlt órán feleltünk, meg a következő óraiból is, szóval van két „szabad” óránk. Ilyenkor dumálni szoktunk, de most nem szólt hozzám.

- Hey Líí!
- Mondjad.
- Mi a baj?
- Semmi. – csönd és 2 percig semmi más. (!mértem az időt!)
- Tiff, lenne egy kérdésem. – szólalt meg újra.
- Mondd!
- Tényleg jársz Krisszel?
- Nem. De miért nem szóltok hozzám?
- Hát félünk, hogy Emma rajtunk tölti ki  a dühét, amiért jártok.
- Akkor nyugodjatok meg. És ha bántani merészel titeket, szóljatok nekem, mert van segítségem... ;) – amikor már mindent tudott, elmondta a többieknek és mindenki szóba állt már velem. Így, hogy nyugodt voltam, hamar elteltek az órák. Ebédszünetben mindenki elment a különórás csoportjához, vagy klubjához.Egyedül maradtam...
... volna, ha nem jut eszembe, hogy Erikéknek is most van kaja. Elindultam, majd egy hangra metorpantam.
- Tifani!
- Igen? – pördültem meg a tengelyem körül.
- Hová mész? – szólt újra az osztályfőnököm.
-Ööööö... pont magát keresem.
- Ohh, pedig azt gondoltam, hogy egy bizonyos osztályba sietsz úgy nagyon...
- Átmehetnék a bátyámhoz tanár úr? Ebédszünet után úgyis megyünk haz! Kérem! – néztem rá bociszemekkel.
- Miért érvelsz? Azt hiszed nem engedlek el? Az egyik legjobb tanulómat? Megbízok benned, csak nem kivételezek senkivel, így muszály lesz mindig megkérdezned. Az igazgató parancsa...
- Köszönöm tanár úr! – és már rohantam is, mielőtt még egy fél órát papol itt nekem.
- Sziasztok! – köszöntem, majd sorban megöleltem őket.
- Elkéreckedtél??? – Viccelődött Tomi.
- Hát te se a normálisságodról vagy híres. – Lökte oldalba Szilárd. (Hogy ez hogy jött ide??)
- Balhéztatok Emmával? – ülte le Erik mellé.
- Ja, annyira nem... – mondta kissé ironikusan.
- Azóta is a lány WC-ben bőg. – segített ki infoval végül Krisz.
- Ohh, mi volt? Mondj el mindent!
- Hát először is, ugye felpofoztad. Nem tudta, hogy piros a kezed nyoma, de attól még sírva közlekedett a folyosón, aztán órán balhéztunk és ennyi. Az tette be neki a lécet, amikor az egyik exe a folyosón közölte vele, hogy nem szereti sírva látni, csak bőgve...
- Nah indulhatunk? – kérdezte Szilárd.
- Hová mentek?
- Miért te nem jössz? – mosolyodott el Krisz. Azon nyomban bekötötték a szemem, valaki felkapott a hátára és már vittek is valahová...